⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.

Sámuel első könyve

5. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Amikor a filiszteusok zsákmányul ejtették az igaz Isten ládáját, Eben-Ézerből Asdódba vitték.


2. vers

Megfogták a filiszteusok az igaz Isten ládáját, bevitték Dágon házába, és odaállították Dágon mellé.


3. vers

Másnap, amikor az asdódiak fölkeltek kora reggel, Dágon ott feküdt, arccal a földre esve Jehova ládája előtt. Felvették hát Dágont, és visszaállították a helyére.


4. vers

Amikor a rá következő napon fölkeltek kora reggel, Dágon ott feküdt, arccal a földre esve Jehova ládája előtt. Dágon feje és mindkét kézfeje le volt vágva, és a küszöbön hevert. Csak a hal alakú rész maradt meg belőle.


5. vers

Ezért van az, hogy Dágon papjai, és mindazok, akik bemennek Dágon házába, a mai napig nem lépnek Dágon küszöbére Asdódban.


6. vers

Jehova pedig megbüntette az asdódiakat. Csapást mért Asdódra és vidékére azzal, hogy aranyérrel sújtotta őket.


7. vers

Amikor az asdódi emberek látták, mi történik, ezt mondták: „Ne maradjon Izrael Istenének ládája nálunk, mert ő kemény kézzel bánik velünk és istenünkkel, Dágonnal.”


8. vers

Így hát üzenetet küldtek, és egybegyűjtötték a filiszteusok valamennyi fejedelmét, majd ezt kérdezték tőlük: „Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával?” Ezt válaszolták: „Vigyük át Gátba Izrael Istenének ládáját.” Át is vitték oda Izrael Istenének ládáját.


9. vers

Miután átvitték oda, Jehova megbüntette a várost: igen nagy zűrzavart okozott, és csapást mért a város embereire kicsitől fogva nagyig, és aranyérrel sújtotta őket.


10. vers

Ezért elküldték az igaz Isten ládáját Ekronba. De alig érkezett meg az igaz Isten ládája Ekronba, az ekroniak máris így kiáltottak: „Idehozták hozzánk Izrael Istenének ládáját, hogy megöljenek minket és népünket!”


11. vers

Így aztán üzenetet küldtek, és egybegyűjtötték a filiszteusok valamennyi fejedelmét, és ezt mondták: „Küldjétek el Izrael Istenének ládáját, hadd kerüljön vissza a helyére, nehogy megöljön minket és népünket.” Mert bizony halálfélelem lett úrrá az egész városon; az igaz Isten megbüntette őket.


12. vers

Akik nem haltak meg, azokat aranyér sújtotta. A város segélykiáltása pedig felszállt az ég felé.

Fejezetek:


Könyvek