Ezékiel próféta könyve
24. fejezet
1. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján:
2. vers
Embernek fia! Írd föl magadnak e neves napot, éppen a mai napot. Babilon királya éppen ezen a napon jött Jeruzsálem ellen.
3. vers
Mondj példabeszédet a pártütők házáról! Ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr:
„Tedd föl a fazekat, tedd föl,
és tölts bele vizet!
4. vers
Tégy bele húsdarabokat,
csupa jó darabot,
combot és lapockát,
válogatott csontokkal rakd tele!
5. vers
A nyáj színe-javából végy,
és rakj hasábfát a csontoknak a fazék alá!
Forrald erősen,
mígnem a csontok is megfőnek benne.
6. vers
Mert így szól az én Uram, az Úr:
Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak,
mert a rozsdája nem jön le róla!
Darabonként szedd ki,
ami benne van, válogatás nélkül!*
7. vers
Mert ott van benne a vér,
csupasz sziklára ontotta ki,
nem a földre öntötte, hogy por fedje be.
8. vers
Ez vitt rá, hogy haragra induljak,
és bosszút álljak:
kiontom a vérét a csupasz sziklára,
hogy ne lehessen betakarni.
9. vers
Ezért így szól az én Uram, az Úr:
Jaj a vérontó városnak!
Én is nagy máglyát rakatok!
10. vers
Bőven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet,
főzd meg jól a húst, forrald a lét,
a csontok is főjenek szét!
11. vers
Állítsd üresen a parázsra,
hogy fölhevüljön és áttüzesedjen a rézfazék,
és megolvadjon benne tisztátalansága,
leégjen a rozsdája.
12. vers
Kimerítette a fáradozás,
de nem ment le róla a sok rozsda,
tűzbe hát rozsdájával!*
13. vers
Tisztátalanságod fajtalanság. Bár tisztogattalak, mégsem tisztultál meg, ezért nem is tisztulsz meg tisztátalanságodból, amíg le nem csillapodik ellened támadt haragom.
14. vers
Én, az Úr szóltam. Eljön, és meg is cselekszem, nem engedek, nem szánakozom és nem könyörülök. Útjaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged – ezt mondja az én Uram, az Úr.
15. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
16. vers
Embernek fia! Íme, elveszem tőled hirtelen halállal azt, aki szemednek kedves, de ne gyászolj, ne jajgass, és könnyed se hulljon!
17. vers
Csöndesen sóhajtozz, de ne sirasd úgy, mint a halottakat szokás! Kösd föl fejdíszedet, vedd lábadra a sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd emberek kenyerét.”
18. vers
Reggel beszéltem a néphez, és estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint cselekedtem.
19. vers
Ekkor a nép azt mondta nekem: Nem magyarázod meg nekünk, hogy mit jelent, amit cselekszel?
20. vers
Azt válaszoltam nekik: Az Úr beszéde így szólt hozzám:
21. vers
„Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Íme, tisztátalanná teszem szent helyemet, a ti erősségetek büszkeségét, szemetek gyönyörűségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, fegyvertől hullnak el.
22. vers
Úgy cselekedtek, ahogyan én cselekedtem: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek az emberek kenyerét.
23. vers
Fejdíszetek a fejeteken, sarutok lábatokon lesz, nem gyászoltok és nem jajgattok, hanem elsorvadtok bűneitekben, és nyögve sóhajtotok egymáshoz.
24. vers
Ezékiel pedig jelül lesz számotokra: ahogyan ő cselekedett, ti is egészen úgy cselekedtek. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, Úr vagyok.
25. vers
És te, embernek fia, bizony, azon a napon, amikor elveszem tőlük erősségüket, ékességük örömét, szemük gyönyörűségét és lelkük kívánságát, fiaikat és leányaikat;
26. vers
azon a napon eljön hozzád egy menekült, hogy hírt mondjon neked.
27. vers
Azon a napon megnyílik a szád ott, a megmenekült előtt, szólsz, és többé nem maradsz néma. Jelül leszel nekik, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.”
Könyvek
