capitolul 27
Dávid azonban ezt mondta magában: „Egy nap mégiscsak végez velem Saul. A legjobb, ha elmenekülök a filiszteusok földjére. Akkor Saul majd lemond róla, hogy tovább keressen Izrael egész területén, és így megmenekülök a kezéből.”
Dávid tehát útnak indult a vele levő 600 emberrel, és átment Ákishoz, Máok fiához, Gát királyához.
Dávid Ákisnál maradt Gátban; ő meg az emberei, minden férfi a háznépével. Dáviddal volt a két felesége, a jezréeli Ahinoám és a kármeli Abigail, Nábál özvegye.
Mikor Saul megtudta, hogy Dávid Gátba menekült, felhagyott a keresésével.
Dávid akkor így szólt Ákishoz: „Ha elnyertem jóindulatodat, adj nekem helyet valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjak. Miért lakjon a te szolgád veled együtt a királyi városban?”
Ákis tehát neki adta azon a napon Ciklágot. Ezért tartozik Ciklág Júda királyaihoz mind a mai napig.
Az az időszak, amíg Dávid a filiszteusok vidékén lakott, egy évig és négy hónapig tartott.
Dávid akkoriban rendszeresen fölment az embereivel, hogy fosztogasson a gesúriak, a girziták és az amálekiták között, mert ezek laktak azon a földön, amely Telámtól egészen Súrig, és lefelé Egyiptom földjéig terjedt.
Amikor Dávid megtámadta azt a földet, nem hagyott életben sem férfit, sem nőt. A nyájakat, csordákat, szamarakat, tevéket és ruhákat pedig elvitte, majd visszatért Ákishoz.
Ilyenkor Ákis ezt kérdezte: „Merre fosztogattatok ma?” Dávid erre ezt mondta: „Júda déli vidékén”, vagy „a jerahméeliták déli vidékén”, vagy „a keniták déli vidékén”.
Sem férfit, sem nőt nem hagyott életben Dávid, hogy ne kelljen Gátba vinnie őket, mert ezt mondta: „Nehogy beáruljanak minket, és elmondják: »Így cselekedett Dávid.«” (És így járt el mindaddig, amíg a filiszteusok vidékén lakott.)
Ákis pedig hitt Dávidnak, és ezt mondta magában: „Biztosan meggyűlölte a népe, Izrael, ezért mindig a szolgám lesz.”
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly