Ezékiel próféta könyve
12. fejezet
1. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
2. vers
Embernek fia! Pártütő ház körében laksz, akiknek van ugyan szemük a látásra, de nem látnak, és van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert pártütők háza az övék.
3. vers
Ezért te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való batyut, és menj ki nappal a szemük láttára, vándorolj ki lakhelyedről más helyre a szemük láttára. Talán meglátják, mert pártütők háza az övék.
4. vers
Batyudat nappal vidd ki, mint vándorútra való batyut, a szemük láttára. Te pedig este menj ki a szemük láttára úgy, ahogy a fogságba szoktak menni.
5. vers
Szemük láttára törd át a falat, és azon át vidd ki!
6. vers
Szemük láttára emeld válladra, sötétben vidd ki, arcodat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert intő jelül rendeltelek Izráel házának.
7. vers
Úgy cselekedtem azért, ahogyan megparancsolta nekem. Nappal kicipeltem a batyumat, amely olyan volt, mint a fogságba menők batyuja, és este áttörtem kezemmel a falat. Sötétben mentem ki, és vállamra vettem azt a szemük láttára.
8. vers
Reggel pedig így szólt hozzám az Úr beszéde:
9. vers
Embernek fia! Nem kérdezte tőled Izráel háza, ez a pártütő ház, hogy mit cselekszel?
10. vers
Mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: „Ez a jövendölés a fejedelemnek szól, aki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, amely ott lakik.”
11. vers
Ezt mondd: Én intő jelül vagyok nektek – ahogyan én cselekedtem, úgy történik majd velük –, fogságba, rabságra mennek.
12. vers
A fejedelem, aki közöttük van, terhet vesz a vállára, és sötétben megy ki. Áttörik a falat, így viszik ki őt, elfedi arcát, hogy ne lássa szemével a földet.
13. vers
Kiterjesztem hálómat ellene, és megfogja csapdám. Elviszem őt Babilonba, a káldeusok földjére, de azt már nem fogja látni, és ott fog meghalni.
14. vers
Mindenkit, aki csak körülötte van, hogy segítse, és minden csapatát szétszórom mindenfelé, és kardot rántva üldözöm őket.
15. vers
Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor szétszórom őket a népek közé, és szétszélesztem őket az országokba.
16. vers
De a fegyver, éhínség és dögvész után meghagyok közülük egy kevés férfit, hogy elbeszéljék minden utálatosságukat a népek között, akik közé mennek, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.
17. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
18. vers
Embernek fia! Rettegéssel edd kenyeredet, és reszketve, aggódva idd vizedet!
19. vers
Így szólj a föld népéhez: Ezt mondja az én Uram, az Úr Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: Aggódva eszik kenyerüket, és rettegve isszák vizüket, mert kietlen pusztasággá lesz a föld lakóinak erőszakossága miatt.
20. vers
A lakott városok elpusztulnak, és a föld pusztaság lesz, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
21. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
22. vers
Embernek fia! Miféle közmondásotok van nektek Izráel földjén, hogy azt mondjátok: „A napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látomás!”?
23. vers
Ezért mondd meg nekik: Azt mondja az én Uram, az Úr: Megszüntetem ezt a közmondást, és nem mondogatják azt többé Izráelben. Mondd meg nekik: Elközelítenek a napok, és minden látomás teljesül.
24. vers
Mert nem lesz többé semmiféle hiábavaló látomás és hízelgő jövendölgetés Izráel házának körében.
25. vers
Mert én szólok, az Úr, és az a szó, amelyet kimondok, meglesz késedelem nélkül. Mert a ti napjaitokban szólok egy szót, ti, pártütők háza, és meg is cselekszem azt – ezt mondja az én Uram, az Úr.
26. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
27. vers
Embernek fia! Íme, Izráel háza ezt mondja: A látomás, amelyet ő lát, sokára teljesül. Ő távoli időkről prófétál.
28. vers
Ezért azt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Egyetlen szavam sem késik tovább. Minden szó, amelyet mondok, meglesz, azt mondja az én Uram, az Úr.
Könyvek
