⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok első könyve
22. fejezet
1. vers
Három éven át nem volt háború Szíria és Izrael között.
2. vers
A harmadik évben aztán Josafát, Júda királya lement Izrael királyához.
3. vers
Akkor Izrael királya így szólt a szolgáihoz: „Tudjátok ti azt, hogy Rámót-Gileád hozzánk tartozik? Mi meg csak tétovázunk, ahelyett hogy visszaszereznénk Szíria királyától.”
4. vers
Aztán ezt mondta Josafátnak: „Eljössz-e velem harcolni Rámót-Gileádba?” Josafát így válaszolt Izrael királyának: „Elmegyek veled, csakúgy, mint a népem és a lovaim.”
5. vers
De Josafát ezt mondta Izrael királyának: „Kérlek, először kérj útmutatást Jehovától.”
6. vers
Izrael királya tehát összegyűjtötte a prófétákat, mintegy 400 embert, és így szólt hozzájuk: „Elmenjek-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?” Azok ezt mondták: „Menj fel, és Jehova segítségével a király megszerzi azt.”
7. vers
Josafát akkor ezt mondta: „Nincs itt még valaki, aki Jehova prófétája? Kérjünk útmutatást általa is.”
8. vers
Izrael királya erre így felelt Josafátnak: „Van még egy ember, aki által meg lehet kérdezni Jehovát, de én gyűlölöm őt, mert jót sosem prófétál rólam, csak rosszat. Ő Mikája, Jimla fia.” Josafát viszont ezt mondta: „Ne mondjon ilyet a király!”
9. vers
Izrael királya erre odahívott egy udvari tisztviselőt, és ezt mondta: „Hozd ide gyorsan Mikáját, Jimla fiát!”
10. vers
Izrael királya és Josafát, Júda királya pedig ott ültek a trónjukon királyi öltözetben, Szamária kapujának bejáratánál, a szérűn. A próféták meg mindnyájan prófétáltak előttük.
11. vers
Akkor Sedékiás, Kenaána fia vasszarvakat készített magának, és így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Ezekkel fogod öklelni a szíreket, míg csak ki nem irtod őket.«”
12. vers
Az összes többi próféta is így prófétált. Ezt mondták: „Menj fel Rámót-Gileádba, és sikerrel jársz. Jehova segítségével legyőzi őket a király.”
13. vers
A követ pedig, aki elment, hogy odahívja Mikáját, ezt mondta neki: „Nézd! A próféták mindannyian jót ígérnek a királynak. Kérlek, te is úgy beszélj, mint ők, és jót ígérj!”
14. vers
Mikája azonban így szólt: „Bármit mond is nekem Jehova, én azt fogom mondani. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!”
15. vers
Akkor odament a királyhoz, a király pedig megkérdezte tőle: „Mikája, elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjunk le róla?” Ő rögtön ezt válaszolta: „Menj fel, és sikerrel jársz. Jehova segítségével legyőzi őket a király.”
16. vers
A király ekkor így szólt hozzá: „Hányszor kötelezzelek téged esküre, hogy csak az igazat mondd nekem Jehova nevében?”
17. vers
Erre ezt mondta: „Az izraelitákat mind szétszórva látom a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk. Jehova ezt mondta: »Többé nincs ezeknek uruk. Mindenki menjen vissza a házába békében.«”
18. vers
Izrael királya ekkor így szólt Josafáthoz: „Ugye megmondtam neked: »Jót nem prófétál rólam, csak rosszat.«”
19. vers
Mikája ezután így folytatta: „Halld hát Jehova szavát: Láttam, amint Jehova a trónján ül, és az ég egész serege ott áll mellette a jobbján és a balján.
20. vers
Jehova akkor így szólt: »Ki szedi rá Ahábot, hogy felmenjen, és elessen Rámót-Gileádnál?« Erre az egyik így, a másik meg amúgy szólt.
21. vers
Majd előlépett egy szellem, megállt Jehova előtt, és ezt mondta: »Én majd rászedem.« Jehova megkérdezte tőle: »Hogyan?«
22. vers
Így felelt: »Elmegyek, és arra késztetem a prófétáit, hogy hazudjanak.« Isten így szólt: »Te fogod rászedni, és sikerrel jársz majd. Menj, és tegyél így!«
23. vers
Így hát Jehova megengedte egy szellemteremtménynek, hogy arra késztesse ezeket a prófétákat, hogy hazudjanak neked, valójában azonban Jehova elhatározta, hogy csapással sújt téged.”
24. vers
Ekkor Sedékiás, Kenaána fia odalépett, arcul ütötte Mikáját, és ezt mondta: „Azt mondod, hogy Jehova szelleme elhagyott engem, hogy veled beszéljen?”
25. vers
Mikája így felelt: „Majd meglátod azon a napon, amikor bemész a legbelső szobába, hogy elrejtőzz.”
26. vers
Izrael királya akkor ezt mondta: „Fogd Mikáját, és add át Ámonnak, a város vezetőjének, és Joásnak, a király fiának.
27. vers
Így szólj hozzájuk: »Ezt mondja a király: ’Vessétek ezt a börtönbe, és csak kevés kenyeret és vizet adjatok neki, míg vissza nem térek békében.’«”
28. vers
Ám Mikája így szólt: „Ha csakugyan békében térsz vissza, nem Jehova szólt általam.” Majd hozzátette: „Jól jegyezzétek meg ezt, mind, ti népek!”
29. vers
Izrael királya és Josafát, Júda királya tehát felment Rámót-Gileádba.
30. vers
Izrael királya akkor így szólt Josafáthoz: „Én álruhába öltözöm, úgy megyek a csatába, te azonban vedd fel a királyi öltözetedet.” Izrael királya tehát álruhába öltözött, és elment a csatába.
31. vers
Szíria királya pedig megparancsolta 32 szekérparancsnokának: „Ne harcoljatok senki mással – se kicsivel, se naggyal –, csak Izrael királyával!”
32. vers
Amint a szekérparancsnokok meglátták Josafátot, ezt mondták magukban: „Biztosan ez Izrael királya.” Elindultak hát felé, hogy harcoljanak ellene. Josafát akkor segítségért kiáltott.
33. vers
Amikor a szekérparancsnokok látták, hogy nem Izrael királya az, nyomban visszafordultak, és nem követték tovább.
34. vers
Az egyik ember pedig találomra lőtt az íjával, és eltalálta Izrael királyát a páncéling darabjai között. A király erre így szólt a szekérhajtójához: „Fordulj meg, és vigyél el a csatatérről, mert súlyosan megsebesültem.”
35. vers
Egész nap folyt a küzdelem, és a királyt álló helyzetben kellett tartani a szekéren a szírekkel szemben. Sebéből a vér a harci szekér belsejébe folyt, és a király estére meghalt.
36. vers
Naplementekor kiáltás futott végig a táboron: „Mindenki a városába! Mindenki a földjére!”
37. vers
Így halt meg a király. Elvitték Szamáriába, és ott is temették el.
38. vers
Amikor lemosták a harci szekeret Szamária tavánál, a kutyák nyaldosták fel a vérét, és a prostituáltak ott fürödtek. Mindez aszerint történt, ahogy Jehova megmondta.
39. vers
Ami Aháb egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét, az elefántcsont házat, amelyet épített, és az összes várost, amelyet épített, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
40. vers
Aháb végül meghalt, és a fia, Aházia lett a király utána.
41. vers
Josafát, Asa fia pedig Ahábnak, Izrael királyának a 4. évében lett Júda királya.
42. vers
Josafát 35 éves volt, amikor király lett, és 25 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Silhi lánya volt, Azubának hívták.
43. vers
Josafát mindenben apjának, Asának a példáját követte. Nem tért el attól, és azt tette, amit Jehova helyesnek tart. De a magaslatokat nem távolították el, a nép pedig még mindig áldozott azokon, hogy az áldozatok füstje felszálljon.
44. vers
Josafát békés kapcsolatot tartott fenn Izrael királyával.
45. vers
Ami Josafát egyéb dolgait illeti, a hatalmas tetteit, és hogy miként viselt háborút, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
46. vers
Eltávolította az országból a férfi templomi prostituáltak maradékát is, akik még apjának, Asának a napjaiból maradtak meg.
47. vers
Edomban akkor nem volt király; egy megbízott uralkodott királyként.
48. vers
Josafát pedig Társis-hajókat is készített, hogy aranyért menjenek Ofírba, de nem mentek, mert a hajók összetörtek Ecjon-Geberben.
49. vers
Akkor Aházia, Aháb fia ezt mondta Josafátnak: „Hadd menjenek a szolgáim a szolgáiddal a hajókon!” De Josafát nem egyezett bele.
50. vers
Josafát aztán meghalt, és eltemették ősapái mellé Dávidnak, ősapjának a városában. A fia, Jórám lett a király utána.
51. vers
Aházia, Aháb fia pedig Josafátnak, Júda királyának a 17. évében lett Izrael királya Szamáriában, és 2 éven át uralkodott Izrael felett.
52. vers
Azt tette, amit Jehova rossznak tart. Apját és anyját követte, valamint Jeroboámhoz, Nébát fiához hasonlóan cselekedett, aki bűnbe vitte Izraelt.
53. vers
Baált szolgálta, meghajolt előtte, és csak bosszantotta Jehovát, Izrael Istenét, pontosan úgy, ahogy az apja tette.
Könyvek
