⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok első könyve
13. fejezet
1. vers
Jehova parancsára Isten egyik embere eljött Júdából Bételbe, Jeroboám pedig épp az oltárnál állt, hogy áldozatokat mutasson be, és azok füstje felszálljon.
2. vers
Isten embere ekkor így jövendölt az oltárról Jehova parancsa szerint: „Ó, oltár, oltár! Ezt mondja Jehova: »Egy Jósiás nevű fiú fog születni Dávid házában. Ő majd feláldozza rajtad a magaslatok papjait – akik áldozatokat mutatnak be rajtad, hogy azok füstje felszálljon –, és emberi csontokat fog égetni rajtad.«”
3. vers
Jelet is adott azon a napon, így szólva: „Ez az a jel, amelyről Jehova beszélt: az oltár szétreped majd, és a rajta levő hamu kiömlik.”
4. vers
Amint Jeroboám király meghallotta, amit az igaz Isten embere az oltárról jövendölt Bételben, elvette a kezét az oltártól, kinyújtotta az igaz Isten embere felé, és ezt mondta: „Fogjátok el!” Ekkor rögtön elszáradt a keze, amelyet kinyújtott, és nem tudta visszahúzni.
5. vers
Az oltár szétrepedt, és a hamu kiömlött az oltárról a jelnek megfelelően, amelyről Jehova beszélt az igaz Isten emberének.
6. vers
A király nyomban ezt mondta az igaz Isten emberének: „Kérlek, könyörögj Istenednek, Jehovának a kegyéért, és imádkozz értem, hogy újra ép legyen a kezem!” Az igaz Isten embere akkor könyörgött Jehova kegyéért, és a király keze újra olyan lett, mint azelőtt volt.
7. vers
A király azután így szólt az igaz Isten emberéhez: „Gyere el hozzám, egyél valamit, és hadd adjak neked ajándékot.”
8. vers
De az igaz Isten embere ezt mondta a királynak: „Még ha a házad felét adnád is nekem, akkor sem mennék el veled, és nem ennék kenyeret, sem vizet nem innék ezen a helyen,
9. vers
mert ezt a parancsot kaptam Jehovától: »Ne egyél kenyeret, és vizet se igyál, és ne azon az úton térj vissza, amelyen jöttél!«”
10. vers
Ezért másik úton indult el, és nem azon az úton tért vissza, amelyen Bételbe jött.
11. vers
Bételben pedig lakott egy idős próféta. Elmentek hozzá a fiai, és elmondták neki, mi mindent tett az igaz Isten embere aznap Bételben, és mit mondott a királynak. Miután elmondták ezeket apjuknak,
12. vers
ő ezt kérdezte tőlük: „Melyik úton ment el?” A fiai erre megmutatták neki, melyik úton ment el az igaz Isten embere, aki Júdából jött.
13. vers
Akkor ezt mondta a fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat.” Föl is nyergelték neki a szamarat, és ő felült rá.
14. vers
Elment az igaz Isten embere után, és egy nagy fa alatt talált rá, amint ott ült. Megszólította hát: „Te vagy-e az igaz Isten embere, aki Júdából jött?” „Én vagyok” – felelte.
15. vers
Az idős próféta így szólt hozzá: „Gyere el hozzám, és egyél kenyeret.”
16. vers
De az ezt válaszolta: „Nem térhetek vissza veled, és a meghívásodat sem fogadhatom el. Sőt, még kenyeret sem ehetek, és vizet sem ihatok veled itt.
17. vers
Jehova ugyanis ezt parancsolta nekem: »Ne egyél kenyeret, és vizet se igyál ott! Ne azon az úton térj vissza, amelyen jöttél!«”
18. vers
Ő erre ezt mondta neki: „Én is próféta vagyok, mint te, és egy angyal által Jehova ezt mondta nekem: »Hozd vissza őt magaddal a házadba, hogy kenyeret egyen, és vizet igyon.«” (Becsapta őt.)
19. vers
Visszament hát vele, hogy kenyeret egyen, és vizet igyon a házában.
20. vers
Amint az asztalnál ültek, Jehova üzent a prófétának, aki visszahozta őt,
21. vers
és az így kiáltott az igaz Isten emberének, aki Júdából jött: „Ezt mondja Jehova: »Fellázadtál Jehova utasítása ellen, és nem tartottad meg a parancsolatot, amelyet Jehova, a te Istened adott neked,
22. vers
hanem visszatértél, hogy kenyeret egyél, és vizet igyál azon a helyen, amelyről azt mondta neked: ’Ne egyél kenyeret, és vizet se igyál!’ Ezért nem kerül a holttested ősapáid sírjába.«”
23. vers
Miután az igaz Isten embere evett és ivott, az idős próféta fölnyergelte neki a szamarat.
24. vers
Ő akkor útnak indult, de egy oroszlán rátalált az úton, és megölte. A holtteste ott hevert az úton, a szamár pedig ott állt mellette. Az oroszlán is ott állt a holttest mellett.
25. vers
Az arra járó emberek meglátták az úton heverő holttestet meg a holttest mellett álló oroszlánt. Akkor bementek a városba, ahol az idős próféta lakott, és elmondták ezt.
26. vers
Amikor a próféta – aki rávette az igaz Isten emberét, hogy visszatérjen vele – meghallotta ezt, rögtön így szólt: „Az igaz Isten embere az, aki fellázadt Jehova utasítása ellen. Ezért Jehova az oroszlánnak adta őt, hogy leterítse és megölje, ahogyan Jehova megmondta neki.”
27. vers
Azután ezt mondta a fiainak: „Nyergeljétek föl nekem a szamarat.” Fölnyergelték hát.
28. vers
El is indult, és megtalálta a holttestet az úton heverve, a szamár meg az oroszlán pedig ott állt a holttest mellett. Az oroszlán nem ette meg a holttestet, és a szamarat sem tépte szét.
29. vers
A próféta ezután felemelte az igaz Isten emberének holttestét, felrakta a szamárra, és visszavitte őt a városába, hogy megsirassa és eltemesse.
30. vers
El is helyezte a holttestet a saját sírjába, és így siratták őt: „Jaj, testvérem!”
31. vers
Miután eltemette, így szólt a fiaihoz: „Ha meghalok, oda temessetek, ahova az igaz Isten emberét temettük. Az ő csontjai mellé helyezzétek a csontjaimat.
32. vers
Mert biztosan beteljesedik, amit Jehova a Bételben levő oltárról mondott, és a magaslatokon levő minden imádati helyről, amelyek Szamária városaiban vannak.”
33. vers
Jeroboám még ezek után sem hagyott fel gonosz viselkedésével, hanem továbbra is papokat iktatott be a köznépből a magaslatokra. Bárkit, aki csak kívánta, beiktatott papnak, és ezt mondta: „Legyen egyike a magaslatok papjainak.”
34. vers
Jeroboám háznépének ez a bűne a pusztulásukhoz és a föld színéről való kiirtásukhoz vezetett.
Könyvek
