⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
24. fejezet
1. vers
Ahogy Saul visszatért a filiszteusok üldözéséből, jelentették neki: „Dávid Én-Gedi pusztájában van.”
2. vers
Saul erre magához vett 3000 férfit, akiket egész Izraelből választott, és elment, hogy felkutassa Dávidot meg az embereit a kőszáli kecskék kopár szikláin.
3. vers
Eljutott az út menti kő juhaklokhoz, ahol volt egy barlang. Saul bement oda, hogy szükségét végezze. Dávid és az emberei ezalatt a barlang egy eldugott, hátsó részében ültek.
4. vers
Így szóltak az emberei Dávidhoz: „Ez az a nap, amelyen azt mondja neked Jehova: »Lásd, kiszolgáltatom neked ellenségedet. Cselekedj vele úgy, ahogy jónak látod.«” Dávid tehát felkelt, és titkon levágta Saul ujjatlan köpenyének a szegélyét.
5. vers
Utána azonban bántotta a lelkiismerete Dávidot, amiért levágta Saul ujjatlan köpenyének a szegélyét.
6. vers
Ezt mondta az embereinek: „Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy ilyesmit tegyek urammal, Jehova felkentjével, hogy kezet emeljek rá, hiszen ő Jehova felkentje!”
7. vers
Dávid tehát visszatartotta az embereit ezekkel a szavakkal, és nem engedte, hogy megtámadják Sault. Saul pedig kiment a barlangból, és folytatta útját.
8. vers
Aztán Dávid is felkelt, és kiment a barlangból, majd Saul után kiáltott: „Uram, királyom!” Amikor Saul hátratekintett, Dávid mélyen meghajolt, arccal a föld felé, és leborult.
9. vers
Dávid így szólt Saulhoz: „Miért hallgatsz azokra az emberekre, akik azt mondják: »Figyelj! Dávid ártani akar neked.«
10. vers
Ezen a napon saját szemeddel láttad, hogy Jehova kiszolgáltatott nekem téged a barlangban. De amikor valaki azt mondta, hogy öljelek meg, én megszántalak, és ezt mondtam: »Nem emelek kezet uramra, mert ő Jehova felkentje.«
11. vers
Nézd, uram, igen, nézd csak az ujjatlan köpenyed szegélyét kezemben. Mert amikor levágtam az ujjatlan köpenyed szegélyét, nem öltelek meg. Most már láthatod és tudhatod, hogy nem akarok ártani neked, és nem akarok fellázadni ellened, és nem vétkeztem ellened, holott te vadászol rám, hogy elvedd az életem.
12. vers
Jehova ítéljen közötted és közöttem, és Jehova álljon rajtad bosszút értem, de én nem emelek rád kezet.
13. vers
A régi közmondás is úgy tartja: »A gonoszoktól gonoszság származik«, de én nem emelek rád kezet.
14. vers
Kicsoda után vonult ki Izrael királya? Kit kergetsz? Egy holt ebet? Egy árva bolhát?
15. vers
Jehova legyen a bíró, ő ítéljen közötted és közöttem. Ő látja és képviseli ügyemet, megítél engem, és kiszabadít a kezedből.”
16. vers
Dávid alig fejezte be Saulhoz intézett szavait, amikor Saul így szólt: „A te hangod az, fiam, Dávid?” És Saul hangosan sírni kezdett.
17. vers
Ezt mondta Dávidnak: „Te igazságosabb vagy nálam, mert te jól bántál velem, én viszont rosszal fizettem neked.
18. vers
Igen, ma megmondtad, milyen jót tettél velem azzal, hogy nem öltél meg, amikor Jehova kiszolgáltatott engem neked.
19. vers
Hiszen melyik ember az, aki ha rátalál ellenségére, sértetlenül útjára engedi? Jehova jóval fog jutalmazni téged azért, amit ma tettél velem.
20. vers
Most pedig figyelj rám! Biztosan tudom, hogy királyként fogsz uralkodni, és hogy a te kezedben fennmarad Izrael királysága.
21. vers
Esküdj meg nekem most Jehovára, hogy nem irtod ki leszármazottaimat utánam, és nem törlöd ki nevemet apám családjából.”
22. vers
Így hát Dávid megesküdött Saulnak, és azután Saul hazament. Dávid és az emberei pedig fölmentek a rejtekhelyükre.
Könyvek
