Ezékiel próféta könyve
11. fejezet
1. vers
Azután fölemelt a lélek, és elvitt engem az Úr házának keleti kapujához, amely keletre néz. És íme, a kapu bejáratánál huszonöt férfi volt. Közöttük láttam Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benájáhú fiát, a nép fejedelmeit.
2. vers
Az Úr azt mondta nekem: Embernek fia! Ezek azok a férfiak, akik gonoszt eszelnek ki, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban.
3. vers
Azt mondják: Nem fogunk itt egyhamar házakat építeni. Fazék ez a város, mi pedig a hús vagyunk.
4. vers
Azért prófétálj ellenük, prófétálj, embernek fia!
5. vers
Ekkor leszállt rám az Úr lelke, és azt mondta nekem: Mondd, hogy így szól az Úr: „Jól szóltatok, Izráel háza! Tudom, mit gondoltok lelketekben!
6. vers
Sokakat öltetek meg ebben a városban, és megtöltöttétek utcáit a megöltekkel.
7. vers
Ezért így szól az én Uram, az Úr: Akiket megöltetek és a város közepére vetettetek, azok a hús, a város pedig a fazék. De benneteket kiviszlek belőle.
8. vers
Fegyvertől féltetek, ezért fegyvert hozok rátok – ezt mondja az én Uram, az Úr. –
9. vers
Kiviszlek titeket belőle, idegenek kezébe adlak titeket, és ítéletet tartok fölöttetek.
10. vers
Fegyver miatt hullotok el, Izráel határán ítéllek meg benneteket, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
11. vers
Nem lesz számotokra fazék ez a város, és nem lesztek ti benne a hús. Izráel határán ítéllek el benneteket.
12. vers
Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert nem az én végzéseim szerint jártatok, és nem cselekedtétek meg rendelkezéseimet, hanem a népek törvényei szerint cselekedtetek, akik körülöttetek vannak.”
13. vers
Miközben prófétáltam, Pelatjáhú, Benájá fia meghalt. Én pedig arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: Jaj, Uram, Istenem, véget vetsz Izráel maradékának?
15. vers
Embernek fia! Testvéreidről, rokonaidról és Izráel egész házáról azt mondják Jeruzsálem lakói: „Távol kerültek az Úrtól, a mi birtokunk lett az ország!”
16. vers
Ezért ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az Úr: Mivel messzire vetettem őket, a népek közé, és szétszórtam őket az országokba, én leszek nekik szent helyük rövid időre azokban az országokban, amelyekbe elmentek.”
17. vers
Ezért ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, és egybegyűjtelek titeket azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét.
18. vers
És bemennek oda, és eltávolítanak belőle minden förtelmességet és minden utálatosságot.
19. vers
Akkor egy szívet adok nekik, és új lelket adok beléjük. Eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik,
20. vers
hogy rendelkezéseim szerint járjanak, és törvényeimet megőrizzék és megcselekedjék. Akkor népemmé lesznek, én pedig Istenük leszek.
21. vers
De akiknek a szívük förtelmességeik és utálatosságaik után jár, azoknak útját a fejükre olvasom! – ezt mondja a szívről az én Uram, az Úr.
22. vers
Ekkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat, s közben a kerekek mellettük voltak, Izráel Istenének dicsősége pedig ott volt fölöttük.
23. vers
Fölszállt az Úr dicsősége a város közepéből, és megállt azon a hegyen, amely a várostól keletre van.
24. vers
A lélek pedig fölemelt engem, és elvitt Káldeába, a foglyokhoz látomásban, Isten lelke által. Majd elszállt tőlem a látomás, amelyet láttam.
25. vers
Akkor elmondtam a foglyoknak az Úr minden beszédét, amelyet megjelentetett nekem.
Könyvek
