⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok első könyve
3. fejezet
1. vers
Salamon házassági szövetséget kötött a fáraóval, Egyiptom királyával. Feleségül vette a fáraó lányát, és bevitte őt Dávid városába, hogy ott legyen addig, amíg be nem fejezi a maga házának, Jehova házának és a Jeruzsálemet körülvevő falnak az építését.
2. vers
Ám a nép továbbra is a magaslatokon áldozott, mert még nem épült ház Jehova nevének a tiszteletére.
3. vers
Salamon pedig továbbra is szerette Jehovát, és apjának, Dávidnak a rendeletei szerint járt, eltekintve attól, hogy a magaslatokon áldozott, hogy felszálljon az áldozatok füstje.
4. vers
A király Gibeonba ment, hogy ott áldozzon, mert az volt a legjelentősebb magaslat. 1000 égőáldozatot ajánlott fel Salamon azon az oltáron.
5. vers
Gibeonban Jehova megjelent Salamonnak álomban éjjel, és így szólt hozzá: „Kérj tőlem bármit. Mit adjak neked?”
6. vers
Salamon erre ezt mondta: „Te nagy szeretettel bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, mivel hűségesen, igazságosan és tiszta szívvel járt előtted. Mind a mai napig ilyen nagy szeretetet mutatsz iránta, azáltal hogy fiút adtál neki, hogy a trónján üljön.
7. vers
Most pedig, Jehova Istenem, te tetted szolgádat királlyá apám, Dávid helyett, noha még fiatal és tapasztalatlan vagyok.
8. vers
Szolgád a néped felett uralkodik, melyet kiválasztottál: olyan nagy nép ez, hogy nem lehet megszámlálni.
9. vers
Ezért adj a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy ítélhesse népedet, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között. Hiszen ki képes ítélni a te hatalmas népedet?”
10. vers
Jehovának pedig tetszett, hogy Salamon ezt kérte.
11. vers
Isten akkor ezt mondta neki: „Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem gazdagságot, sem azt, hogy ellenségeid meghaljanak, hanem értelmet kértél ahhoz, hogy helyesen dönts a bírói ügyekben,
12. vers
én megadom neked, amit kértél. Olyan bölcs és értelmes szívet adok neked, amilyen senkinek sem volt előtted, és utánad sem lesz senkinek.
13. vers
Azt is megadom neked, amit nem kértél, gazdagságot is, dicsőséget is, úgyhogy egy király sem lesz hozzád hasonló, amíg csak élsz.
14. vers
Ha a nekem tetsző úton jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogy apád, Dávid tette, akkor hosszú életet is adok neked.”
15. vers
Amikor aztán Salamon fölébredt, rájött, hogy ez álom volt. Akkor elment Jeruzsálembe, és megállt Jehova szövetségének ládája előtt. Égőáldozatokat és közösségi áldozatokat mutatott be, és lakomát rendezett minden szolgájának.
16. vers
Akkoriban bement két prostituált nő a királyhoz, és megálltak előtte.
17. vers
Az egyik asszony ezt mondta: „Uram, én és ez az asszony egy házban lakunk, és mikor szültem, ő a házban volt.
18. vers
A szülésem utáni harmadik napon ez az asszony is szült. Csak ketten voltunk, és senki más nem volt velünk a házban.
19. vers
Éjjel ez az asszony ráfeküdt a fiára, és az meghalt.
20. vers
Így hát fölkelt az éjszaka közepén, elvette mellőlem a fiamat, amíg a te rabszolgalányod aludt, majd a karjaiba vette, az ő halott fiát pedig odafektette a karjaimba.
21. vers
Amikor reggel fölkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, láttam, hogy halott. Jobban megnéztem őt, és láttam, hogy nem is az én fiam, akit szültem.”
22. vers
A másik asszony azonban így szólt: „Nem! Az én fiam az élő, és a te fiad a halott!” Ám az első asszony ezt mondogatta: „Nem! A te fiad a halott, és az én fiam az élő!” Így vitatkoztak a király előtt.
23. vers
A király végül így szólt: „Az egyik ezt mondja: »Az én fiam az élő, és a te fiad a halott!«, a másik meg azt mondja: »Nem! A te fiad a halott, és az én fiam az élő!«”
24. vers
A király így folytatta: „Hozzatok nekem egy kardot!” Odavittek hát egy kardot a királynak.
25. vers
A király akkor így szólt: „Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok az egyik felét az egyik asszonynak, a másik felét a másiknak.”
26. vers
Erre az az asszony, akié az élő fiú volt, rögtön kérlelni kezdte a királyt, mert megsajnálta a fiát. Ezt mondta: „Kérlek, uram! Adjátok neki az élő gyermeket! Ne, ne öljétek meg!” De a másik asszony így szólt: „Se az enyém, se a tiéd! Vágjátok csak ketté!”
27. vers
A király akkor ezt mondta: „Adjátok az első asszonynak az élő gyermeket! Ne öljétek meg, mert ő az anyja.”
28. vers
És egész Izrael hallott az ítéletről, melyet a király hozott, és félelemmel vegyes tiszteletet éreztek iránta, mert látták, hogy Isten adott neki bölcsességet ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson.
Könyvek
