⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
A királyok első könyve
capítulo 8
verso 1
Akkor Salamon összegyűjtötte Izrael véneit: Izrael minden törzsfőjét és nemzetségfőjét. Azok elmentek Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy fölvigyék Jehova szövetségének a ládáját Dávid városából, vagyis Sionból.
verso 2
Odagyűlt hát Izrael minden embere Salamon király elé az ünnep idején, etánim hónapban, vagyis a 7. hónapban.
verso 3
Eljöttek Izrael vénei mindnyájan, és a papok fölvették a ládát.
verso 4
Aztán fölvitték Jehova ládáját, a találkozás sátrát, és mindazokat a szent eszközöket, amelyek a sátorban voltak. A papok és a léviták vitték föl ezeket.
verso 5
Salamon király és Izrael egész közössége, azok, akiket a király összehívott, ott voltak a láda előtt. Olyan sok juhot és marhát áldoztak, hogy nem is lehetett megszámolni őket.
verso 6
A papok akkor bevitték Jehova szövetségének ládáját a helyére, a ház legbelső helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá.
verso 7
A kerubok így kiterjesztették szárnyaikat a fölött a hely fölött, ahol a láda volt, úgyhogy beárnyékolták a ládát és annak rúdjait.
verso 8
A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a végüket látni lehetett a legbelső helyiség előtti szenthelyről, de kívülről nem látszottak. Mind a mai napig ott vannak.
verso 9
Semmi más nem volt a ládában, csak a két kőtábla, amelyet Mózes tett bele a Hórebnél, amikor Jehova szövetséget kötött Izrael népével az Egyiptom földjéről való kijövetelükkor.
verso 10
Amikor a papok kijöttek a szent helyről, a felhő betöltötte Jehova házát.
verso 11
A papok a felhő miatt nem tudtak ott állni, hogy végezzék a szolgálatukat, mert Jehova dicsősége betöltötte Jehova házát.
verso 12
Salamon ekkor így szólt: „Jehova, azt mondtad, hogy a sűrű homályban kívánsz lakni.
verso 13
Sikeresen fölépítettem neked egy fenséges házat, szilárd helyet, hogy ott lakj örökké.”
verso 14
A király akkor a nép felé fordult, és megáldotta Izrael egész gyülekezetét, miközben Izrael egész gyülekezete állt.
verso 15
Így szólt: „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, aki ígéretet tett apámnak, Dávidnak, és teljesítette, ezt mondva:
verso 16
»Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet, Izraelt Egyiptomból, Izrael egyik törzséből sem választottam várost, hogy ott házat építsenek nevem tiszteletére, ám kiválasztottam Dávidot népem, Izrael fölé.«
verso 17
Apámnak, Dávidnak szíve vágya volt, hogy házat építsen Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére.
verso 18
Jehova azonban ezt mondta apámnak, Dávidnak: »Szíved vágya volt, hogy házat építs nevem tiszteletére, és jól tetted, hogy erre vágytál szívedben.
verso 19
Ám nem te fogod megépíteni a házat, hanem a fiad, aki tőled származik. Ő épít majd házat a nevem tiszteletére.«
verso 20
Jehova valóra váltotta az ígéretét azzal, hogy apámnak, Dávidnak a helyébe léptem, és Izrael trónján ülök, ahogy Jehova megígérte. Továbbá házat építettem Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére,
verso 21
és helyet készítettem a ládának, amelyben a két kőtábla van, mely Jehova szövetségét tartalmazza. Ezt a szövetséget ősapáinkkal kötötte, amikor kihozta őket Egyiptom földjéről.”
verso 22
Majd Salamon odaállt Jehova oltára elé Izrael egész gyülekezete előtt, kitárta kezeit az ég felé,
verso 23
és így szólt: „Ó, Jehova, Izrael Istene! Nincs hozzád fogható Isten sem fenn az égben, sem lenn a földön. Megtartod a szövetséget, és odaadó szeretettel bánsz szolgáiddal, akik teljes szívükkel szolgálnak téged.
verso 24
Beváltottad, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél. Megígérted, és a mai napon teljesítetted.
verso 25
Most pedig, ó, Jehova, Izrael Istene, váltsd be, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: »Mindig lesz leszármazottad, aki Izrael trónján fog ülni, ha a fiaid ügyelni fognak arra, hogy kövessenek engem, mint ahogy te is követtél engem.«
verso 26
Most tehát, ó, Izrael Istene, kérlek, teljesítsd az ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak tettél!
verso 27
De vajon csakugyan a földön lakik Isten? Hiszen még az ég, sőt az egeknek egei sem elég nagyok ahhoz, hogy ott lakjál. Hát mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet én építettem!
verso 28
Most azért, ó, Jehova Istenem, figyelj oda szolgád imájára és kegyedért való könyörgésére, és hallgasd meg segítségért való kiáltását, és az imát, amellyel ma hozzád fordul a te szolgád.
verso 29
Bárcsak éjjel-nappal figyelnél e házra – a helyre, amelyről azt mondtad: »Ott lesz az én nevem« –, hogy meghallgasd az imát, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik a te szolgád.
verso 30
Hallgasd meg szolgád kegyedért való könyörgését, és népednek, Izraelnek a könyörgését, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik. Halld meg lakhelyedről, az égből. Halld meg, és bocsáss meg!
verso 31
Ha valaki vétkezik az embertársa ellen, és esküre kötelezik, és az eskü alapján felelősségre vonható, és amíg az eskü alatt van, eljön oltárod elé ebbe a házba,
verso 32
akkor te halld meg az égből, cselekedj, és ítéld meg szolgádat. A gonoszt nyilvánítsd vétkesnek, és büntesd meg őt a tettei szerint, az igazságost pedig nyilvánítsd ártatlannak, és jutalmazd meg őt igazságossága szerint.
verso 33
Ha néped, Izrael vereséget szenved az ellenségtől, mert folyton vétkezett ellened, de visszatér hozzád, és magasztalja nevedet, imádkozik és kegyedért könyörög ebben a házban,
verso 34
akkor te halld meg az égből, és bocsásd meg néped, Izrael bűnét, és hozd vissza őket a földre, amelyet ősapáiknak adtál.
verso 35
Ha bezárul az ég, és nem esik az eső, mert folyton vétkeztek ellened, de imádkoznak e felé a hely felé fordulva, magasztalják a nevedet, és megtérnek bűnükből, mert megaláztad őket,
verso 36
akkor te halld meg az égből, és bocsásd meg szolgáidnak, népednek, Izraelnek a bűnét, mert te oktatod őket a jó útra, amelyen járniuk kell. Adj esőt földedre, amelyet örökségül adtál népednek.
verso 37
Ha éhínség tör ki az országban, ha járványos betegség lesz, ha perzselő hőség, üszög, sáskaraj vagy szöcskék támadnak, vagy ha ellenségük a földjük bármelyik városát ostrom alá veszi, vagy bármilyen más csapás vagy betegség legyen is,
verso 38
bármilyen imát mondjon is, bármilyen kéréssel könyörögjön is kegyedért egy ember vagy a te egész néped, Izrael (mert mindegyikük ismeri a szívét ért csapást), amikor kitárják kezeiket e ház felé,
verso 39
akkor te halld meg az égből, lakhelyedről, bocsáss meg és cselekedj! Fizess meg mindenkinek a tettei szerint, mert ismered a szívüket (egyedül te ismered igazán jól minden ember szívét).
verso 40
Így tiszteletteljes félelemmel lesznek irántad minden napon, amíg csak azon a földön élnek, amelyet ősapáinknak adtál.
verso 41
Az idegent is, aki nem tartozik népedhez, Izraelhez, de eljön messze földről a neved miatt
verso 42
(mert hallani fognak nagy nevedről, erős kezedről és kinyújtott karodról), eljön, és imádkozik e ház felé fordulva,
verso 43
őt is hallgasd meg az égből, lakhelyedről, és tedd meg mindazt, amit kér tőled az idegen. Így a föld összes népe megismeri a nevedet, és mélységesen tisztelni fog téged, ahogy néped, Izrael, és megtudják, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.
verso 44
Ha elküldöd valahová népedet, hogy harcoljon ellensége ellen, és imádkozik Jehovához a város felé fordulva, amelyet választottál, és a ház felé fordulva, amelyet neved tiszteletére építettem,
verso 45
akkor halld meg az égből imáját és kegyedért való könyörgését, és szolgáltass neki igazságot.
verso 46
Ha vétkeznek ellened (mert nincs ember, aki ne vétkezne), és megharagszol rájuk, és kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és azok fogságba viszik őket az ellenség földjére, közelre vagy távolra,
verso 47
de észhez térnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, és visszatérnek hozzád, és kegyedért könyörögnek foglyul ejtőik földjén, ezt mondva: »Vétkeztünk, hibáztunk, és gonoszul cselekedtünk«,
verso 48
és teljes szívükkel, teljes lelkükkel visszatérnek hozzád ellenségeik földjén, akik fogságba vitték őket, és imádkoznak hozzád földjük felé fordulva, amelyet ősapáiknak adtál, a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a ház felé fordulva, amelyet neved tiszteletére építettem,
verso 49
akkor halld meg az égből, lakhelyedről imájukat és kegyedért való könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot.
verso 50
Bocsáss meg népednek, amely vétkezett ellened, és bocsásd meg minden törvényszegését, amelyet elkövetett ellened. Tedd lehetővé, hogy foglyul ejtőik megszánják őket, és akkor majd irgalmasak lesznek hozzájuk
verso 51
(hiszen a te néped és a te örökséged ők, akiket kihoztál Egyiptomból, a vasolvasztó kemence belsejéből).
verso 52
Bárcsak odafigyelnél a te szolgád kérésére, és néped, Izrael kérésére, amellyel kegyedért könyörögnek, meghallgatva őket, amikor csak hozzád kiáltanak!
verso 53
Mert te különítetted el őket örökségedül a föld minden népe közül, amint kijelentetted szolgád, Mózes által, amikor kihoztad ősapáinkat Egyiptomból, ó, legfőbb Úr, Jehova!”
verso 54
Amikor Salamon elmondta Jehovának ezt az imát és a kegyéért való könyörgést, fölkelt Jehova oltára elől, ahol térdelt, miközben az ég felé tárta kezeit.
verso 55
Fölállt, majd fennhangon megáldotta Izrael egész gyülekezetét, így szólva:
verso 56
„Dicsőség Jehovának, aki nyugalmat adott népének, Izraelnek, úgy, ahogy ígérte! Egyetlen szó sem hiúsult meg minden jó ígéretéből, amelyet szolgája, Mózes által tett.
verso 57
Legyen velünk Jehova Istenünk, mint ahogy ősapáinkkal volt! Ne hagyjon cserben, és ne hagyjon el minket!
verso 58
Indítsa arra a szívünket, hogy a neki tetsző úton járjunk, és a parancsolatai, rendelkezései és ítéletei szerint cselekedjünk, amelyeket ősapáinknak adott.
verso 59
Ezek a szavaim pedig, amelyekkel Jehova kegyéért könyörögtem, legyenek Jehova Istenünk előtt éjjel-nappal, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és népének, Izraelnek mindennap, amikor csak szükséges,
verso 60
hogy megtudja a föld minden népe, hogy Jehova az igaz Isten, nincs másik.
verso 61
Teljes szívvel szolgáljátok Jehova Istent, azáltal hogy a rendelkezései szerint jártok, és megtartjátok a parancsolatait, mint ahogy a mai napon is teszitek.”
verso 62
Ekkor a király és vele együtt egész Izrael nagy áldozatot ajánlott fel Jehova előtt.
verso 63
Salamon közösségi áldozatokat ajánlott fel Jehovának: 22 000 marhát és 120 000 juhot. Így avatta fel a király és az izraeliták Jehova házát.
verso 64
Azon a napon a királynak föl kellett szentelnie a Jehova háza előtti udvar középső részét, mert ott kellett felajánlania az égőáldozatokat, a gabonaáldozatokat és a közösségi áldozatok zsíros részét. A Jehova színe előtt levő rézoltár ugyanis túl kicsi volt ahhoz, hogy befogadja az égőáldozatokat, a gabonaáldozatokat és a közösségi áldozatok zsíros részét.
verso 65
Salamon akkor ünnepelt egész Izraellel – egy nagy gyülekezettel, amely a Lebó-Hamáttól egészen az Egyiptom-völgyig terjedő területről érkezett – Jehova Istenünk előtt 7 napig, majd újabb 7 napig, összesen 14 napig.
verso 66
A következő napon elengedte a népet. Azok pedig áldották a királyt, és elmentek az otthonaikba boldogan és vidám szívvel mindazon jó miatt, amit Jehova tett szolgájáért, Dávidért és népéért, Izraelért.
Libros
