Ezékiel próféta könyve
capítulo 11
verso 1
Azután fölemelt a lélek, és elvitt engem az Úr házának keleti kapujához, amely keletre néz. És íme, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép fejedelmeit.
verso 2
Az Úr azt mondta nekem: Embernek fia! Ezek azok a férfiak, akik gonoszt eszelnek ki, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban.
verso 3
Azt mondják: Nem fogunk itt egyhamar házakat építeni. Fazék ez a város, mi pedig a hús vagyunk.
verso 4
Azért prófétálj ellenük, prófétálj, embernek fia!
verso 5
Ekkor leszállt rám az Úr lelke, és azt mondta nekem: Mondd, hogy így szól az Úr: „Jól szóltatok, Izráel háza! Tudom, mit gondoltok lelketekben!
verso 6
Sokakat öltetek meg ebben a városban, és megtöltöttétek utcáit a megöltekkel.
verso 7
Ezért így szól az én Uram, az Úr: Akiket megöltetek és a város közepére vetettetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De benneteket kiviszlek belőle.
verso 8
Fegyvertől féltetek, ezért fegyvert hozok rátok – ezt mondja az én Uram, az Úr. –
verso 9
Kiviszlek titeket belőle, idegenek kezébe adlak titeket, és ítéletet tartok fölöttetek.
verso 10
Fegyver miatt hullotok el, Izráel határán ítéllek meg benneteket, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
verso 11
Nem lesz számotokra fazék ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítéllek el benneteket.
verso 12
Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem az én végzéseim szerint jártatok, és nem cselekedtétek meg rendelkezéseimet, hanem a népek törvényei szerint cselekedtetek, akik körülöttetek vannak.”
verso 13
Miközben prófétáltam, Pelatjáhú, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Jaj, Uram, Istenem, véget vetsz Izráel maradékának?
verso 15
Embernek fia! Testvéreidről, rokonaidról és Izráel egész házáról azt mondják Jeruzsálem lakói: „Távol kerültek az Úrtól, a mi birtokunk lett az ország!”
verso 16
Ezért ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az Úr: Mivel messzire vetettem őket, a népek közé, és szétszórtam őket az országokba, én leszek nekik szent helyük rövid időre azokban az országokban, amelyekbe elmentek.”
verso 17
Ezért ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és egybegyűjtelek titeket azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét.
verso 18
És bemennek oda, és eltávolítanak belőle minden förtelmességet és minden utálatosságot.
verso 19
Akkor egy szívet adok nekik, és új lelket adok beléjük. Eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik,
verso 20
hogy rendelkezéseim szerint járjanak, és törvényeimet megőrizzék és megcselekedjék. Akkor népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek.
verso 21
De akiknek a szívük förtelmességeik és utálatosságaik után jár, azoknak útját a fejükre olvasom! – ezt mondja a szívről az én Uram, az Úr.
verso 22
Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat, s közben a kerekek mellettük voltak, Izráel Istenének dicsősége pedig ott volt fölöttük.
verso 23
Fölszállt az Úr dicsősége a város közepéből, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van.
verso 24
A lélek pedig fölemelt engem, és elvitt Káldeába, a foglyokhoz látomásban, Isten lelke által. Majd elszállt tőlem a látomás, amelyet láttam.
verso 25
Akkor elmondtam a foglyoknak az Úr minden beszédét, amelyet megjelentetett nekem.
Libros
