A királyok első könyve

Capítulos:

… 15 16 17 18 19 …   ⇤ ← 17 → ⇥

verso 1

A Gileád lakói közül való tisbei Illés így szólt Ahábhoz: „Ezekben az években nem lesz harmat, sem eső, csak az én szavamra. Olyan biztos ez, mint hogy él Jehova, Izrael Istene, akit szolgálok!”

verso 2

Jehova így szólt hozzá:

verso 3

„Menj el innen, fordulj kelet felé, és rejtőzz el a Kérit-völgynél, a Jordántól keletre.

verso 4

A patakból igyál, én pedig megparancsolom a hollóknak, hogy lássanak el ott élelemmel.”

verso 5

Erre ő azonnal elment, és Jehova parancsa szerint cselekedett. Elment hát, és a Kérit-völgynél maradt, a Jordántól keletre.

verso 6

A hollók vittek neki kenyeret meg húst reggel, és kenyeret meg húst este, és a patakból ivott.

verso 7

De néhány nap elteltével a patak kiszáradt, mert nem esett eső az országban.

verso 8

Jehova ekkor így szólt hozzá:

verso 9

„Menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és maradj ott! Megparancsolom egy ottani özvegyasszonynak, hogy lásson el élelemmel.”

verso 10

Elment hát Sareptába. Amikor a város bejáratához ért, egy özvegyasszony éppen fát szedegetett. Odakiáltott hát neki, és ezt mondta: „Kérlek, hozz nekem egy kis vizet egy pohárban, hadd igyak!”

verso 11

Amikor elindult, hogy hozzon, Illés utánakiáltott: „Kérlek, hozz nekem egy darab kenyeret is!”

verso 12

Erre az így szólt: „Nincsen kenyerem, csak egy maroknyi lisztem a nagy korsóban, és egy kevéske olajam a kis korsóban. Most szedek egy kis fát, bemegyek, és készítek valamit magamnak és a fiamnak. Aztán megesszük, és meghalunk. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova, a te Istened él!”

verso 13

Illés ekkor így szólt hozzá: „Ne félj! Menj be, és tégy, ahogy mondtad. De először nekem készíts egy kis kerek kenyeret abból, amid van, és hozd ki nekem. Aztán készíthetsz valamit magadnak, és a fiadnak is.

verso 14

Mert ezt mondja Jehova, Izrael Istene: »A nagy liszteskorsó nem ürül ki, és a kis olajoskorsó sem apad ki addig a napig, amelyen Jehova esőt ad a föld színére.«”

verso 15

Erre az asszony elment, azt tette, amit Illés mondott, és napokon át volt mit ennie neki is, Illésnek is, meg a háznépének is.

verso 16

A nagy liszteskorsó nem ürült ki, és a kis olajoskorsó sem apadt ki, ahogy azt Jehova Illés által megmondta.

verso 17

Ezek után a ház asszonyának a fia megbetegedett, és a betegsége annyira súlyossá vált, hogy belehalt.

verso 18

Az asszony ekkor ezt mondta Illésnek: „Mit vétettem ellened, ó, igaz Isten embere? Azért jöttél, hogy emlékeztess a vétkemre, és megöld a fiamat?”

verso 19

De Illés így szólt hozzá: „Add ide nekem a fiadat.” Azután kivette őt az asszony karjaiból, felvitte a tetőszobába, ahol lakott, és lefektette az ágyára.

verso 20

Így kiáltott Jehovához: „Ó, Jehova Istenem! Hát az asszonyra is bajt hozol, akinél lakom, megölve a fiát?”

verso 21

Akkor egész testével ráborult a gyermekre háromszor, és Jehovához kiáltott: „Ó, Jehova Istenem! Kérlek, add, hogy visszatérjen a gyermekbe az élet!”

verso 22

Jehova meghallgatta Illés kérését. Visszatért a gyermekbe az élet, és az életre kelt.

verso 23

Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a tetőszobából a házba, odaadta az anyjának, és így szólt hozzá: „Nézd, él a fiad!”

verso 24

Az asszony akkor ezt mondta Illésnek: „Most már tudom, hogy valóban Isten embere vagy, és igaz Jehova szava, amelyet mondtál.”

Capítulos:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22