capitolul 23
Idővel jelentették Dávidnak: „A filiszteusok hadakoznak Keila ellen, és fosztogatják a szérűket.”
Dávid ezért megkérdezte Jehovát: „Elmenjek-e, és megöljem-e ezeket a filiszteusokat?” Jehova ezt mondta Dávidnak: „Menj el, öld meg a filiszteusokat, és mentsd meg Keilát.”
Ám az emberei ezt mondták Dávidnak: „Mi itt Júdában is félünk, hát még, ha Keilába kell mennünk a filiszteusok csatasorai ellen!”
Dávid ismét megkérdezte Jehovát, és Jehova ekkor így válaszolt neki: „Indulj, vonulj le Keilába, mert a segítségemmel legyőzöd a filiszteusokat.”
Dávid tehát elment az embereivel Keilába, és harcolt a filiszteusok ellen. Elhajtotta a háziállataikat, közöttük pedig nagy öldöklést vitt véghez, és megmentette Keila lakóit.
Amikor Abjátár, Ahimélek fia Dávidhoz menekült Keilába, egy efód volt nála.
Jelentették Saulnak: „Dávid Keilába ment.” Saul erre így szólt: „Isten átadta nekem őt, mert Dávid tőrbe csalta magát azzal, hogy kapukkal és reteszekkel ellátott városba ment.”
Saul tehát hadba szólította az egész népet, hogy lemenjenek Keilába, és bekerítsék Dávidot meg az embereit.
Amikor Dávid megtudta, hogy Saul összeesküvést sző ellene, így szólt Abjátár paphoz: „Hozd ide az efódot!”
Aztán ezt mondta Dávid: „Ó, Jehova, Izrael Istene! Hallotta a te szolgád, hogy Saul Keilába akar jönni, hogy lerombolja a várost miattam.
Átadnak-e engem Keila vezetői? Lejön-e Saul, ahogy hallotta a te szolgád? Ó, Jehova, Izrael Istene, kérlek, mondd meg a te szolgádnak!” Jehova erre ezt mondta: „Lejön.”
Dávid ezt kérdezte: „Átadnak-e Saulnak Keila vezetői engem és az embereimet?” Jehova így válaszolt: „Átadnak.”
Dávid azon nyomban elindult az embereivel, mintegy 600 emberrel, és kimentek Keilából; arra mentek, amerre tudtak. Amikor elmondták Saulnak, hogy Dávid elmenekült Keilából, ő nem vonult ki utána.
Dávid nehezen megközelíthető helyeken húzódott meg a pusztában, Zif pusztájának hegyvidékén. Saul folyton kereste, de Jehova nem segített neki, hogy legyőzze Dávidot.
Dávid tudta, hogy Saul kivonult, hogy az életére törjön. Dávid ekkor Zif pusztájában volt, Hóresben.
Jonatán, Saul fia pedig elment Dávidhoz Hóresbe, hogy segítsen neki megerősítenie a bizalmát Jehovában.
Így szólt hozzá: „Ne félj, mert az apám, Saul nem talál meg téged! Te király leszel Izrael felett, én pedig második leszek utánad. Az apám, Saul is tudja ezt.”
Akkor ők ketten szövetséget kötöttek Jehova előtt; és Dávid Hóresben maradt, Jonatán pedig hazament.
Később aztán Zif emberei fölmentek Saulhoz Gibeába, és ezt mondták: „Nemde a közelünkben rejtőzködik Dávid a nehezen megközelíthető helyeken, Hóresben, Hakila dombján, amely a Jesimontól délre van?
Amikor jónak látod, hogy lejöjj, ó, király, jöjj le! Mi majd átadjuk őt a királynak.”
Saul erre így szólt: „Áldjon meg titeket Jehova, mert könyörültetek rajtam!
Kérlek, menjetek, próbáljátok meg kifürkészni, hogy pontosan hol van, és hogy ki látta őt ott, mert azt mondták nekem, hogy nagyon ravasz.
Alaposan kutassátok fel minden rejtekhelyét, és térjetek vissza hozzám a bizonyítékkal. Én veletek megyek, és ha az országban van, én felkutatom őt Júda minden ezrei közül.”
Azok útnak indultak, és elmentek Saul előtt Zifbe. Dávid és az emberei ekkor Máon pusztájában voltak az Arabában, a Jesimontól délre.
Saul aztán elment az embereivel, hogy megkeresse őt. Amikor Dávid értesült erről, tüstént lement a sziklához, és Máon pusztájában maradt. Saul meghallotta ezt, és Dávid után eredt Máon pusztájába.
Miközben Saul a hegy egyik oldalán vonult, Dávid a hegy túlsó oldalán volt az embereivel. Dávid sietve menekült Saul elől, de Saul és az emberei már-már bekerítették Dávidot és az embereit, hogy elfogják őket.
Ámde követ érkezett Saulhoz, és ezt mondta: „Gyere gyorsan, mert a filiszteusok betörtek az országba!”
Ekkor Saul felhagyott azzal, hogy üldözze Dávidot. Elment, hogy megütközzön a filiszteusokkal. Ezért nevezték el azt a helyet az Elválás sziklájának.
Dávid ezután följebb húzódott onnan, és Én-Gedi nehezen megközelíthető helyein maradt.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly