⚠️ ¡Atención! Esta traducción refleja las enseñanzas de la Iglesia de los Testigos de Jehová.
A királyok első könyve
capítulo 12
verso 1
Roboám pedig elment Sikembe, mert egész Izrael Sikembe ment, hogy királlyá tegye őt.
verso 2
Jeroboám, Nébát fia meghallotta ezt (még Egyiptomban, mivel elmenekült Salamon király miatt, és Egyiptomban lakott).
verso 3
Akkor elküldtek érte. Jeroboám ezután Izrael egész gyülekezetével együtt eljött Roboámhoz, és így szólt:
verso 4
„Apád kemény igába kényszerített minket. De ha te könnyítesz apád kemény szolgálatán, és a súlyos igán, amelyet ránk rakott, mi szolgálni fogunk téged.”
verso 5
Ő ezt mondta nekik: „Menjetek el, aztán három nap múlva gyertek vissza hozzám.” A nép tehát elment.
verso 6
Roboám király akkor tanácskozott a vénekkel, akik apját, Salamont szolgálták, amikor még élt. Ezt kérdezte: „Mit tanácsoltok, mit válaszoljak ennek a népnek?”
verso 7
Így feleltek neki: „Ha te ma szolgája leszel e népnek, eleget teszel a kérésüknek, és kedvező választ adsz nekik, akkor mindig a szolgáid lesznek.”
verso 8
Ő azonban nem fogadta meg a vének tanácsát, hanem a fiatalokkal tanácskozott, akik vele együtt nőttek fel, és akik a szolgálatában álltak.
verso 9
Ezt kérdezte tőlük: „Ti mit tanácsoltok, mit válaszoljunk ennek a népnek, amely azt mondta nekem: »Könnyíts az igán, amelyet apád ránk rakott.«”
verso 10
A fiatalok, akik vele együtt nőttek fel, ezt válaszolták neki: „Ez a nép azt mondta neked: »Apád kemény igába kényszerített minket, de te könnyíts rajta.« Te ezt válaszold nekik: »Én sokkal szigorúbb leszek, mint az apám.
verso 11
Apám súlyos igával terhelt meg titeket, én pedig még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral fenyített benneteket, én pedig korbáccsal foglak fenyíteni titeket.«”
verso 12
Jeroboám az egész néppel együtt eljött Roboámhoz a harmadik napon, ahogy a király mondta: „Gyertek vissza hozzám a harmadik napon.”
verso 13
Ám a király keményen válaszolt a népnek, és nem fogadta meg a vének tanácsát.
verso 14
Azt mondta nekik, amit a fiatalok tanácsoltak: „Apám súlyos igával terhelt meg titeket, én pedig még nehezebbé teszem igátokat. Apám ostorral fenyített benneteket, én pedig korbáccsal foglak fenyíteni titeket.”
verso 15
Így hát a király nem hallgatott a népre, mert Jehova akaratából vettek ilyen fordulatot az események, hogy Jehova valóra váltsa a szavát, amelyet a silói Ahija által mondott Jeroboámnak, Nébát fiának.
verso 16
Amikor egész Izrael látta, hogy nem hallgatott rájuk a király, így feleltek neki: „Mi közünk van Dávidhoz? Nincs örökségünk Isai fiával. Térj vissza isteneidhez, ó, Izrael! Törődjetek csak magatokkal, ó, Dávid leszármazottai!” Azzal az izraeliták visszatértek az otthonaikba.
verso 17
De a Júda városaiban lakó izraeliták felett továbbra is Roboám uralkodott.
verso 18
Roboám király később elküldte Adórámot, aki a kényszermunkára kötelezettek felügyelője volt, de egész Izrael halálra kövezte. Roboám királynak viszont sikerült felszállnia a szekerére, és Jeruzsálembe menekülnie.
verso 19
Az izraeliták lázongtak Dávid háza ellen, és így van ez mind a mai napig.
verso 20
Amikor egész Izrael megtudta, hogy Jeroboám visszatért, rögtön elhívták, és királlyá tették egész Izrael felett. A népből senki sem követte Dávid házát, egyedül Júda törzse.
verso 21
Amikor Roboám megérkezett Jeruzsálembe, mindjárt összetoborozta Júda egész népét és Benjámin törzsét, 180 000 képzett harcost, hogy hadba szálljanak Izrael népe ellen, és visszaszerezzék a királyságot Roboámnak, Salamon fiának.
verso 22
Ekkor az igaz Isten így szólt a prófétájához, Semájához:
verso 23
„Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, és Júda egész népének és Benjáminnak meg a nép többi részének:
verso 24
»Ezt mondja Jehova: ’Ne menjetek föl, és ne harcoljatok izraelita testvéreitek ellen! Térjen vissza mindegyikőtök a házába, mert az én akaratomból történt ez.’«” Így hát engedelmeskedtek Jehovának, és hazamentek, ahogy azt Jehova megmondta nekik.
verso 25
Jeroboám pedig kiépítette Sikemet Efraim hegyvidékén, és ott lakott. Onnan továbbment, és kiépítette Pénuelt.
verso 26
Jeroboám ezt mondta magában: „A végén még Dávid házáé lesz a királyság!
verso 27
Ha ez a nép továbbra is felmegy, hogy áldozatokat ajánljon fel Jehova házában, Jeruzsálemben, akkor e nép szíve vissza fog húzni urához, Roboámhoz, Júda királyához. Engem pedig megölnek majd, és visszatérnek Roboámhoz, Júda királyához.”
verso 28
Tanácskozás után a király készített két aranyborjút, és így szólt a néphez: „Túl megterhelő nektek, hogy felmenjetek Jeruzsálembe. Itt van a te Istened, ó, Izrael, aki felhozott téged Egyiptom földjéről!”
verso 29
Akkor az egyiket Bételben állította fel, a másikat pedig Dánban helyezte el.
verso 30
Emiatt bűnt követtek el, és a nép egészen Dánig elment, hogy imádja az egyiket.
verso 31
Továbbá imádati helyeket épített a magaslatokon, és a köznépből olyan papokat iktatott be, akik nem voltak léviták.
verso 32
Jeroboám bevezetett egy ünnepet is a 8. hónapban, a hónap 15. napján, a Júdában tartott ünnephez hasonlót. Az oltáron, amelyet Bételben épített, áldozott a borjúknak, amelyeket készíttetett, és kijelölte Bételben az általa emelt magaslatok papjait.
verso 33
Áldozatokat kezdett bemutatni az oltáron, amelyet Bételben készített, a 15. napon, a 8. hónapban, abban a hónapban, amelyet maga gondolt ki. Aztán bevezetett egy ünnepet Izrael népe számára. Felment az oltárhoz, hogy áldozatokat mutasson be, és az áldozatok füstje felszálljon.
Libros
