Ezékiel próféta könyve

chapter 24


Chapters:


verse #1

Azután így szólt hozzám az Úr szava a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján:


verse #2

Embernek fia! Írd föl magadnak e neves napot, éppen a mai napot. Babilon királya éppen ezen a napon jött Jeruzsálem ellen.


verse #3

Mondj példabeszédet a pártütők házáról! Ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr:

„Tedd föl a fazekat, tedd föl,

és tölts bele vizet!


verse #4

Tégy bele húsdarabokat,

csupa jó darabot,

combot és lapockát,

válogatott csontokkal rakd tele!


verse #5

A nyáj színe-javából végy,

és rakj hasábfát a csontoknak a fazék alá!

Forrald erősen,

mígnem a csontok is megfőnek benne.


verse #6

Mert így szól az én Uram, az Úr:

Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak,

mert a rozsdája nem jön le róla!

Darabonként szedd ki,

ami benne van, válogatás nélkül!*


verse #7

Mert ott van benne a vér,

csupasz sziklára ontotta ki,

nem a földre öntötte, hogy por fedje be.


verse #8

Ez vitt rá, hogy haragra induljak,

és bosszút álljak:

kiontom a vérét a csupasz sziklára,

hogy ne lehessen betakarni.


verse #9

Ezért így szól az én Uram, az Úr:

Jaj a vérontó városnak!

Én is nagy máglyát rakatok!


verse #10

Bőven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet,

főzd meg jól a húst, forrald a lét,

a csontok is főjenek szét!


verse #11

Állítsd üresen a parázsra,

hogy fölhevüljön és áttüzesedjen a rézfazék,

és megolvadjon benne tisztátalansága,

leégjen a rozsdája.


verse #12

Kimerítette a fáradozás,

de nem ment le róla a sok rozsda,

tűzbe hát rozsdájával!*


verse #13

Tisztátalanságod fajtalanság. Bár tisztogattalak, mégsem tisztultál meg, ezért nem is tisztulsz meg tisztátalanságodból, amíg le nem csillapodik ellened támadt haragom.


verse #14

Én, az Úr szóltam. Eljön, és meg is cselekszem, nem engedek, nem szánakozom és nem könyörülök. Útjaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged – ezt mondja az én Uram, az Úr.


verse #15

Azután így szólt hozzám az Úr szava:


verse #16

Embernek fia! Íme, elveszem tőled hirtelen halállal azt, aki szemednek kedves, de ne gyászolj, ne jajgass, és könnyed se hulljon!


verse #17

Csöndesen sóhajtozz, de ne sirasd úgy, mint a halottakat szokás! Kösd föl fejdíszedet, vedd lábadra a sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd emberek kenyerét.”


verse #18

Reggel beszéltem a néphez, és estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint cselekedtem.


verse #19

Ekkor a nép azt mondta nekem: Nem magyarázod meg nekünk, hogy mit jelent, amit cselekszel?


verse #20

Azt válaszoltam nekik: Az Úr beszéde így szólt hozzám:


verse #21

„Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Íme, tisztátalanná teszem szent helyemet, a ti erősségetek büszkeségét, szemetek gyönyörűségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, fegyvertől hullnak el.


verse #22

Úgy cselekedtek, ahogyan én cselekedtem: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek az emberek kenyerét.


verse #23

Fejdíszetek a fejeteken, sarutok lábatokon lesz, nem gyászoltok és nem jajgattok, hanem elsorvadtok bűneitekben, és nyögve sóhajtotok egymáshoz.


verse #24

Ezékiel pedig jelül lesz számotokra: ahogyan ő cselekedett, ti is egészen úgy cselekedtek. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, Úr vagyok.


verse #25

És te, embernek fia, bizony, azon a napon, amikor elveszem tőlük erősségüket, ékességük örömét, szemük gyönyörűségét és lelkük kívánságát, fiaikat és leányaikat;


verse #26

azon a napon eljön hozzád egy menekült, hogy hírt mondjon neked.


verse #27

Azon a napon megnyílik a szád ott, a megmenekült előtt, szólsz, és többé nem maradsz néma. Jelül leszel nekik, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.”

Chapters:


Books