Ezékiel próféta könyve

chapter 26


Chapters:


verse #1

A tizenegyedik esztendőben, a hónap első napján így szólt hozzám az Úr szava:


verse #2

Embernek fia! Mivel Tírusz ezt mondta Jeruzsálemről: „Hahaha!”, összetört a népek kapuja, fölnyílt előttem! Én megtelek, ő pedig elpusztul!


verse #3

Ezért így szól az én Uram, az Úr: Íme, ellened fordulok, Tírusz, és sok nemzetet hozok ellened, miként a tenger fölhozza hullámait.


verse #4

Szétrombolják Tírusz kőfalait, lerontják tornyait, még a port is lesöpröm róla, és csupasz sziklává teszem.


verse #5

Hálók kivetőhelye lesz a tenger közepén, mert én szóltam – ezt mondja az én Uram, az Úr –, hogy nemzetek zsákmánya lesz!


verse #6

Leányait, akik a mezőségen vannak, fegyver öli meg, és majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.


verse #7

Mert így szól az én Uram, az Úr: Íme, elhozom Tírusz ellen Nebukadneccart, Babilon királyát, a királyok királyát északról, lovakkal, harci szekerekkel, lovasokkal, sereggel és sok néppel.


verse #8

Leányaidat ott a mezőségen fegyverrel öli meg, ostromművet épít veled szemben, sáncot tölt, és pajzsot emel ellened.


verse #9

Faltörő kosával ütteti kőfalaidat, és fegyvereivel lerontja tornyaidat.


verse #10

Belep téged porával lovainak sokasága. Megrendülnek kőfalaid a lovasoknak és a szekerek kerekeinek a robaja miatt, amikor bemennek kapuidon, ahogyan berontanak a megostromlott városba.


verse #11

Lovainak patája tapossa minden utcádat, népedet fegyverrel öli meg, és erősséged oszlopai a földre dőlnek.


verse #12

Zsákmányul ejtik gazdagságodat, és elragadják áruidat. Ledöntik kőfalaidat, és lerombolják gyönyörűséges házaidat; köveidet, fáidat és még a porodat is a tenger közepébe hányják.


verse #13

Megszüntetem hangos éneklésed, citeráid zengése nem hallatszik többé.


verse #14

Csupasz sziklává teszlek, hálók kivetőhelye leszel, és többé nem építenek föl, mert én, az Úr szóltam – ezt mondja az én Uram, az Úr.


verse #15

Így szól az én Uram, az Úr Tírusznak: Bizony megrendülnek a szigetek romlásod zajától, amikor a sebesültek nyögnek, és a gyilkosok a benned lakókat leöldökölik!


verse #16

Leszáll trónjáról a tengeri népek minden fejedelme, elhajítják köntösüket, és levetik hímzett ruháikat. Rettegésbe öltöznek, a földre ülnek, és minden szempillantásban rémüldöznek és elborzadnak miattad.


verse #17

Siratóéneket kezdenek rólad, és azt mondják:

Ó, hogyan vesztél el, te híres-neves város,

amely a tenger mentén lakott, />
amely hatalmas volt a tenger miatt,

mind ő, mind a lakói;

akiktől mindenki félt,

aki mellettük lakott!


verse #18

Íme, rettegnek a szigetek

bukásod napján,

és félelem tör a tengerben való szigetekre,

hogy ilyen véged lett.


verse #19

Mert azt mondja az én Uram, az Úr: Amikor kipusztult várossá teszlek, olyan várossá, amelyet nem laknak, amikor fölhozom rád a mélység árját, hogy elborítson a sok víz,


verse #20

akkor letaszítalak azokhoz, akik sírgödörbe szálltak, a hajdankor népéhez. A föld mélyében kell laknod, a hajdankor pusztaságaiban azokkal együtt, akik sírgödörbe szálltak, hogy többé senki se lakjék benned. És ha megmutattam dicsőségemet az élők földjén,


verse #21

rémséges véget vetek neked. Keresni fognak, de nem találnak meg soha többé – ezt mondja az én Uram, az Úr.

Chapters:


Books