⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
3. fejezet
1. vers
A gyermek Sámuel pedig Jehovának szolgált Éli irányítása alatt. Azokban a napokban ritkán jött kijelentés Jehovától, és nem voltak gyakoriak a látomások sem.
2. vers
Egy nap Éli a megszokott helyén feküdt. Már elromlott a szeme, és nem látott.
3. vers
Isten lámpáját még nem oltották el, és Sámuel Jehova templomában feküdt, ott, ahol Isten ládája volt.
4. vers
Jehova ekkor szólította Sámuelt, mire ő ezt válaszolta: „Itt vagyok.”
5. vers
El is futott Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.” De ő ezt mondta: „Nem szólítottalak. Feküdj vissza.” Elment hát, és lefeküdt.
6. vers
Jehova pedig ismét szólította: „Sámuel!” Erre Sámuel fölkelt, odament Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.” De ő ezt mondta: „Nem szólítottalak, fiam. Feküdj vissza.”
7. vers
(Sámuel ugyanis még nem ismerte meg Jehovát, és még nem kapott üzenetet Jehovától.)
8. vers
Jehova ezért harmadszor is szólította: „Sámuel!” Erre ő fölkelt, odament Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, mert szólítottál.”
Éli ekkor felismerte, hogy Jehova szólította a fiút.
9. vers
Ezért így szólt Sámuelhez: „Menj, feküdj le, és ha szólít téged, akkor ezt mondd: »Szólj, Jehova, mert figyel a te szolgád.«” Sámuel tehát elment, és lefeküdt a helyére.
10. vers
Akkor Jehova eljött, odaállt, és szólította, mint korábban is: „Sámuel, Sámuel!” Sámuel erre ezt mondta: „Szólj, mert figyel a te szolgád.”
11. vers
Jehova így szólt Sámuelhez: „Olyat teszek Izraelben, amit ha meghall valaki, belecsendül mindkét füle.
12. vers
Azon a napon végrehajtom Élin és a háznépén mindazt, amit mondtam, elejétől a végéig.
13. vers
Mondd meg neki, hogy végérvényesen megítélem a háznépét a vétek miatt, amelyről tudott, hiszen a fiai Istent átkozzák, de ő nem büntette meg őket.
14. vers
Ezért megesküdtem Éli házának, hogy soha semmilyen áldozat sem szerez engesztelést a családja vétkéért.”
15. vers
Sámuel pedig feküdt egészen reggelig, aztán kinyitotta Jehova házának ajtóit. Nem mert beszélni Élinek a látomásról.
16. vers
Éli azonban szólította Sámuelt: „Sámuel, fiam!” Ő erre így szólt: „Itt vagyok.”
17. vers
Éli ezt kérdezte: „Mit mondott neked? Kérlek, ne titkold el előlem! Mérjen rád súlyos büntetést Isten, ha eltitkolsz előlem egyetlen szót is mindabból, amit mondott neked!”
18. vers
Sámuel tehát mindent elmondott neki, és semmit sem titkolt el előle. Erre ő így szólt: „Ez Jehovától van. Tegye meg, ami jónak látszik a szemében.”
19. vers
Sámuel pedig továbbra is növekedett, és Jehova vele volt. Nem engedte, hogy bármi is beteljesületlenül maradjon a szavaiból.
20. vers
Egész Izrael, Dántól Beér-Sebáig, megtudta, hogy Sámuel megbízatást kapott arra, hogy Jehova prófétája legyen.
21. vers
És Jehova továbbra is megjelent Silóban, mert Jehova feltárta a személyiségét Sámuelnek Silóban Jehova szava által.
Könyvek
