Ezékiel próféta könyve

chapter 11


Chapters:


verse #1

Azután fölemelt a lélek, és elvitt engem az Úr házának keleti kapujához, amely keletre néz. És íme, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép fejedelmeit.


verse #2

Az Úr azt mondta nekem: Embernek fia! Ezek azok a férfiak, akik gonoszt eszelnek ki, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban.


verse #3

Azt mondják: Nem fogunk itt egyhamar házakat építeni. Fazék ez a város, mi pedig a hús vagyunk.


verse #4

Azért prófétálj ellenük, prófétálj, embernek fia!


verse #5

Ekkor leszállt rám az Úr lelke, és azt mondta nekem: Mondd, hogy így szól az Úr: „Jól szóltatok, Izráel háza! Tudom, mit gondoltok lelketekben!


verse #6

Sokakat öltetek meg ebben a városban, és megtöltöttétek utcáit a megöltekkel.


verse #7

Ezért így szól az én Uram, az Úr: Akiket megöltetek és a város közepére vetettetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De benneteket kiviszlek belőle.


verse #8

Fegyvertől féltetek, ezért fegyvert hozok rátok – ezt mondja az én Uram, az Úr. –


verse #9

Kiviszlek titeket belőle, idegenek kezébe adlak titeket, és ítéletet tartok fölöttetek.


verse #10

Fegyver miatt hullotok el, Izráel határán ítéllek meg benneteket, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.


verse #11

Nem lesz számotokra fazék ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítéllek el benneteket.


verse #12

Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem az én végzéseim szerint jártatok, és nem cselekedtétek meg rendelkezéseimet, hanem a népek törvényei szerint cselekedtetek, akik körülöttetek vannak.”


verse #13

Miközben prófétáltam, Pelatjáhú, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Jaj, Uram, Istenem, véget vetsz Izráel maradékának?


verse #14

Ekkor az Úr így szólt hozzám:


verse #15

Embernek fia! Testvéreidről, rokonaidról és Izráel egész házáról azt mondják Jeruzsálem lakói: „Távol kerültek az Úrtól, a mi birtokunk lett az ország!”


verse #16

Ezért ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az Úr: Mivel messzire vetettem őket, a népek közé, és szétszórtam őket az országokba, én leszek nekik szent helyük rövid időre azokban az országokban, amelyekbe elmentek.”


verse #17

Ezért ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és egybegyűjtelek titeket azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét.


verse #18

 És bemennek oda, és eltávolítanak belőle minden förtelmességet és minden utálatosságot.


verse #19

 Akkor egy szívet adok nekik, és új lelket adok beléjük. Eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik,


verse #20

 hogy rendelkezéseim szerint járjanak, és törvényeimet megőrizzék és megcselekedjék. Akkor népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek.


verse #21

 De akiknek a szívük förtelmességeik és utálatosságaik után jár, azoknak útját a fejükre olvasom! – ezt mondja a szívről az én Uram, az Úr.


verse #22

Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat, s közben a kerekek mellettük voltak, Izráel Istenének dicsősége pedig ott volt fölöttük.


verse #23

Fölszállt az Úr dicsősége a város közepéből, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van.


verse #24

A lélek pedig fölemelt engem, és elvitt Káldeába, a foglyokhoz látomásban, Isten lelke által. Majd elszállt tőlem a látomás, amelyet láttam.


verse #25

Akkor elmondtam a foglyoknak az Úr minden beszédét, amelyet megjelentetett nekem.

Chapters:


Books