chapter 31
A tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap első napján így szólt hozzám az Úr szava:
Embernek fia! Szólj a fáraónak, Egyiptom királyának és az ő népének:
„Kihez hasonlítasz nagyságodban?
Íme, Asszíria cédrus volt a Libánonon,
szép ágai és sűrű gallyai árnyékot tartottak.
Magas növésű volt, a fellegekig ért a teteje.*
Víz növelte naggyá,
a mélység vizei tették magassá,
folyóik körbefogták a helyet, ahova ültették,
és csak kis patakágaikat bocsátották
a mező többi fájához.
Ezért lett magasabb növésű
a mező minden fájánál.
Sok ága lett,
s hosszúra nőttek gallyai a sok víztől,
amely felé kiterjesztette őket.
Ágain rakott fészket minden égi madár,
gallyai alatt kölykezett a mező minden vadja,
és árnyékában sokféle nép lakott.
Magassága és hosszan kinyúló ágai
széppé tették,
mert gyökerei bőséges vízig hatoltak.
A cédrusok nem takarhatták el őt
Isten kertjében,
a ciprusoknak sem voltak
hozzá hasonlók az ágai,
és a platánoknak sem voltak
olyan gallyai, mint neki.
Isten kertjében egy fa sem
hasonlított hozzá szépségben.
Széppé tettem őt sok ágával,
úgyhogy irigykedett rá az Éden minden fája
Isten kertjében.
Ezért így szól az én Uram, az Úr: Mivel magasra nőtt, koronája a felhők közé nyúlt, és szíve fölfuvalkodott, mivel magas lett,
ezért a nemzetek leghatalmasabbjának kezébe adtam őt, hogy bánjék el vele, gonoszsága miatt elűztem őt.
Kivágták az idegenek, ledöntötték a nemzetek legkegyetlenebbjei. A hegyekre és a völgyekbe hullottak ágai, összetörtek gallyai a föld minden patakmedrében, és kijött árnyéka alól a föld valamennyi népe, és otthagyták.
Ledőlt törzsén sokféle égi madár lakik, és ágaihoz gyűlik a mező minden vadja.
Azért ne nőjön magasra egyetlen víz mellett lévő fa se, és ne emelje koronáját a felhők közé! Ne bízzon senki kevélyen önmagában, ha táplálja is a víz, mert mindenki halálra jut, a föld mélységébe, ugyanúgy, mint a többi ember, akik a sírba szálltak.
Így szól az én Uram, az Úr: Azon a napon, amelyen leszállt a Seolba, gyászba öltöztettem miatta a mélység vizeit, és gátat vetettem folyóinak, és elzártam a sok vizet. Gyászba borítottam miatta a Libánont, a mező minden fája elepedt miatta.
Zuhanásának hangjával megrendítettem a nemzeteket, amikor a Seolba taszítottam őt a többiekkel együtt, akik a sírba szállnak. És vigasztalást nyert a föld mélységében az Éden minden fája, a Libánon válogatott szépsége, mind, amit víz táplált.
Mert ezek is leszálltak vele a sírba azokhoz, akiket fegyverrel öltek meg, segítőivel együtt, akik az ő árnyékában ültek a nemzetek között.*
Kihez vagy hát hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Hiszen le kell szállnod Éden fáival együtt a föld mélységébe! Körülmetéletlenek között fogsz feküdni azokkal együtt, akiket fegyver ölt meg. Így jár a fáraó és minden sokasága – ezt mondja az én Uram, az Úr.”
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48