Ezékiel próféta könyve
34. fejezet
1. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
2. vers
Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj, és mondd meg nekik, a pásztoroknak: „Így szól az én Uram, az Úr: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?
3. vers
A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat levágtátok, a nyájat nem legeltettétek.
4. vers
A gyöngét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Az eltévelyedettet nem hoztátok vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk.
5. vers
Szétszóródtak hát pásztor nélkül. Mindenféle mezei vad eledelévé lettek, és szétszóródtak.
6. vers
A hegyeken és magas halmokon bolyongott a nyájam, szétszóródott az egész föld színén, és nem volt, aki utánuk nézzen, megkeresse őket.
7. vers
Ezért, pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét!
8. vers
Élek én – ezt mondja az én Uram, az Úr –, mivel prédává lett a nyájam, és mindenféle mezei vad eledelévé lett a nyájam pásztor hiányában, pásztoraim pedig nem keresték nyájamat, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nyájamat pedig nem legeltették,
9. vers
ezért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét!
10. vers
Így szól az én Uram, az Úr: Íme, a pásztorok ellen megyek, számonkérem nyájamat a kezükből, és véget vetek pásztorságuknak. Önmagukat sem legeltetik többé a pásztorok, és kiragadom a szájukból juhaimat, hogy ne legyenek nekik eledelül.
11. vers
Mert így szól az én Uram, az Úr: Íme, én magam keresem meg nyájamat, és magam gondoskodom róla.
12. vers
Ahogyan a pásztor utánanéz nyájának, amikor ott áll elszéledt juhai között, úgy gondoskodom nyájamról, és kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak ama felhős és borús napon.
13. vers
Kihozom őket a népek közül, egybegyűjtöm az országokból, azután hazaviszem őket földjükre. Izráel hegyein legeltetem őket, a völgyekben s az ország minden lakóhelyén.
14. vers
Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magas hegyein lesz az akluk. Ott fekszenek jó akolban, és kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.
15. vers
Én magam legeltetem nyájamat, s én pihentetem meg őket – ezt mondja az én Uram, az Úr.
16. vers
Az elveszettet megkeresem, az eltévelyedettet visszahozom, a sérültet bekötözöm, a beteget erősítem, a kövéret és erőset elveszítem. Úgy legeltetem őket, ahogyan kell.
17. vers
Ami pedig titeket illet, juhaim – így szól az én Uram, az Úr –, íme, ítéletet tartok bárány és bárány között, kosok és bakok közt.
18. vers
Tán kevés az nektek, hogy a jó legelőn legeltek, hogy összetapossa lábatok azt, ami megmaradt legelőitekből? A tiszta vizet isszátok, de ami megmarad belőle, azt fölzavarja a lábatok?
19. vers
Azt legeljék az én juhaim, amit lábatok összetaposott, és azt igyák, amit lábatokkal fölzavartatok?
20. vers
Ezért így szól hozzájuk az én Uram, az Úr: Íme, ítéletet tartok kövér és sovány bárány között,
21. vers
mert oldalaitokkal és vállaitokkal taszítotok félre, és szarvaitokkal ökleltek föl minden erőtlent, hogy messzire űzzétek őket.
22. vers
De én megszabadítom juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet tartok bárány és bárány között.
23. vers
Egyetlen pásztort állítok föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk.
24. vers
Én pedig, az Úr, Istenük leszek, és szolgám, Dávid fejedelem lesz közöttük. Én, az Úr mondtam ezt.
25. vers
Békeszövetséget kötök velük, és kipusztítom az országból a gonosz vadállatokat, hogy biztonságban lakhassanak a pusztában, és alhassanak az erdőkben.
26. vers
Áldást adok rájuk magaslatom körül, és esőt adok nekik a megfelelő időben; áldott esők lesznek.
27. vers
A mező fája megadja gyümölcsét, és a föld is megadja termését. Biztonságban laknak majd a földjükön, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor széttöröm jármukat, és kimentem őket azok kezéből, akiket szolgálni kényszerültek.
28. vers
Nem lesznek többé prédául a népeknek, és a föld vadjai nem eszik meg őket. Biztonságban laknak, és nem lesz, aki fölijessze őket.
29. vers
Nemes ültetvényt sarjasztok nekik, hogy többé ne eméssze őket éhínség az országban, s nem viselik többé a pogányok gyalázatát.
30. vers
Akkor majd rájönnek, hogy én, az Úr, az ő Istenük velük vagyok, és ők, Izráel háza az én népem – ezt mondja az én Uram, az Úr.
31. vers
Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok: emberek vagytok, én pedig Istenetek – ezt mondja az én Uram, az Úr.”
Könyvek
