Ezékiel próféta könyve
capítulo 26
verso 1
A tizenegyedik esztendőben, a hónap első napján így szólt hozzám az Úr szava:
verso 2
Embernek fia! Mivel Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: „Hahaha!”, összetört a népek kapuja, fölnyílt előttem! Én megtelek, ő pedig elpusztul!
verso 3
Ezért így szól az én Uram, az Úr: Íme, ellened fordulok, Tírusz, és sok nemzetet hozok ellened, miként a tenger fölhozza hullámait.
verso 4
Szétrombolják Tírusz kőfalait, lerontják tornyait, még a port is lesöpröm róla, és csupasz sziklává teszem.
verso 5
Hálók kivetőhelye lesz a tenger közepén, mert én szóltam – ezt mondja az én Uram, az Úr –, hogy nemzetek zsákmánya lesz!
verso 6
Leányait, akik a mezőségen vannak, fegyver öli meg, és majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.
verso 7
Mert így szól az én Uram, az Úr: Íme, elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilon királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci szekerekkel, lovasokkal, sereggel és sok néppel.
verso 8
Leányaidat ott a mezőségen fegyverrel öli meg, ostromművet épít veled szemben, sáncot tölt, és pajzsot emel ellened.
verso 9
Faltörő kosával ütteti kőfalaidat, és fegyvereivel lerontja tornyaidat.
verso 10
Belep téged porával lovainak sokasága. Megrendülnek kőfalaid a lovasoknak és a szekerek kerekeinek a robaja miatt, amikor bemennek kapuidon, ahogyan berontanak a megostromlott városba.
verso 11
Lovainak patája tapossa minden utcádat, népedet fegyverrel öli meg, és erősséged oszlopai a földre dőlnek.
verso 12
Zsákmányul ejtik gazdagságodat, és elragadják áruidat. Ledöntik kőfalaidat, és lerombolják gyönyörűséges házaidat; köveidet, fáidat és még a porodat is a tenger közepébe hányják.
verso 13
Megszüntetem hangos éneklésed, citeráid zengése nem hallatszik többé.
verso 14
Csupasz sziklává teszlek, hálók kivetőhelye leszel, és többé nem építenek föl, mert én, az Úr szóltam – ezt mondja az én Uram, az Úr.
verso 15
Így szól az én Uram, az Úr Tírusznak: Bizony megrendülnek a szigetek romlásod zajától, amikor a sebesültek nyögnek, és a gyilkosok a benned lakókat leöldökölik!
verso 16
Leszáll trónjáról a tengeri népek minden fejedelme, elhajítják köntösüket, és levetik hímzett ruháikat. Rettegésbe öltöznek, a földre ülnek, és minden szempillantásban rémüldöznek és elborzadnak miattad.
verso 17
Siratóéneket kezdenek rólad, és azt mondják:
Ó, hogyan vesztél el, te híres-neves város,
amely a tenger mentén lakott, />
amely hatalmas volt a tenger miatt,
mind ő, mind a lakói;
akiktől mindenki félt,
aki mellettük lakott!
verso 18
Íme, rettegnek a szigetek
bukásod napján,
és félelem tör a tengerben való szigetekre,
hogy ilyen véged lett.
verso 19
Mert azt mondja az én Uram, az Úr: Amikor kipusztult várossá teszlek, olyan várossá, amelyet nem laknak, amikor fölhozom rád a mélység árját, hogy elborítson a sok víz,
verso 20
akkor letaszítalak azokhoz, akik sírgödörbe szálltak, a hajdankor népéhez. A föld mélyében kell laknod, a hajdankor pusztaságaiban azokkal együtt, akik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki se lakjék benned. És ha megmutattam dicsőségemet az élők földjén,
verso 21
rémséges véget vetek neked. Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé – ezt mondja az én Uram, az Úr.
Libros
