capitolul 22
Három éven át nem volt háború Szíria és Izrael között.
A harmadik évben aztán Josafát, Júda királya lement Izrael királyához.
Akkor Izrael királya így szólt a szolgáihoz: „Tudjátok ti azt, hogy Rámót-Gileád hozzánk tartozik? Mi meg csak tétovázunk, ahelyett hogy visszaszereznénk Szíria királyától.”
Aztán ezt mondta Josafátnak: „Eljössz-e velem harcolni Rámót-Gileádba?” Josafát így válaszolt Izrael királyának: „Elmegyek veled, csakúgy, mint a népem és a lovaim.”
De Josafát ezt mondta Izrael királyának: „Kérlek, először kérj útmutatást Jehovától.”
Izrael királya tehát összegyűjtötte a prófétákat, mintegy 400 embert, és így szólt hozzájuk: „Elmenjek-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjak le róla?” Azok ezt mondták: „Menj fel, és Jehova segítségével a király megszerzi azt.”
Josafát akkor ezt mondta: „Nincs itt még valaki, aki Jehova prófétája? Kérjünk útmutatást általa is.”
Izrael királya erre így felelt Josafátnak: „Van még egy ember, aki által meg lehet kérdezni Jehovát, de én gyűlölöm őt, mert jót sosem prófétál rólam, csak rosszat. Ő Mikája, Jimla fia.” Josafát viszont ezt mondta: „Ne mondjon ilyet a király!”
Izrael királya erre odahívott egy udvari tisztviselőt, és ezt mondta: „Hozd ide gyorsan Mikáját, Jimla fiát!”
Izrael királya és Josafát, Júda királya pedig ott ültek a trónjukon királyi öltözetben, Szamária kapujának bejáratánál, a szérűn. A próféták meg mindnyájan prófétáltak előttük.
Akkor Sedékiás, Kenaána fia vasszarvakat készített magának, és így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Ezekkel fogod öklelni a szíreket, míg csak ki nem irtod őket.«”
Az összes többi próféta is így prófétált. Ezt mondták: „Menj fel Rámót-Gileádba, és sikerrel jársz. Jehova segítségével legyőzi őket a király.”
A követ pedig, aki elment, hogy odahívja Mikáját, ezt mondta neki: „Nézd! A próféták mindannyian jót ígérnek a királynak. Kérlek, te is úgy beszélj, mint ők, és jót ígérj!”
Mikája azonban így szólt: „Bármit mond is nekem Jehova, én azt fogom mondani. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él!”
Akkor odament a királyhoz, a király pedig megkérdezte tőle: „Mikája, elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileád ellen, vagy mondjunk le róla?” Ő rögtön ezt válaszolta: „Menj fel, és sikerrel jársz. Jehova segítségével legyőzi őket a király.”
A király ekkor így szólt hozzá: „Hányszor kötelezzelek téged esküre, hogy csak az igazat mondd nekem Jehova nevében?”
Erre ezt mondta: „Az izraelitákat mind szétszórva látom a hegyeken, mint a juhokat, amelyeknek nincsen pásztoruk. Jehova ezt mondta: »Többé nincs ezeknek uruk. Mindenki menjen vissza a házába békében.«”
Izrael királya ekkor így szólt Josafáthoz: „Ugye megmondtam neked: »Jót nem prófétál rólam, csak rosszat.«”
Mikája ezután így folytatta: „Halld hát Jehova szavát: Láttam, amint Jehova a trónján ül, és az ég egész serege ott áll mellette a jobbján és a balján.
Jehova akkor így szólt: »Ki szedi rá Ahábot, hogy felmenjen, és elessen Rámót-Gileádnál?« Erre az egyik így, a másik meg amúgy szólt.
Majd előlépett egy szellem, megállt Jehova előtt, és ezt mondta: »Én majd rászedem.« Jehova megkérdezte tőle: »Hogyan?«
Így felelt: »Elmegyek, és arra késztetem a prófétáit, hogy hazudjanak.« Isten így szólt: »Te fogod rászedni, és sikerrel jársz majd. Menj, és tegyél így!«
Így hát Jehova megengedte egy szellemteremtménynek, hogy arra késztesse ezeket a prófétákat, hogy hazudjanak neked, valójában azonban Jehova elhatározta, hogy csapással sújt téged.”
Ekkor Sedékiás, Kenaána fia odalépett, arcul ütötte Mikáját, és ezt mondta: „Azt mondod, hogy Jehova szelleme elhagyott engem, hogy veled beszéljen?”
Mikája így felelt: „Majd meglátod azon a napon, amikor bemész a legbelső szobába, hogy elrejtőzz.”
Izrael királya akkor ezt mondta: „Fogd Mikáját, és add át Ámonnak, a város vezetőjének, és Joásnak, a király fiának.
Így szólj hozzájuk: »Ezt mondja a király: ’Vessétek ezt a börtönbe, és csak kevés kenyeret és vizet adjatok neki, míg vissza nem térek békében.’«”
Ám Mikája így szólt: „Ha csakugyan békében térsz vissza, nem Jehova szólt általam.” Majd hozzátette: „Jól jegyezzétek meg ezt, mind, ti népek!”
Izrael királya és Josafát, Júda királya tehát felment Rámót-Gileádba.
Izrael királya akkor így szólt Josafáthoz: „Én álruhába öltözöm, úgy megyek a csatába, te azonban vedd fel a királyi öltözetedet.” Izrael királya tehát álruhába öltözött, és elment a csatába.
Szíria királya pedig megparancsolta 32 szekérparancsnokának: „Ne harcoljatok senki mással – se kicsivel, se naggyal –, csak Izrael királyával!”
Amint a szekérparancsnokok meglátták Josafátot, ezt mondták magukban: „Biztosan ez Izrael királya.” Elindultak hát felé, hogy harcoljanak ellene. Josafát akkor segítségért kiáltott.
Amikor a szekérparancsnokok látták, hogy nem Izrael királya az, nyomban visszafordultak, és nem követték tovább.
Az egyik ember pedig találomra lőtt az íjával, és eltalálta Izrael királyát a páncéling darabjai között. A király erre így szólt a szekérhajtójához: „Fordulj meg, és vigyél el a csatatérről, mert súlyosan megsebesültem.”
Egész nap folyt a küzdelem, és a királyt álló helyzetben kellett tartani a szekéren a szírekkel szemben. Sebéből a vér a harci szekér belsejébe folyt, és a király estére meghalt.
Naplementekor kiáltás futott végig a táboron: „Mindenki a városába! Mindenki a földjére!”
Így halt meg a király. Elvitték Szamáriába, és ott is temették el.
Amikor lemosták a harci szekeret Szamária tavánál, a kutyák nyaldosták fel a vérét, és a prostituáltak ott fürödtek. Mindez aszerint történt, ahogy Jehova megmondta.
Ami Aháb egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét, az elefántcsont házat, amelyet épített, és az összes várost, amelyet épített, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
Aháb végül meghalt, és a fia, Aházia lett a király utána.
Josafát, Asa fia pedig Ahábnak, Izrael királyának a 4. évében lett Júda királya.
Josafát 35 éves volt, amikor király lett, és 25 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Silhi lánya volt, Azubának hívták.
Josafát mindenben apjának, Asának a példáját követte. Nem tért el attól, és azt tette, amit Jehova helyesnek tart. De a magaslatokat nem távolították el, a nép pedig még mindig áldozott azokon, hogy az áldozatok füstje felszálljon.
Josafát békés kapcsolatot tartott fenn Izrael királyával.
Ami Josafát egyéb dolgait illeti, a hatalmas tetteit, és hogy miként viselt háborút, le vannak írva a júdabeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
Eltávolította az országból a férfi templomi prostituáltak maradékát is, akik még apjának, Asának a napjaiból maradtak meg.
Edomban akkor nem volt király; egy megbízott uralkodott királyként.
Josafát pedig Társis-hajókat is készített, hogy aranyért menjenek Ofírba, de nem mentek, mert a hajók összetörtek Ecjon-Geberben.
Akkor Aházia, Aháb fia ezt mondta Josafátnak: „Hadd menjenek a szolgáim a szolgáiddal a hajókon!” De Josafát nem egyezett bele.
Josafát aztán meghalt, és eltemették ősapái mellé Dávidnak, ősapjának a városában. A fia, Jórám lett a király utána.
Aházia, Aháb fia pedig Josafátnak, Júda királyának a 17. évében lett Izrael királya Szamáriában, és 2 éven át uralkodott Izrael felett.
Azt tette, amit Jehova rossznak tart. Apját és anyját követte, valamint Jeroboámhoz, Nébát fiához hasonlóan cselekedett, aki bűnbe vitte Izraelt.
Baált szolgálta, meghajolt előtte, és csak bosszantotta Jehovát, Izrael Istenét, pontosan úgy, ahogy az apja tette.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly