⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

A királyok első könyve

chapter 17


Chapters:


verse #1

A Gileád lakói közül való tisbei Illés így szólt Ahábhoz: „Ezekben az években nem lesz harmat, sem eső, csak az én szavamra. Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, Izrael Istene, akit szolgálok!”


verse #2

Jehova így szólt hozzá:


verse #3

„Menj el innen, fordulj kelet felé, és rejtőzz el a Kérit-völgynél, a Jordántól keletre.


verse #4

A patakból igyál, én pedig megparancsolom a hollóknak, hogy lássanak el ott élelemmel.”


verse #5

Erre ő azonnal elment, és Jehova parancsa szerint cselekedett. Elment hát, és a Kérit-völgynél maradt, a Jordántól keletre.


verse #6

A hollók vittek neki kenyeret meg húst reggel, és kenyeret meg húst este, és a patakból ivott.


verse #7

De néhány nap elteltével a patak kiszáradt, mert nem esett eső az országban.


verse #8

Jehova ekkor így szólt hozzá:


verse #9

„Menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Megparancsolom egy ottani özvegyasszonynak, hogy lásson el élelemmel.”


verse #10

Elment hát Sareptába. Amikor a város bejáratához ért, egy özvegyasszony éppen fát szedegetett. Odakiáltott hát neki, és ezt mondta: „Kérlek, hozz nekem egy kis vizet egy pohárban, hadd igyak!”


verse #11

Amikor elindult, hogy hozzon, Illés utánakiáltott: „Kérlek, hozz nekem egy darab kenyeret is!”


verse #12

Erre az így szólt: „Nincsen kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a nagy korsóban, és egy kevéske olajam a kis korsóban. Most szedek egy kis fát, bemegyek, és készítek valamit magamnak és a fiamnak. Aztán megesszük, és meghalunk. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, a te Istened él!”


verse #13

Illés ekkor így szólt hozzá: „Ne félj! Menj be, és tégy, ahogy mondtad. De először nekem készíts egy kis kerek kenyeret abból, amid van, és hozd ki nekem. Aztán készíthetsz valamit magadnak, és a fiadnak is.


verse #14

Mert ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »A nagy liszteskorsó nem ürül ki, és a kis olajoskorsó sem apad ki addig a napig, amelyen Jehova esőt ad a föld színére.«”


verse #15

Erre az asszony elment, azt tette, amit Illés mondott, és napokon át volt mit ennie neki is, Illésnek is, meg a háznépének is.


verse #16

A nagy liszteskorsó nem ürült ki, és a kis olajoskorsó sem apadt ki, ahogy azt Jehova Illés által megmondta.


verse #17

Ezek után a ház asszonyának a fia megbetegedett, és a betegsége annyira súlyossá vált, hogy belehalt.


verse #18

Az asszony ekkor ezt mondta Illésnek: „Mit vétettem ellened, ó, igaz Isten embere? Azért jöttél, hogy emlékeztess a vétkemre, és megöld a fiamat?”


verse #19

De Illés így szólt hozzá: „Add ide nekem a fiadat.” Azután kivette őt az asszony karjaiból, felvitte a tetőszobába, ahol lakott, és lefektette az ágyára.


verse #20

Így kiáltott Jehovához: „Ó, Jehova Istenem! Hát az asszonyra is bajt hozol, akinél lakom, megölve a fiát?”


verse #21

Akkor egész testével ráborult a gyermekre háromszor, és Jehovához kiáltott: „Ó, Jehova Istenem! Kérlek, add, hogy visszatérjen a gyermekbe az élet!”


verse #22

Jehova meghallgatta Illés kérését. Visszatért a gyermekbe az élet, és az életre kelt.


verse #23

Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a tetőszobából a házba, odaadta az anyjának, és így szólt hozzá: „Nézd, él a fiad!”


verse #24

Az asszony akkor ezt mondta Illésnek: „Most már tudom, hogy valóban Isten embere vagy, és igaz Jehova szava, amelyet mondtál.”

Chapters:


Books