⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
Sámuel első könyve
14. fejezet
1. vers
Egyik nap Jonatán, Saul fia így szólt a fegyverét hordozó szolgának: „Gyere, menjünk át a túloldalra, a filiszteusok előőrséhez.” Apjának azonban nem szólt róla.
2. vers
Saul Gibea szélén, a Migronban álló gránátalmafa alatt maradt, és mintegy 600 férfi volt vele.
3. vers
(Az efódot pedig Ahija, Ikábód testvérének, Ahitubnak a fia hordta. Ahitub annak a Fineásnak volt a fia, aki Jehova Silóban szolgáló papjának, Élinek a fia volt.) És a katonák nem tudták, hogy Jonatán elment.
4. vers
Volt egy-egy fogszerűen kiálló kőszirt annak az átjárónak az egyik, illetve másik oldalán, amelyen Jonatán megpróbált átkelni, hogy eljusson a filiszteusok előőrséhez. Az egyiknek a neve Bocéc volt, a másiknak pedig Szené.
5. vers
Az egyik kőszirt északon, Mikmással szemben állt oszlopszerűen, a másik pedig délen, Gébával szemben.
6. vers
Jonatán tehát így szólt a fegyverhordozójához: „Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez. Jehova talán cselekedni fog az érdekünkben, hiszen Jehovát semmi sem akadályozhatja meg abban, hogy megmentést szerezzen, akár sokan vagyunk, akár kevesen.”
7. vers
A fegyverhordozója erre ezt mondta neki: „Tedd meg, amire a szíved késztet. Arra menj, amerre szeretnél, és én veled tartok, bármerre mész is.”
8. vers
Jonatán erre ezt mondta: „Átmegyünk azokhoz az emberekhez, és hagyjuk, hogy meglássanak minket.
9. vers
Ha így szólnak hozzánk: »Maradjatok ott, míg oda nem érünk hozzátok!«, akkor ott fogunk állni, és nem megyünk fel hozzájuk.
10. vers
Ha azonban így szólnak: »Gyertek fel ellenünk!«, akkor felmegyünk, mert Jehova segítségével legyőzzük őket. Ez lesz nekünk a jel.”
11. vers
Majd mindketten hagyták, hogy a filiszteusok előőrse meglássa őket. A filiszteusok ezt mondták: „Nézzétek! A héberek előjönnek az üregekből, ahova elbújtak!”
12. vers
Az előőrs emberei akkor így szóltak Jonatánhoz és a fegyverhordozójához: „Gyertek csak fel hozzánk! Majd mi megleckéztetünk titeket!” Jonatán nyomban ezt mondta a fegyverhordozójának: „Gyere utánam, mert Jehova segítségével Izrael legyőzi őket.”
13. vers
Jonatán négykézláb felmászott a sziklafalon, a fegyverhordozója pedig mögötte volt. Jonatán elkezdte öldösni a filiszteusokat, és akik életben maradtak, azokat a fegyverhordozója ölte meg.
14. vers
Az első támadás során Jonatán és a fegyverhordozója mintegy 20 embert ölt meg egy rövid szakaszon.
15. vers
Rettegés kerítette hatalmába a mezőn levő tábort és az előőrs minden tagját. Még a fosztogató csapatok is megrémültek. Földrengés támadt, és az emberek rettegni kezdtek Istentől.
16. vers
Saul őrszemei, akik Gibeában, Benjámin területén voltak, látták, hogy minden irányba terjed a zűrzavar.
17. vers
Saul így szólt a vele levő katonákhoz: „Kérlek, számoljátok meg az embereket, hogy lássuk, ki ment el közülünk!” Amikor megszámolták az embereket, látták, hogy Jonatán és a fegyverhordozója nincs ott.
18. vers
Saul erre ezt mondta Ahijának: „Hozd ide az igaz Isten ládáját!” (Az igaz Isten ládája ugyanis az izraelitáknál volt akkoriban.)
19. vers
Míg Saul a pappal beszélt, a filiszteusok táborában egyre inkább eluralkodott a zűrzavar. Saul akkor így szólt a paphoz: „Hagyd abba, amit csinálsz!”
20. vers
Így aztán Saul és a vele levő katonák összegyűltek, és csatába vonultak. A csata színhelyén látták, hogy a filiszteusok egymás ellen fordították a kardjaikat, és ezért nagyon nagy volt a fejetlenség.
21. vers
Továbbá azok a héberek, akik korábban a filiszteusokkal tartottak, és fölmentek velük a táborba, újra csatlakoztak Izraelhez, amelyet Saul és Jonatán vezetett.
22. vers
Az Efraim hegyvidékén bujdosó izraeliták mind meghallották, hogy a filiszteusok megfutamodtak, és ők is üldözni kezdték őket, és harcoltak ellenük.
23. vers
Jehova megmentette Izraelt azon a napon, és a harc kiterjedt egészen Bét-Avenig.
24. vers
Ám Izrael embereire nagy nyomás nehezedett azon a napon, mivel Saul a következő esküre kötelezte a katonákat: „Átkozott az az ember, aki bármit is eszik, mielőtt beesteledne, és míg bosszút nem állok az ellenségeimen!” Ezért a katonák közül senki sem evett semmit.
25. vers
És a katonák az erdőbe értek, és méz volt a földön.
26. vers
Amikor a katonák beértek az erdőbe, látták, hogy csorog a méz, de senki sem mert enni belőle az eskü miatt.
27. vers
Jonatán viszont nem hallotta, hogy az apja esküre kötelezte a katonákat, ezért kinyújtotta a kezében levő botot, és belemártotta a végét a lépes mézbe. Amikor evett belőle, új erőre kapott.
28. vers
Ekkor ezt mondta valaki a katonák közül: „Apád szigorúan esküre kötelezte a katonákat ezekkel a szavakkal: »Átkozott az az ember, aki ma bármit is eszik!« Ezért olyan kimerültek a katonák.”
29. vers
Jonatán azonban így szólt: „Apám nagy bajt hozott az országra. Nézzétek csak, hogy erőre kaptam, miután ettem egy kis mézet.
30. vers
Mennyivel jobb lett volna, ha a katonák szabadon ehettek volna az ellenségeiknél talált zsákmányból! Akkor még nagyobb pusztítást mérhettünk volna a filiszteusokra.”
31. vers
Azon a napon Mikmástól Ajjalonig öldösték a filiszteusokat, és a nép nagyon kimerült.
32. vers
Ezért nekiestek a zsákmánynak: fogták a juhot, marhát, borjút, és levágták a földön, és a vérrel együtt ették meg a húst.
33. vers
Jelentették is Saulnak: „A nép vétkezik Jehova ellen, mert vérrel együtt eszi a húst.” Erre ő így szólt: „Hűtlenül cselekedtetek. Azonnal gurítsatok ide nekem egy nagy követ.”
34. vers
Azután ezt mondta Saul: „Menjetek a nép közé, és mondjátok meg nekik: »Mindegyikőtök hozza ide hozzám a bikáját és a juhát. Vágjátok le itt, és azután egyétek meg! Ne vétkezzetek Jehova ellen azzal, hogy vérrel együtt eszitek a húst!«” Így hát mindenki odavitte a bikáját azon az éjjelen, és ott vágta le.
35. vers
Saul ezután oltárt épített Jehovának. Ez volt az első oltár, amelyet Jehovának épített.
36. vers
Saul később ezt mondta: „Eredjünk éjjel a filiszteusok nyomába, és fosszuk ki őket, még mielőtt megvirrad. Senkit sem hagyunk életben.” Erre ezt mondták: „Tedd azt, amit jónak látsz.” A pap ekkor így szólt: „Kérdezzük meg az igaz Istent ezen a helyen.”
37. vers
Saul tehát megkérdezte Istentől: „Üldözőbe vegyem a filiszteusokat? Segítesz, hogy Izrael legyőzze őket?” De Isten nem válaszolt neki azon a napon.
38. vers
Saul ezért ezt mondta: „Gyertek ide mindnyájan, akik a népet vezetitek. Derítsétek ki, milyen bűn történt ma.
39. vers
A bűnösnek meg kell halnia, még ha az derülne is ki, hogy a fiam, Jonatán az. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, Izrael megmentője él!” De a népből senki sem válaszolt neki.
40. vers
Akkor így szólt egész Izraelhez: „Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig Jonatán fiammal a másikon.” A nép erre ezt mondta Saulnak: „Tedd azt, amit jónak látsz.”
41. vers
Saul ezután így szólt Jehovához: „Ó, Izrael Istene, válaszolj a tummimmal!” Akkor Jonatán és Saul lett kiválasztva, a nép pedig megszabadult.
42. vers
Saul erre ezt mondta: „Vessetek sorsot köztem és a fiam, Jonatán közt.” És Jonatán lett kiválasztva.
43. vers
Saul ekkor így szólt Jonatánhoz: „Mondd el, mit tettél!” Jonatán erre elmondta neki: „Csak épp megkóstoltam egy kis mézet a kezemben levő bot hegyével. Itt vagyok! Kész vagyok meghalni!”
44. vers
Saul erre ezt mondta: „Mérjen rám súlyos büntetést Isten, ha nem halsz meg, Jonatán!”
45. vers
A katonák azonban ezt mondták Saulnak: „Pont Jonatán haljon meg, aki ilyen nagy győzelemre vezette Izraelt? Ilyesmi nem történhet! Egyetlen hajszála sem fog meggörbülni. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él! Mert Isten segítségével cselekedett ezen a napon.” A katonák tehát megmentették Jonatánt, és ő nem halt meg.
46. vers
Saul ezután nem üldözte tovább a filiszteusokat, és a filiszteusok elmentek a saját területükre.
47. vers
Saul megerősítette az Izrael feletti királyi hatalmát, és minden körülötte levő ellenségével harcba szállt: a moábitákkal, az ammonitákkal, az edomitákkal, Cóba királyaival és a filiszteusokkal. Amerre csak ment, legyőzte őket.
48. vers
Bátran harcolt, és vereséget mért az amálekitákra, és kiszabadította Izraelt a fosztogatóik kezéből.
49. vers
Saulnak Jonatán, Jisvi és Málki-Sua voltak a fiai. És két lánya volt, az idősebbet Mérábnak, a fiatalabbat pedig Mikálnak hívták.
50. vers
Saul feleségét Ahinoámnak hívták, és ő Ahimaác lánya volt. Saul hadvezérét Ábnernek hívták, aki Nérnek a fia, Saulnak pedig a nagybátyja volt.
51. vers
Saulnak Kís volt az apja. Nér pedig – Ábner apja – Abielnek volt a fia.
52. vers
Saul és a filiszteusok között heves harcok folytak Saul egész uralkodása idején. Ha Saul meglátott egy erős vagy bátor férfit, azt bevette a seregébe, hogy neki szolgáljon.
Könyvek
