⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
A királyok első könyve
capítulo 21
verso 1
Ezek után a következő történt: A jezréeli Nábótnak volt egy szőlője Jezréelben, Szamária királyának, Ahábnak a palotája mellett.
verso 2
Aháb ezt mondta Nábótnak: „Add nekem a szőlődet, hadd legyen az a veteményeskertem, hisz közel van a házamhoz. Adok egy jobb szőlőt helyette. Vagy ha szeretnéd, hát pénzben adom meg az árát.”
verso 3
De Nábót ezt mondta Ahábnak: „Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy neked adjam ősapáim örökségét.”
verso 4
Aháb ezért bement a házába rosszkedvűen és leverten a jezréeli Nábót válasza miatt, aki ezt mondta: „Nem adom neked ősapáim örökségét.” Lefeküdt az ágyára, elfordult, és nem akart enni.
verso 5
A felesége, Jezabel bement hozzá, és beszélt vele: „Miért vagy olyan rosszkedvű, hogy még enni sem akarsz?”
verso 6
Ő így válaszolt: „Mert ezt mondtam a jezréeli Nábótnak: »Add el nekem a szőlődet. Vagy ha úgy látod jobbnak, adok helyette egy másik szőlőt.« De ő ezt mondta: »Nem adom neked a szőlőmet.«”
verso 7
A felesége, Jezabel így szólt hozzá: „Hát nem te vagy a király Izraelben? Ne búsulj! Kelj föl, és egyél valamit! Én majd neked adom a jezréeli Nábót szőlőjét.”
verso 8
Így hát leveleket írt Aháb nevében, és lepecsételte annak pecsétjével. Aztán elküldte a leveleket azoknak a véneknek és előkelőségeknek, akik Nábóttal egy városban laktak.
verso 9
A levelekben ezt írta: „Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép elé.
verso 10
Ültessetek elé két semmirekellő embert, és így tanúskodjanak ellene: »Átkoztad Istent és a királyt!« Azután vigyétek ki, és kövezzétek halálra.”
verso 11
Városának emberei, a városában lakó vének és előkelőségek erre úgy cselekedtek, ahogy írva volt a levelekben, melyeket Jezabel küldött nekik.
verso 12
Böjtöt hirdettek, és Nábótot odaültették a nép elé.
verso 13
Majd odajött a két semmirekellő ember, leültek Nábót elé, és tanúskodni kezdtek ellene a nép előtt, ezt mondva: „Nábót átkozta Istent és a királyt!” Azután kivitték őt a város külterületére, és halálra kövezték.
verso 14
Akkor ezt üzenték Jezabelnek: „Nábótot halálra kövezték.”
verso 15
Amint Jezabel meghallotta, hogy Nábótot halálra kövezték, így szólt Ahábhoz: „Menj, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart eladni neked, mert Nábót már nem él. Halott.”
verso 16
Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót halott, rögtön lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, hogy birtokba vegye.
verso 17
Jehova pedig így szólt a tisbei Illéshez:
verso 18
„Menj le Izrael királya, Aháb elé, Szamáriába. Nábót szőlőjében van. Azért ment oda, hogy birtokba vegye.
verso 19
Így beszélj hozzá: »Ezt mondja Jehova: ’Meggyilkoltál egy embert, és még a birtokát is elveszed?’« Aztán így folytasd: »Ezt mondja Jehova: ’Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják majd fel a te véredet is!’«”
verso 20
Aháb ezt mondta Illésnek: „Ó, hát megtaláltál, ellenségem?” Ő így felelt: „Megtaláltalak. Isten ezt mondja: »Mivel elhatároztad, hogy azt teszed, amit Jehova rossznak tart,
verso 21
csapást hozok rád. Megsemmisítelek, és kiirtok Aháb leszármazottai közül minden férfit, beleértve a magára hagyottat és a gyengét is Izraelben.
verso 22
Olyanná teszem a házadat, mint Jeroboámnak, Nébát fiának a házát, és mint Baásának, Ahija fiának a házát, mert haragra ingereltél, és bűnbe vitted Izraelt.«
verso 23
Jezabelre nézve pedig ezt mondta Jehova: »A kutyák fogják megenni Jezabelt Jezréel földjén.
verso 24
Akije a városban hal meg Ahábnak, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg.
verso 25
Még soha senki nem volt olyan, mint Aháb, aki annyira eltökélt volt abban, hogy azt tegye, amit Jehova rossznak tart, és mindezt a felesége, Jezabel ösztönzésére.
verso 26
A lehető legutálatosabban cselekedett azzal, hogy az undorító bálványok után járt, pontosan úgy, ahogy az amoriták tették, akiket Jehova kiűzött az izraeliták elől.«”
verso 27
Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháit, és zsákruhába öltözött. Böjtölni kezdett, zsákruhában feküdt le, és leverten járt.
verso 28
Jehova aztán így szólt a tisbei Illéshez:
verso 29
„Láttad, hogy Aháb mennyire megalázta magát előttem? Mivel megalázta magát előttem, nem az ő életében hozom el a csapást a házára, hanem fiának a napjaiban.”
Libros
