⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok első könyve
2. fejezet
1. vers
Amikor közeledett Dávid halála, ezeket az utasításokat adta a fiának, Salamonnak:
2. vers
„Rövidesen meghalok. Ezért hát légy erős, és légy bátor!
3. vers
Tégy eleget a kötelezettségednek Jehova Istened iránt azzal, hogy a neki tetsző úton jársz, megtartod a rendeleteit, parancsolatait, bírói döntéseit és emlékeztetőit a Mózes törvényében megírtak szerint. Akkor sikeres leszel mindenben, amit teszel, és mindenhol, ahová csak mész.
4. vers
És Jehova teljesíteni fogja az ígéretét, amelyet rólam mondott: »Ha a fiaid ügyelni fognak arra, hogy hűségesen kövessenek engem teljes szívükkel és teljes lelkükkel, akkor mindig lesz leszármazottad, aki Izrael trónján fog ülni.«
5. vers
Jól tudod, mit tett velem Joáb, Céruja fia, azáltal, amit Izrael seregeinek két vezérével – Ábnerrel, Nér fiával és Amasával, Jéter fiával – tett. Megölte őket békeidőben, és úgy szennyezte be vérrel a csípőjén levő övet és a lábán levő sarut, mintha háború lett volna.
6. vers
Cselekedj bölcsen, és ne engedd, hogy ez az idős ember békében haljon meg.
7. vers
De a gileádi Barzillai fiaival szeretettel bánj, és azok között legyenek, akik az asztalodnál esznek, mert ők is mellettem álltak, amikor a testvéred, Absolon elől menekültem.
8. vers
Aztán itt van még a benjáminita Simei, Gera fia Bahurimból. Ő volt az, aki rosszindulatú szitkokat szórt rám azon a napon, amikor Mahanaimba mentem. De amikor lejött elém a Jordánhoz, megesküdtem neki Jehovára: »Nem öllek meg.«
9. vers
Most pedig ne hagyd büntetlenül, hiszen bölcs ember vagy, és tudod, mit kell tenned vele. Tegyél róla, hogy ez az idős ember meghaljon.”
10. vers
Akkor Dávid meghalt, és eltemették őt Dávid városában.
11. vers
Dávid 40 évig uralkodott Izrael felett. Hebronban 7 évig, Jeruzsálemben pedig 33 évig uralkodott.
12. vers
Salamon pedig leült apjának, Dávidnak a trónjára, és egyre inkább megerősödött a királysága.
13. vers
Idővel Adónia, Haggit fia elment Salamon anyjához, Betsabéhoz, ő pedig ezt kérdezte: „Békével jössz-e?” Adónia így felelt: „Békével.”
14. vers
Majd ezt mondta: „Beszélnem kell veled.” Betsabé így szólt: „Beszélj hát.”
15. vers
Adónia így folytatta: „Jól tudod, hogy engem illetett volna a királyság, és egész Izrael arra számított, hogy én leszek a király. De fordulat állt be, és a királyság a testvéremé lett, mert ez volt Jehova akarata.
16. vers
Most viszont lenne egy kérésem hozzád. Kérlek, ne utasítsd el.” Betsabé erre ezt válaszolta: „Mondjad.”
17. vers
Ő így folytatta: „Kérlek, beszélj Salamon királlyal – hiszen téged nem fog elutasítani –, és kérd meg, hogy adja hozzám feleségül a sunemi Abiságot.”
18. vers
Betsabé erre ezt mondta: „Rendben van, beszélek a királlyal az érdekedben.”
19. vers
Betsabé tehát bement Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében. A király rögtön felkelt, elébe ment, és meghajolt előtte. Aztán leült a trónjára, és hozatott egy trónt a király anyjának, hogy leülhessen a jobbján.
20. vers
Betsabé akkor így szólt: „Lenne egy apró kérésem hozzád. Kérlek, ne utasítsd el.” A király ezt mondta neki: „Mondd el a kérésedet, anyám, nem foglak elutasítani.”
21. vers
Betsabé így folytatta: „Hadd kapja meg Adónia, a testvéred feleségül a sunemi Abiságot.”
22. vers
Salamon király erre így válaszolt az anyjának: „Miért kéred Adóniának a sunemi Abiságot? Kérd el neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő, és Abjátár pap meg Joáb, Céruja fia támogatja őt!”
23. vers
Salamon király ekkor megesküdött Jehovára: „Mérjen rám súlyos büntetést Isten, ha nem a saját életébe kerül ez a kérés Adóniának!
24. vers
Adóniának ma meg kell halnia! Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, aki apámnak, Dávidnak a trónjára ültetett, megszilárdította az uralmamat, és házat készített nekem, ahogy ígérte!”
25. vers
Salamon király tüstént el is küldte Benáját, Jójada fiát, ő pedig kiment, lesújtott Adóniára, és az meghalt.
26. vers
Abjátár paphoz pedig így szólt a király: „Menj el Anatótba, a földjeidre! Bár halált érdemelsz, ma nem adlak halálra, mert a legfőbb Úr, Jehova ládáját hordoztad apám, Dávid előtt, és mert te is átélted mindazokat a nehézségeket, amiket az apám.”
27. vers
Salamon tehát elküldte Abjátárt, hogy ne szolgáljon tovább Jehova papjaként, és így beteljesedjen, amit Jehova mondott Éli házáról Silóban.
28. vers
Amikor a hír eljutott Joábhoz, ő elmenekült Jehova sátrához – mivel Adóniát támogatta, noha azelőtt Absolont nem támogatta –, és megragadta az oltár szarvait.
29. vers
Salamon királynak akkor jelentették: „Joáb Jehova sátrához menekült, és az oltár mellett van.” Salamon erre elküldte Benáját, Jójada fiát, és ezt mondta: „Menj, öld meg!”
30. vers
Benája el is ment Jehova sátrához, és ezt mondta Joábnak: „Így szól a király: »Gyere ki!«” De ő ezt mondta: „Nem! Itt fogok meghalni.” Benája erre választ vitt a királynak: „Ezt mondta Joáb, és ezt felelte nekem.”
31. vers
A király akkor így szólt hozzá: „Tégy úgy, ahogy mondta. Öld meg, temesd el, és távolítsd el rólam és apám házáról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott.
32. vers
Jehova megfizet neki a kiontott vérért, mert apám, Dávid tudta nélkül megtámadott és karddal megölt két embert, akik igazságosabbak és jobbak voltak nála: Ábnert, Nér fiát, Izrael hadvezérét és Amasát, Jéter fiát, Júda hadvezérét.
33. vers
Joáb és az utódai örökké viseljék a felelősséget az ő halálukért, de Dávidnak, az utódainak, a családjának és a trónjának örökké legyen békéje Jehovától.”
34. vers
Akkor Benája, Jójada fia fölment, rátámadt Joábra, és megölte őt. Majd eltemették Joábot a saját házánál a pusztában.
35. vers
A király azután Benáját, Jójada fiát nevezte ki a sereg fölé helyette, Abjátár helyett pedig Cádók papot nevezte ki.
36. vers
Aztán a király hívatta Simeit, és ezt mondta neki: „Építs magadnak házat Jeruzsálemben, és élj ott. Ne menj onnan sehova.
37. vers
Amely napon kimész, és átkelsz a Kidron völgyén, biztos lehetsz benne, hogy meghalsz. Akkor te leszel a felelős a halálodért.”
38. vers
Simei ezt válaszolta a királynak: „Rendben van. A szolgád pontosan azt fogja tenni, amit uram, a király mondott.” Simei ezért hosszú időn át Jeruzsálemben maradt.
39. vers
Három évvel később Simei két rabszolgája elszökött Ákishoz, Maáka fiához, Gát királyához. Amikor jelentették Simeinek, hogy a rabszolgái Gátban vannak,
40. vers
nyomban felnyergelte a szamarát, és elment Gátba, Ákishoz, hogy megkeresse a rabszolgáit. Amikor Simei visszatért Gátból a rabszolgáival,
41. vers
jelentették Salamonnak: „Simei kiment Jeruzsálemből Gátba, és visszatért.”
42. vers
A király erre hívatta Simeit, és így szólt hozzá: „Nemde esküre köteleztelek Jehova előtt, és figyelmeztettelek: »Amely napon kimész innen valahova, biztos lehetsz benne, hogy meghalsz.« És nemde ezt mondtad nekem: »Rendben van, engedelmeskedni fogok.«
43. vers
Akkor miért nem tartottad magad a Jehova előtt tett eskühöz, és a parancshoz, amelyet adtam neked?”
44. vers
A király aztán ezt mondta Simeinek: „A szíved mélyén jól tudod, mennyi kárt okoztál apámnak, Dávidnak. Jehova meg fog neked fizetni ezért.
45. vers
Salamon királyt azonban meg fogja áldani Jehova, és örökre megszilárdítja Dávid trónját.”
46. vers
A király ezután parancsot adott Benájának, Jójada fiának, ő pedig kiment, rátámadt Simeire, és az meghalt.
Így Salamon uralma alatt a királyság megszilárdult.
Könyvek
