capitolul 18
Valamivel később, a harmadik évben Jehova ezt mondta Illésnek: „Menj, jelenj meg Aháb előtt, én pedig esőt küldök a földre.”
Illés tehát elment, hogy megjelenjen Aháb előtt, amikor még súlyos éhínség volt Szamáriában.
Időközben Aháb hívatta Abdiást, aki a háznép fölé volt kinevezve. (Abdiás pedig mélységesen tisztelte Jehovát.
Amikor Jezabel kiirtotta Jehova prófétáit, Abdiás elrejtett 100 prófétát, egy-egy barlangban 50-et, és ellátta őket kenyérrel és vízzel.)
Aháb akkor így szólt Abdiáshoz: „Menj el az országban minden forráshoz és patakhoz. Hátha találunk elég füvet, hogy életben tartsuk a lovakat meg az öszvéreket, és ne pusztuljon el az összes állatunk.”
Akkor felosztották maguk között az országot, hogy bejárják. Aháb ment az egyik úton, és Abdiás a másikon.
Ahogy Abdiás ment az úton, egyszer csak szembejött vele Illés. Rögtön felismerte őt, arcra borult, és így szólt: „Te vagy az, uram, Illés?”
Erre ő ezt felelte: „Én vagyok. Menj, mondd meg az uradnak: »Itt van Illés.«”
De ő így szólt: „Milyen bűnt követtem el, hogy kiszolgáltatnád a szolgádat Ahábnak, hogy megöljön engem?
Nincs olyan nemzet, sem királyság, ahova ne küldött volna el az én uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták: »Nincs itt«, akkor esküre kötelezte azt a királyságot és nemzetet, hogy nem találtak meg téged. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, a te Istened él!
Te meg most azt mondod: »Menj, mondd meg az uradnak: ’Itt van Illés.’«
Amikor elválunk egymástól, Jehova szelleme elvisz téged valahová, de én nem fogom tudni, hová. Amikor aztán beszélek Ahábbal, és ő nem talál téged, biztosan megöl engem, pedig a te szolgád fiatalkora óta szolgálja Jehovát.
Hát nem mondták el az én uramnak, hogy mit tettem, amikor Jezabel megölte Jehova prófétáit? Hogy hogyan rejtettem el Jehova prófétái közül 100-at, egy-egy barlangban 50-et, és hogyan láttam el őket kenyérrel és vízzel?
Most meg azt mondod: »Menj, mondd meg az uradnak: ’Itt van Illés.’« Hát akkor biztosan megöl engem!”
Illés azonban ezt mondta: „Ma meg fogok jelenni előtte. Olyan biztos ez, mint hogy él a seregek Jehovája, akit szolgálok.”
Abdiás tehát elment Ahábhoz, és beszélt vele, Aháb pedig elment Illéshez.
Amint Aháb meglátta Illést, így szólt hozzá: „Te vagy az? Te, aki nagy bajt hozol Izraelre?”
Ő így válaszolt: „Nem én hoztam bajt Izraelre, hanem te és az apád háza, mert elhagytátok Jehova parancsolatait, és a Baálokat követitek.
Most pedig hívd össze hozzám egész Izraelt a Kármel-hegyre, valamint Baál 450 prófétáját és a szent rúd 400 prófétáját is, akik Jezabel asztalánál esznek.”
Aháb erre üzent Izrael egész népének, és összegyűjtötte a prófétákat a Kármel-hegyre.
Illés akkor odalépett az egész néphez, és így szólt: „Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha Jehova az igaz Isten, kövessétek őt, de ha Baál, akkor őt kövessétek!” Ám a nép semmit sem felelt neki.
Illés ezután így szólt a néphez: „Már csak én maradtam meg Jehova prófétái közül, míg Baál prófétái 450-en vannak.
Most tehát adjatok nekünk két fiatal bikát, és válasszák ki Baál prófétái az egyiket. Darabolják fel, rakják a fára, de tüzet ne gyújtsanak alatta. Én pedig elkészítem a másik fiatal bikát, rárakom a fára, de tüzet nem gyújtok alatta.
Akkor imádkozzatok a ti istenetekhez, én pedig Jehovához imádkozom. Amelyikük tűzzel válaszol, az az igaz Isten.” Erre az egész nép így felelt: „Rendben!”
Illés most ezt mondta Baál prófétáinak: „Válasszátok ki az egyik fiatal bikát, és előbb ti készítsétek el, mert ti többen vagytok. Utána imádkozzatok az istenetekhez, de tüzet ne gyújtsatok!”
Azok tehát fogták a fiatal bikát, amelyet választottak, elkészítették, és reggeltől délig így imádkoztak Baálhoz: „Ó, Baál, felelj nekünk!” De nem jött hang, és senki sem felelt. Közben ugrándozva táncoltak az oltár körül, amit készítettek.
Dél körül Illés csúfolni kezdte őket: „Teli torokból kiáltsatok! Elvégre isten ő! Talán belemerült a gondolataiba, vagy a szükségét végzi. De az is lehet, hogy alszik, és föl kell ébreszteni!”
Erre teli torokból kiáltoztak, és tőrökkel meg lándzsákkal vagdosták magukat szokásuk szerint, míg a vér be nem borította a testüket.
Már dél is elmúlt, és ők tovább őrjöngtek az esti gabonaáldozat bemutatásáig, de nem jött hang, senki sem felelt, és senki sem figyelt.
Végül Illés így szólt az egész néphez: „Gyertek ide hozzám!” Erre az egész nép odament hozzá, ő pedig helyreállította Jehova lerombolt oltárát.
Illés akkor fogott 12 követ Jákob fiai törzseinek száma szerint, akihez így szólt egykor Jehova: „Izrael lesz a neved.”
A kövekből aztán oltárt épített Jehova nevének a tiszteletére. Majd az oltár köré árkot ásott egy akkora területen, amely elég nagy két szea mag elvetéséhez.
Ezután elrendezte a fát, földarabolta a fiatal bikát, és rárakta a fára. Majd így szólt: „Töltsetek meg négy nagy korsót vízzel, és öntsétek az égőáldozatra meg a fára.”
Aztán ezt mondta: „Ismételjétek meg.” És megismételték. Majd újra így szólt: „Tegyétek meg harmadszor is.” Megtették hát harmadszor is,
úgyhogy a víz már folyt az oltár körül. Még az árkot is megtöltötték vízzel.
Az idő tájt, amikor az esti gabonaáldozatot szokták bemutatni, Illés próféta előrelépett, és ezt mondta: „Ó, Jehova, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, tudják meg ma, hogy Isten vagy Izraelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és a te parancsodra tettem mindezt.
Felelj nekem, ó, Jehova! Felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, Jehova, te vagy az igaz Isten, te segítesz nekik visszatérni hozzád.”
Ekkor Jehova tüzet küldött le az égből, és az megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket meg a port, és felnyalta az árokban levő vizet is.
Ennek láttán az egész nép rögtön arcra borult, és ezt mondta: „Jehova az igaz Isten! Jehova az igaz Isten!”
Illés akkor így szólt hozzájuk: „Fogjátok el Baál prófétáit! Egyet se hagyjatok elmenekülni!” Nyomban elfogták őket, majd Illés levitte őket a Kison-patakhoz, és ott lemészárolta őket.
Illés aztán így szólt Ahábhoz: „Menj fel, egyél és igyál, mert heves zápor zúgása hallatszik.”
Aháb erre felment enni és inni. Illés pedig felment a Kármel tetejére, leborult a földre, és a térdei közé hajtotta a fejét.
Aztán így szólt a szolgájához: „Kérlek, menj fel, és nézz a tenger felé!” Ő tehát felment, és arra nézett, majd így szólt: „Nincs ott semmi.” Illés hétszer is ezt mondta neki: „Menj vissza!”
Hetedszerre a szolgája jelentette: „Egy akkora kis felhő száll fel a tengerből, mint egy ember tenyere.” Erre ő ezt mondta: „Menj, és mondd meg Ahábnak: »Fogass be a szekérbe, és menj le, nehogy feltartóztasson a záporeső!«”
Időközben elsötétült az ég a felhőktől, feltámadt a szél, és hevesen zuhogni kezdett. Aháb pedig hajtott, és Jezréel felé tartott.
Illés felhúzta a ruháját, és betűrte az öve alá, és Aháb előtt futott egészen Jezréelig, mivel Jehova különleges erővel ruházta fel.
Software-ul își propune să conecteze pe toți cu textul Bibliei printr-o interfață rapid accesibilă și personalizabilă.
Numele face referire atât la conectivitate, cât și la viteză…
„Fiecare om să fie grabnic la ascultare, încet la vorbire și încet la mânie!”
Cu dragoste, Tom Károly