Ezékiel próféta könyve
capítulo 17
verso 1
Majd így szólt hozzám az Úr szava:
verso 2
Embernek fia, adj elő egy találós mesét, és mondj példabeszédet Izráel házának!
verso 3
Ezt mondd: Így szól az én Uram, az Úr: Egy nagy szárnyú, hatalmas sas, melynek hosszú szárnytollai voltak, és amelyet tarka tollazat fedett teljesen, eljött a Libánonra, és letépte a cédrusfa tetejét.
verso 4
Gyönge ágainak hegyét letörte, kalmárok földjére vitte, és az árusok városában tette le.
verso 5
És vett annak az országnak a magvából, és elvetette egy termékeny mezőbe. Sok víz mellé vitte, és mint egy fűzfát, elültette.*
verso 6
Ez kisarjadt, és elterülő, alacsony szőlőtőkévé lett. Ágait feléje fordította, gyökerei pedig őalatta voltak. Szőlőtőkévé lett, vesszőket sarjasztott, és indákat növesztett.
verso 7
De volt egy másik nagy szárnyú, soktollú, hatalmas sas is, és íme, az a szőlőtőke feléje terjesztette gyökereit, és feléje nyújtotta ágait, hogy az táplálja, és ne a talaj, amelybe ültették.
verso 8
Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették el, hogy vesszőket hajtson, és gyümölcsöt teremjen, hogy kitűnő szőlőtőke legyen.
verso 9
Ezt mondd: „Így szól az én Uram, az Úr: Vajon jó szerencsés lesz-e? Vajon nem szaggatja-e ki gyökereit, és nem szakítja-e le gyümölcsét úgy, hogy megszáradjon, és ágának minden hajtása elszáradjon? Nem kell hozzá erős kar és sok nép, hogy gyökerestül kitépjék.
verso 10
Íme, elültették; szerencsés lesz-e? Vagy ha megérinti a keleti szél, nem szárad-e ki teljesen a talajban, amelybe ültették?”
verso 11
Majd így szólt hozzám az Úr szava:
verso 12
Ezt mondd a pártütők házának: „Hát nem értitek, hogy mit jelent ez?” Ezt mondd: Íme, eljött a babiloni király Jeruzsálembe, fogta annak királyát és fejedelmeit, és magával vitte őket Babilonba.
verso 13
De vett a királyi sarjból, szövetséget kötött vele, és megeskette őt, az ország nagyjait pedig elvitte,
verso 14
hogy tartósan alacsonyrendű királyság legyen, s hogy föl ne emelkedjék, hanem megtartsa a szövetséget.
verso 15
De pártot ütött ellene, amikor követeket küldött Egyiptomba, hogy az lovakat és sok hadinépet adjon neki. Vajon szerencsés lesz-e? Vajon megmenekül-e, aki így cselekszik? Aki megszegte a szövetséget, megszabadul-e?
verso 16
Élek én – ezt mondja az én Uram, az Úr –, hogy ott hal meg majd Babilonban, annak a királynak a lakóhelyén, aki őt királlyá tette, akinek esküt tett, de megvetette azt, és akivel szövetséget kötött, de megszegte azt.
verso 17
Mert nem jön segítségére a fáraó nagy haddal és nagy sereggel, amikor töltést emelnek, és ostromművet építenek sok lélek kiirtására.
verso 18
De megvetette az esküt, megszegve a szövetséget, pedig íme, kezet adott rá, és mégis megcselekedte mindezeket: így hát nem fog megszabadulni!
verso 19
Ezért így szól az én Uram, az Úr: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és szövetségemet, melyet megszegett, fejére olvasom.
verso 20
Kiterjesztem hálómat ellene, és megfogja csapdám. Elviszem őt Babilonba, és ott törvénykezem fölötte gonosz cselekedetei miatt, amelyeket elkövetett ellenem.
verso 21
Mindenki, aki megmenekült csapatából, fegyvertől hull el, akik pedig megmaradnak, szétszélednek mindenfelé. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr szóltam.
verso 22
Így szól az én Uram, az Úr: Én is letörök egy hajtást a magas cédrus tetejéről, és elültetem. Leszakítok egy gyönge ágat felső ágaiból, és elültetem egy magas, kiemelkedő hegyen.
verso 23
Izráel magas hegyén ültetem el, hogy ágat növesszen, és gyümölcsöt teremjen. Hatalmas cédrussá növekszik, hogy madarak lakjanak rajta. Lombjai árnyékában sokféle szárnyas fog lakni.
verso 24
És megtudja a mező minden fája, hogy én, az Úr teszem a magas fát alacsonnyá, az alacsony fát pedig magassá. Én szárítom ki a zöldellő fát, és teszem zöldellővé a száraz fát. Én, az Úr szóltam, és meg is cselekedtem.
Libros
