chapter 27
Dávid azonban ezt mondta magában: „Egy nap mégiscsak végez velem Saul. A legjobb, ha elmenekülök a filiszteusok földjére. Akkor Saul majd lemond róla, hogy tovább keressen Izrael egész területén, és így megmenekülök a kezéből.”
Dávid tehát útnak indult a vele levő 600 emberrel, és átment Ákishoz, Máok fiához, Gát királyához.
Dávid Ákisnál maradt Gátban; ő meg az emberei, minden férfi a háznépével. Dáviddal volt a két felesége, a jezréeli Ahinoám és a kármeli Abigail, Nábál özvegye.
Mikor Saul megtudta, hogy Dávid Gátba menekült, felhagyott a keresésével.
Dávid akkor így szólt Ákishoz: „Ha elnyertem jóindulatodat, adj nekem helyet valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjak. Miért lakjon a te szolgád veled együtt a királyi városban?”
Ákis tehát neki adta azon a napon Ciklágot. Ezért tartozik Ciklág Júda királyaihoz mind a mai napig.
Az az időszak, amíg Dávid a filiszteusok vidékén lakott, egy évig és négy hónapig tartott.
Dávid akkoriban rendszeresen fölment az embereivel, hogy fosztogasson a gesúriak, a girziták és az amálekiták között, mert ezek laktak azon a földön, amely Telámtól egészen Súrig, és lefelé Egyiptom földjéig terjedt.
Amikor Dávid megtámadta azt a földet, nem hagyott életben sem férfit, sem nőt. A nyájakat, csordákat, szamarakat, tevéket és ruhákat pedig elvitte, majd visszatért Ákishoz.
Ilyenkor Ákis ezt kérdezte: „Merre fosztogattatok ma?” Dávid erre ezt mondta: „Júda déli vidékén”, vagy „a jerahméeliták déli vidékén”, vagy „a keniták déli vidékén”.
Sem férfit, sem nőt nem hagyott életben Dávid, hogy ne kelljen Gátba vinnie őket, mert ezt mondta: „Nehogy beáruljanak minket, és elmondják: »Így cselekedett Dávid.«” (És így járt el mindaddig, amíg a filiszteusok vidékén lakott.)
Ákis pedig hitt Dávidnak, és ezt mondta magában: „Biztosan meggyűlölte a népe, Izrael, ezért mindig a szolgám lesz.”
The software aims to connect everyone with the text of the Bible on a quickly accessible, customisable interface.
The name refers to both connectivity and speed…
“Let every man be swift to hear, slow to speak, and slow to anger!”
With love, Tom Károly