⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok első könyve
18. fejezet
1. vers
Valamivel később, a harmadik évben Jehova ezt mondta Illésnek: „Menj, jelenj meg Aháb előtt, én pedig esőt küldök a földre.”
2. vers
Illés tehát elment, hogy megjelenjen Aháb előtt, amikor még súlyos éhínség volt Szamáriában.
3. vers
Időközben Aháb hívatta Abdiást, aki a háznép fölé volt kinevezve. (Abdiás pedig mélységesen tisztelte Jehovát.
4. vers
Amikor Jezabel kiirtotta Jehova prófétáit, Abdiás elrejtett 100 prófétát, egy-egy barlangban 50-et, és ellátta őket kenyérrel és vízzel.)
5. vers
Aháb akkor így szólt Abdiáshoz: „Menj el az országban minden forráshoz és patakhoz. Hátha találunk elég füvet, hogy életben tartsuk a lovakat meg az öszvéreket, és ne pusztuljon el az összes állatunk.”
6. vers
Akkor felosztották maguk között az országot, hogy bejárják. Aháb ment az egyik úton, és Abdiás a másikon.
7. vers
Ahogy Abdiás ment az úton, egyszer csak szembejött vele Illés. Rögtön felismerte őt, arcra borult, és így szólt: „Te vagy az, uram, Illés?”
8. vers
Erre ő ezt felelte: „Én vagyok. Menj, mondd meg az uradnak: »Itt van Illés.«”
9. vers
De ő így szólt: „Milyen bűnt követtem el, hogy kiszolgáltatnád a szolgádat Ahábnak, hogy megöljön engem?
10. vers
Nincs olyan nemzet, sem királyság, ahova ne küldött volna el az én uram, hogy felkutasson téged. Ha azt mondták: »Nincs itt«, akkor esküre kötelezte azt a királyságot és nemzetet, hogy nem találtak meg téged. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, a te Istened él!
11. vers
Te meg most azt mondod: »Menj, mondd meg az uradnak: ’Itt van Illés.’«
12. vers
Amikor elválunk egymástól, Jehova szelleme elvisz téged valahová, de én nem fogom tudni, hová. Amikor aztán beszélek Ahábbal, és ő nem talál téged, biztosan megöl engem, pedig a te szolgád fiatalkora óta szolgálja Jehovát.
13. vers
Hát nem mondták el az én uramnak, hogy mit tettem, amikor Jezabel megölte Jehova prófétáit? Hogy hogyan rejtettem el Jehova prófétái közül 100-at, egy-egy barlangban 50-et, és hogyan láttam el őket kenyérrel és vízzel?
14. vers
Most meg azt mondod: »Menj, mondd meg az uradnak: ’Itt van Illés.’« Hát akkor biztosan megöl engem!”
15. vers
Illés azonban ezt mondta: „Ma meg fogok jelenni előtte. Olyan biztos ez, mint hogy él a seregek Jehovája, akit szolgálok.”
16. vers
Abdiás tehát elment Ahábhoz, és beszélt vele, Aháb pedig elment Illéshez.
17. vers
Amint Aháb meglátta Illést, így szólt hozzá: „Te vagy az? Te, aki nagy bajt hozol Izraelre?”
18. vers
Ő így válaszolt: „Nem én hoztam bajt Izraelre, hanem te és az apád háza, mert elhagytátok Jehova parancsolatait, és a Baálokat követitek.
19. vers
Most pedig hívd össze hozzám egész Izraelt a Kármel-hegyre, valamint Baál 450 prófétáját és a szent rúd 400 prófétáját is, akik Jezabel asztalánál esznek.”
20. vers
Aháb erre üzent Izrael egész népének, és összegyűjtötte a prófétákat a Kármel-hegyre.
21. vers
Illés akkor odalépett az egész néphez, és így szólt: „Meddig sántikáltok még kétfelé? Ha Jehova az igaz Isten, kövessétek őt, de ha Baál, akkor őt kövessétek!” Ám a nép semmit sem felelt neki.
22. vers
Illés ezután így szólt a néphez: „Már csak én maradtam meg Jehova prófétái közül, míg Baál prófétái 450-en vannak.
23. vers
Most tehát adjatok nekünk két fiatal bikát, és válasszák ki Baál prófétái az egyiket. Darabolják fel, rakják a fára, de tüzet ne gyújtsanak alatta. Én pedig elkészítem a másik fiatal bikát, rárakom a fára, de tüzet nem gyújtok alatta.
24. vers
Akkor imádkozzatok a ti istenetekhez, én pedig Jehovához imádkozom. Amelyikük tűzzel válaszol, az az igaz Isten.” Erre az egész nép így felelt: „Rendben!”
25. vers
Illés most ezt mondta Baál prófétáinak: „Válasszátok ki az egyik fiatal bikát, és előbb ti készítsétek el, mert ti többen vagytok. Utána imádkozzatok az istenetekhez, de tüzet ne gyújtsatok!”
26. vers
Azok tehát fogták a fiatal bikát, amelyet választottak, elkészítették, és reggeltől délig így imádkoztak Baálhoz: „Ó, Baál, felelj nekünk!” De nem jött hang, és senki sem felelt. Közben ugrándozva táncoltak az oltár körül, amit készítettek.
27. vers
Dél körül Illés csúfolni kezdte őket: „Teli torokból kiáltsatok! Elvégre isten ő! Talán belemerült a gondolataiba, vagy a szükségét végzi. De az is lehet, hogy alszik, és föl kell ébreszteni!”
28. vers
Erre teli torokból kiáltoztak, és tőrökkel meg lándzsákkal vagdosták magukat szokásuk szerint, míg a vér be nem borította a testüket.
29. vers
Már dél is elmúlt, és ők tovább őrjöngtek az esti gabonaáldozat bemutatásáig, de nem jött hang, senki sem felelt, és senki sem figyelt.
30. vers
Végül Illés így szólt az egész néphez: „Gyertek ide hozzám!” Erre az egész nép odament hozzá, ő pedig helyreállította Jehova lerombolt oltárát.
31. vers
Illés akkor fogott 12 követ Jákob fiai törzseinek száma szerint, akihez így szólt egykor Jehova: „Izrael lesz a neved.”
32. vers
A kövekből aztán oltárt épített Jehova nevének a tiszteletére. Majd az oltár köré árkot ásott egy akkora területen, amely elég nagy két szea mag elvetéséhez.
33. vers
Ezután elrendezte a fát, földarabolta a fiatal bikát, és rárakta a fára. Majd így szólt: „Töltsetek meg négy nagy korsót vízzel, és öntsétek az égőáldozatra meg a fára.”
34. vers
Aztán ezt mondta: „Ismételjétek meg.” És megismételték. Majd újra így szólt: „Tegyétek meg harmadszor is.” Megtették hát harmadszor is,
35. vers
úgyhogy a víz már folyt az oltár körül. Még az árkot is megtöltötték vízzel.
36. vers
Az idő tájt, amikor az esti gabonaáldozatot szokták bemutatni, Illés próféta előrelépett, és ezt mondta: „Ó, Jehova, Ábrahámnak, Izsáknak és Izraelnek Istene, tudják meg ma, hogy Isten vagy Izraelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és a te parancsodra tettem mindezt.
37. vers
Felelj nekem, ó, Jehova! Felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, Jehova, te vagy az igaz Isten, te segítesz nekik visszatérni hozzád.”
38. vers
Ekkor Jehova tüzet küldött le az égből, és az megemésztette az égőáldozatot, a fát, a köveket meg a port, és felnyalta az árokban levő vizet is.
39. vers
Ennek láttán az egész nép rögtön arcra borult, és ezt mondta: „Jehova az igaz Isten! Jehova az igaz Isten!”
40. vers
Illés akkor így szólt hozzájuk: „Fogjátok el Baál prófétáit! Egyet se hagyjatok elmenekülni!” Nyomban elfogták őket, majd Illés levitte őket a Kison-patakhoz, és ott lemészárolta őket.
41. vers
Illés aztán így szólt Ahábhoz: „Menj fel, egyél és igyál, mert heves zápor zúgása hallatszik.”
42. vers
Aháb erre felment enni és inni. Illés pedig felment a Kármel tetejére, leborult a földre, és a térdei közé hajtotta a fejét.
43. vers
Aztán így szólt a szolgájához: „Kérlek, menj fel, és nézz a tenger felé!” Ő tehát felment, és arra nézett, majd így szólt: „Nincs ott semmi.” Illés hétszer is ezt mondta neki: „Menj vissza!”
44. vers
Hetedszerre a szolgája jelentette: „Egy akkora kis felhő száll fel a tengerből, mint egy ember tenyere.” Erre ő ezt mondta: „Menj, és mondd meg Ahábnak: »Fogass be a szekérbe, és menj le, nehogy feltartóztasson a záporeső!«”
45. vers
Időközben elsötétült az ég a felhőktől, feltámadt a szél, és hevesen zuhogni kezdett. Aháb pedig hajtott, és Jezréel felé tartott.
46. vers
Illés felhúzta a ruháját, és betűrte az öve alá, és Aháb előtt futott egészen Jezréelig, mivel Jehova különleges erővel ruházta fel.
Könyvek
