⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
6. fejezet
1. vers
Jehova ládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén.
2. vers
A filiszteusok hívták a papokat meg a jósokat, és ezt kérdezték tőlük: „Mit tegyünk Jehova ládájával? Mondjátok meg, hogyan küldjük vissza a helyére.”
3. vers
Azok ezt válaszolták: „Ha visszakülditek Jehovának, Izrael Istenének a szövetségládáját, ne küldjétek áldozat nélkül. Mindenképpen adjatok neki vétekért való áldozatot. Csak így gyógyultok meg, és így fogjátok megtudni, miért büntet még mindig titeket.”
4. vers
Erre ezt kérdezték: „Mit küldjünk neki vétekért való áldozatként?” Azok így feleltek: „Küldjetek öt, aranyból készült aranyeret és öt aranyegeret a filiszteusok fejedelmeinek száma szerint, mert ugyanaz a csapás sújt titeket és fejedelmeiteket.
5. vers
Készítsetek képmásokat aranyereitekről, és egereitekről, amelyek pusztítják a földet, és tiszteljétek Izrael Istenét. Talán nem büntet többé titeket, sem isteneteket, sem földeteket.
6. vers
Miért makacsolnátok meg magatokat, mint ahogy Egyiptom és a fáraó megmakacsolta magát? Amikor Isten szigorúan bánt velük, el kellett engedniük Izraelt, és ők elmentek.
7. vers
Most tehát készítsetek egy új szekeret, és vegyetek két tehenet, melyeknek borjaik vannak, és amelyeken még nem volt iga. Majd fogjátok be a teheneket a szekérbe, de borjaikat vigyétek haza, hogy távol legyenek tőlük.
8. vers
Fogjátok meg Jehova ládáját, tegyétek a szekérre, azokat az aranytárgyakat pedig, amelyeket vétekért való áldozatul küldtök neki, helyezzétek mellé egy dobozban. Majd küldjétek el, hadd menjen.
9. vers
Figyeljétek meg: ha az a saját területére vivő úton megy fel, Bét-Semes felé, akkor Izrael Istene hozta ránk ezt a nagy bajt, de ha nem, akkor tudni fogjuk, hogy nem az ő Istenük keze sújtott minket, hanem véletlen volt az, ami velünk történt.”
10. vers
Az emberek így is tettek. Fogtak két tehenet, melyeknek borjaik voltak, befogták őket a szekérbe, és borjaikat bezárták odahaza.
11. vers
Aztán föltették a szekérre Jehova ládáját, és a dobozt is az aranyegerekkel meg az aranyereik képmásával.
12. vers
A tehenek pedig egyenesen a Bét-Semes felé vivő úton indultak el. Ezen az országúton maradtak, és menet közben bőgtek. Nem tértek le se jobbra, se balra. A filiszteusok fejedelmei végig követték őket, egészen Bét-Semes határáig.
13. vers
A bét-semesiek éppen búzát arattak a völgyben. Amikor felnéztek, és észrevették a ládát, nagyon megörültek.
14. vers
A szekér pedig a bét-semesi Józsué földjére ért, és ott megállt egy nagy kő közelében. Felhasogatták hát a szekér fáját, és bemutatták a teheneket Jehovának égőáldozatul.
15. vers
A léviták levették Jehova ládáját és a mellette levő dobozt, amelyben az aranytárgyak voltak, majd ráhelyezték a nagy kőre. A bét-semesiek pedig égőáldozatokat mutattak be, és egyéb áldozatokat ajánlottak fel Jehovának azon a napon.
16. vers
Amikor a filiszteusok öt fejedelme látta ezt, még aznap visszamentek Ekronba.
17. vers
Ezek azok az aranyból készült aranyerek, amelyeket a filiszteusok küldtek Jehovának vétekért való áldozatul: egy Asdódért, egy Gázáért, egy Askelonért, egy Gátért és egy Ekronért.
18. vers
Aranyegérből pedig annyi volt, mint ahány városa a filiszteusok öt fejedelmének, a megerősített városoktól a nyílt vidéken fekvő falvakig.
A nagy kő pedig, amelyre ráhelyezték Jehova ládáját, mind a mai napig tanúságul szolgál a bét-semesi Józsué földjén.
19. vers
Ám Isten lesújtott a bét-semesiekre, mert megnézték Jehova ládáját. Megölt a nép közül 50 070 embert. A nép pedig keseregni kezdett, mert Jehova nagy öldöklést vitt véghez.
20. vers
Ezért a bét-semesi emberek ezt kérdezték: „Kicsoda képes megállni Jehova, e szent Isten előtt? És kihez fog menni tőlünk?”
21. vers
Így hát követeket küldtek Kirját-Jeárim lakóihoz ezekkel a szavakkal: „Visszahozták a filiszteusok Jehova ládáját. Gyertek le, és vigyétek föl magatokkal!”
Könyvek
