Ezékiel próféta könyve
capítulo 4
verso 1
Te pedig, embernek fia, fogj egy téglát, tedd magad elé, és rajzolj rá egy várost, Jeruzsálemet!
verso 2
Indíts ellene ostromot, építs vele szemben ostromművet, emelj töltést, rendelj ellene táborokat, és állíts föl vele szemben faltörő kosokat körös-körül!
verso 3
Végy magadhoz egy vasserpenyőt, és állítsd föl vasfal gyanánt közted és a város között! Irányítsd rá erősen a tekintetedet, legyen ostrom alatt, ostromold azt! Jel ez Izráel házának.
verso 4
Te pedig feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra Izráel házának a vétkét! Annyi napig viseld vétküket, ameddig úgy fekszel.
verso 5
Én pedig az ő vétkük éveit napokban számolva háromszázkilencven napban határoztam meg neked. Eddig viseld Izráel házának a vétkét.
verso 6
Ha ezt kitöltötted, másodszor feküdj a jobb oldaladra, és viseld Júda házának a vétkét negyven napig. Egy-egy napot egy-egy esztendőként számítottam neked.
verso 7
Irányítsd tekintetedet erősen Jeruzsálem ostromára, karod legyen föltűrve, és prófétálj ellene!
verso 8
És íme, megkötözlek, hogy ne fordulhass egyik oldaladról a másikra, míg be nem töltöd ostromod napjait.
verso 9
Azután végy magadnak búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt. Tedd azokat egy edénybe, és készíts belőlük magadnak kenyeret! A napok száma szerint, amíg oldaladon fekszel, háromszázkilencven napig edd azt!
verso 10
Ételed pedig, amellyel élsz, húsz sékel súlyú legyen naponként, ezt edd időről időre.
verso 11
Vizet is kimérve igyál, a hín hatodrészét idd időről időre.
verso 12
Ételedet árpalepény formájában egyed, és emberi ganéjon süsd meg a szemük láttára!
verso 13
Ezt mondja az Úr: Így eszik majd Izráel fiai is tisztátalan kenyerüket a népek között, amelyek közé kiűzöm őket.
verso 14
Én erre azt mondtam: Jaj, Uram, Istenem! Íme, lelkemet még sohasem fertőztem meg, és ifjúságomtól fogva mind ez ideig nem ettem elhullott és szétmarcangolt állatot, és nem ment a számba tisztátalan hús.
verso 15
Ő erre azt mondta nekem: Nézd, megengedem neked, hogy marhaganéjt használj emberi ganéj helyett, és annál süsd meg kenyeredet.
verso 16
Majd azt mondta nekem: Embernek fia! Íme, eltöröm a kenyér botját Jeruzsálemben, és kenyerüket kimérve és rettegéssel eszik, és vizüket is kimérve és szorongva isszák,
verso 17
mivel szűkösen lesz kenyerük és vizük. Elborzadnak, ha egymásra néznek, és elsorvadnak vétkükben.
Libros
