Ezékiel próféta könyve

30. fejezet


Fejezetek:


1. vers

Azután így szólt hozzám az Úr szava:


2. vers

Embernek fia! Prófétálj, és mondd: „Így szól az én Uram, az Úr:

Jajgassatok! Jaj, micsoda nap!


3. vers

Mert közel van az a nap, közel az Úr napja;

felhős nap, a népek ideje lesz az!


4. vers

Betör a fegyver Egyiptomba,

reszketés lesz Kúsban.

Hullanak a sebesültek Egyiptomban,

elviszik gazdagságát,

és földig rombolják alapjait.


5. vers

A kúsiták, Líbia, Lúd,

Arábia, mindenféle keverék nép,

Kúb és a szövetséges országok fiai velük együtt

mind fegyvertől hullanak el.*


6. vers

Így szól az Úr:

Elesnek, akik Egyiptomot támogatják,

és leáldozik kevély hatalma.

Migdóltól Szevénéig

fegyvertől hullanak el benne

– ezt mondja az én Uram, az Úr.


7. vers

Elpusztulnak,

és az elpusztult országok közé kerülnek,

városai is az elpusztult városok között lesznek.


8. vers

Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr,

amikor tüzet vetek Egyiptomra,

és összetörik minden segítője.


9. vers

Azon a napon követek indulnak tőlem

hajókon a biztonságérzetben lakó Kús

elrémítésére, és rettegni fognak Egyiptom

napja miatt, mert íme, eljön!


10. vers

Azt mondja az én Uram, az Úr:

Eltörlöm Egyiptom néptömegét

Nebukadneccar babiloni király keze által.


11. vers

Elhozom őt és népét

s vele együtt a nemzetek legkegyetlenebbjeit

az ország elvesztésére.

Kivonják kardjukat Egyiptom ellen,

és betöltik a földet megöltekkel.


12. vers

A folyóvizeket kiszárítom,

és gonoszok kezébe adom az országot.

Idegenek keze által pusztítom el az országot

és minden rajta lévőt – én, az Úr szóltam.


13. vers

Ezt mondja az én Uram, az Úr:

Elpusztítom a bálványokat,

és kiirtom a bálványképeket Nófból.

Egyiptom földjén nem lesz többé fejedelem,

és félelmet bocsátok Egyiptom földjére.


14. vers

Elpusztítom Patrószt,

és tüzet vetek Cóanra,

ítéletet tartok Nóban.


15. vers

Kiöntöm haragomat Színre,

Egyiptom erődjére,

és kiirtom a sokaságot Nóból.


16. vers

Tüzet vetek Egyiptomra,

Szín kínok között vergődik,

Nó fala széttörik,

és Nófba fényes nappal törnek be.*


17. vers

Ón és Pi-Beszet ifjai fegyvertől hullanak el,

és a többiek fogságba mennek.


18. vers

Tahpanhészban elsötétül a nap,

amikor összetöröm ott Egyiptom igáját.

Megszűnik kevély hatalma,

őt magát felhő takarja el,

és leányai fogságba mennek.


19. vers

Ítéletet tartok Egyiptomban,

és megtudják, hogy én vagyok az Úr.”


20. vers

A tizenegyedik esztendőben, az első hónapban, a hónap hetedik napján így szólt hozzám az Úr szava:


21. vers

Embernek fia! Eltörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját. Íme, nem kötötték be, hogy meg­gyógyítsák, és kötést sem tettek rá körben, hogy megerősödjék a fegyverfogásra.


22. vers

Ezért így szól az én Uram, az Úr: Íme, a fáraó, Egyiptom királya ellen megyek, és mind a két karját eltöröm: azt, amelyik még erős, és azt is, amelyik már eltörött, és kihullajtom kezéből a fegyvert.


23. vers

Szétszélesztem az egyiptomiakat a nemzetek között, és szétszórom őket az országokba.


24. vers

Megerősítem Babilon királyának a karjait, kezébe adom fegyveremet, a fáraó karjait pedig eltöröm. Akkor nyögni fog előtte, ahogyan a sebesültek szoktak.


25. vers

Megerősítem tehát Babilon királyának karjait, a fáraó karjai pedig lehanyatlanak. Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor fegyveremet Babilon királyának a kezébe adom, hogy kinyújtsa Egyiptom földje ellen.


26. vers

És szétszélesztem az egyiptomiakat a nemzetek között, és szétszórom őket az országokba, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr.

Fejezetek:


Könyvek