⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok első könyve
17. fejezet
1. vers
A Gileád lakói közül való tisbei Illés így szólt Ahábhoz: „Ezekben az években nem lesz harmat, sem eső, csak az én szavamra. Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, Izrael Istene, akit szolgálok!”
3. vers
„Menj el innen, fordulj kelet felé, és rejtőzz el a Kérit-völgynél, a Jordántól keletre.
4. vers
A patakból igyál, én pedig megparancsolom a hollóknak, hogy lássanak el ott élelemmel.”
5. vers
Erre ő azonnal elment, és Jehova parancsa szerint cselekedett. Elment hát, és a Kérit-völgynél maradt, a Jordántól keletre.
6. vers
A hollók vittek neki kenyeret meg húst reggel, és kenyeret meg húst este, és a patakból ivott.
7. vers
De néhány nap elteltével a patak kiszáradt, mert nem esett eső az országban.
8. vers
Jehova ekkor így szólt hozzá:
9. vers
„Menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Megparancsolom egy ottani özvegyasszonynak, hogy lásson el élelemmel.”
10. vers
Elment hát Sareptába. Amikor a város bejáratához ért, egy özvegyasszony éppen fát szedegetett. Odakiáltott hát neki, és ezt mondta: „Kérlek, hozz nekem egy kis vizet egy pohárban, hadd igyak!”
11. vers
Amikor elindult, hogy hozzon, Illés utánakiáltott: „Kérlek, hozz nekem egy darab kenyeret is!”
12. vers
Erre az így szólt: „Nincsen kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a nagy korsóban, és egy kevéske olajam a kis korsóban. Most szedek egy kis fát, bemegyek, és készítek valamit magamnak és a fiamnak. Aztán megesszük, és meghalunk. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, a te Istened él!”
13. vers
Illés ekkor így szólt hozzá: „Ne félj! Menj be, és tégy, ahogy mondtad. De először nekem készíts egy kis kerek kenyeret abból, amid van, és hozd ki nekem. Aztán készíthetsz valamit magadnak, és a fiadnak is.
14. vers
Mert ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »A nagy liszteskorsó nem ürül ki, és a kis olajoskorsó sem apad ki addig a napig, amelyen Jehova esőt ad a föld színére.«”
15. vers
Erre az asszony elment, azt tette, amit Illés mondott, és napokon át volt mit ennie neki is, Illésnek is, meg a háznépének is.
16. vers
A nagy liszteskorsó nem ürült ki, és a kis olajoskorsó sem apadt ki, ahogy azt Jehova Illés által megmondta.
17. vers
Ezek után a ház asszonyának a fia megbetegedett, és a betegsége annyira súlyossá vált, hogy belehalt.
18. vers
Az asszony ekkor ezt mondta Illésnek: „Mit vétettem ellened, ó, igaz Isten embere? Azért jöttél, hogy emlékeztess a vétkemre, és megöld a fiamat?”
19. vers
De Illés így szólt hozzá: „Add ide nekem a fiadat.” Azután kivette őt az asszony karjaiból, felvitte a tetőszobába, ahol lakott, és lefektette az ágyára.
20. vers
Így kiáltott Jehovához: „Ó, Jehova Istenem! Hát az asszonyra is bajt hozol, akinél lakom, megölve a fiát?”
21. vers
Akkor egész testével ráborult a gyermekre háromszor, és Jehovához kiáltott: „Ó, Jehova Istenem! Kérlek, add, hogy visszatérjen a gyermekbe az élet!”
22. vers
Jehova meghallgatta Illés kérését. Visszatért a gyermekbe az élet, és az életre kelt.
23. vers
Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a tetőszobából a házba, odaadta az anyjának, és így szólt hozzá: „Nézd, él a fiad!”
24. vers
Az asszony akkor ezt mondta Illésnek: „Most már tudom, hogy valóban Isten embere vagy, és igaz Jehova szava, amelyet mondtál.”
Könyvek
