⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

A királyok első könyve

chapter 21


Chapters:


verse #1

Ezek után a következő történt: A jezréeli Nábótnak volt egy szőlője Jezréelben, Szamária királyának, Ahábnak a palotája mellett.


verse #2

Aháb ezt mondta Nábótnak: „Add nekem a szőlődet, hadd legyen az a veteményeskertem, hisz közel van a házamhoz. Adok egy jobb szőlőt helyette. Vagy ha szeretnéd, hát pénzben adom meg az árát.”


verse #3

De Nábót ezt mondta Ahábnak: „Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy neked adjam ősapáim örökségét.”


verse #4

Aháb ezért bement a házába rosszkedvűen és leverten a jezréeli Nábót válasza miatt, aki ezt mondta: „Nem adom neked ősapáim örökségét.” Lefeküdt az ágyára, elfordult, és nem akart enni.


verse #5

A felesége, Jezabel bement hozzá, és beszélt vele: „Miért vagy olyan rosszkedvű, hogy még enni sem akarsz?”


verse #6

Ő így válaszolt: „Mert ezt mondtam a jezréeli Nábótnak: »Add el nekem a szőlődet. Vagy ha úgy látod jobbnak, adok helyette egy másik szőlőt.« De ő ezt mondta: »Nem adom neked a szőlőmet.«”


verse #7

A felesége, Jezabel így szólt hozzá: „Hát nem te vagy a király Izraelben? Ne búsulj! Kelj föl, és egyél valamit! Én majd neked adom a jezréeli Nábót szőlőjét.”


verse #8

Így hát leveleket írt Aháb nevében, és lepecsételte annak pecsétjével. Aztán elküldte a leveleket azoknak a véneknek és előkelőségeknek, akik Nábóttal egy városban laktak.


verse #9

A levelekben ezt írta: „Hirdessetek böjtöt, és ültessétek Nábótot a nép elé.


verse #10

Ültessetek elé két semmirekellő embert, és így tanúskodjanak ellene: »Átkoztad Istent és a királyt!« Azután vigyétek ki, és kövezzétek halálra.”


verse #11

Városának emberei, a városában lakó vének és előkelőségek erre úgy cselekedtek, ahogy írva volt a levelekben, melyeket Jezabel küldött nekik.


verse #12

Böjtöt hirdettek, és Nábótot odaültették a nép elé.


verse #13

Majd odajött a két semmirekellő ember, leültek Nábót elé, és tanúskodni kezdtek ellene a nép előtt, ezt mondva: „Nábót átkozta Istent és a királyt!” Azután kivitték őt a város külterületére, és halálra kövezték.


verse #14

Akkor ezt üzenték Jezabelnek: „Nábótot halálra kövezték.”


verse #15

Amint Jezabel meghallotta, hogy Nábótot halálra kövezték, így szólt Ahábhoz: „Menj, vedd birtokba a jezréeli Nábót szőlőjét, amelyet nem akart eladni neked, mert Nábót már nem él. Halott.”


verse #16

Amikor Aháb meghallotta, hogy Nábót halott, rögtön lement a jezréeli Nábót szőlőjébe, hogy birtokba vegye.


verse #17

Jehova pedig így szólt a tisbei Illéshez:


verse #18

„Menj le Izrael királya, Aháb elé, Szamáriába. Nábót szőlőjében van. Azért ment oda, hogy birtokba vegye.


verse #19

Így beszélj hozzá: »Ezt mondja Jehova: ’Meggyilkoltál egy embert, és még a birtokát is elveszed?’« Aztán így folytasd: »Ezt mondja Jehova: ’Ahol a kutyák felnyalták Nábót vérét, ugyanott nyalják majd fel a te véredet is!’«”


verse #20

Aháb ezt mondta Illésnek: „Ó, hát megtaláltál, ellenségem?” Ő így felelt: „Megtaláltalak. Isten ezt mondja: »Mivel elhatároztad, hogy azt teszed, amit Jehova rossznak tart,


verse #21

csapást hozok rád. Megsemmisítelek, és kiirtok Aháb leszármazottai közül minden férfit, beleértve a magára hagyottat és a gyengét is Izraelben.


verse #22

Olyanná teszem a házadat, mint Jeroboámnak, Nébát fiának a házát, és mint Baásának, Ahija fiának a házát, mert haragra ingereltél, és bűnbe vitted Izraelt.«


verse #23

Jezabelre nézve pedig ezt mondta Jehova: »A kutyák fogják megenni Jezabelt Jezréel földjén.


verse #24

Akije a városban hal meg Ahábnak, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn hal meg, azt az ég madarai eszik meg.


verse #25

Még soha senki nem volt olyan, mint Aháb, aki annyira eltökélt volt abban, hogy azt tegye, amit Jehova rossznak tart, és mindezt a felesége, Jezabel ösztönzésére.


verse #26

A lehető legutálatosabban cselekedett azzal, hogy az undorító bálványok után járt, pontosan úgy, ahogy az amoriták tették, akiket Jehova kiűzött az izraeliták elől.«”


verse #27

Amikor Aháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháit, és zsákruhába öltözött. Böjtölni kezdett, zsákruhában feküdt le, és leverten járt.


verse #28

Jehova aztán így szólt a tisbei Illéshez:


verse #29

„Láttad, hogy Aháb mennyire megalázta magát előttem? Mivel megalázta magát előttem, nem az ő életében hozom el a csapást a házára, hanem fiának a napjaiban.”

Chapters:


Books