Ezékiel próféta könyve
28. fejezet
1. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
2. vers
Embernek fia! Ezt mondd Tírusz fejedelmének: Így szól az én Uram, az Úr:
„Mivel fölfuvalkodott a szíved, és azt mondtad:
Isten vagyok én,
Isten székében ülök a tenger szívében,
holott te csak ember vagy és nem Isten,
mégis olyanná tetted szívedet,
amilyen Isten szíve,
3. vers
íme, bölcsebb vagy Dánielnél,
semmi rejtett dolog nem marad homályban neked!*
4. vers
Bölcsességeddel és értelmeddel
gyűjtöttél magadnak gazdagságot.
Aranyat és ezüstöt gyűjtöttél kincseskamráidba.
5. vers
Kalmárságod nagy bölcsességével
megsokasítottad gazdagságodat,
és fölfuvalkodott a szíved gazdagságod miatt,
6. vers
ezért így szól az én Uram, az Úr:
Mivel olyanná tetted szívedet,
amilyen Isten szíve,
7. vers
íme, idegeneket hozok rád,
a nemzetek legkegyetlenebbjeit.
Kivonják kardjaikat
bölcsességed szépsége ellen,
és beszennyezik fényességedet.
8. vers
Sírgödörbe taszítanak,
s meghalsz halálra sebzetten
a tenger szívében.
9. vers
Vajon mondod-e majd gyilkosaid előtt is:
Isten vagyok én?
Csupán ember vagy és nem Isten
a téged gyilkoló kezében!
10. vers
A körülmetéletlenek halálával halsz meg,
idegenek keze által.
Mert én szóltam”
– ezt mondja az én Uram, az Úr.
11. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
12. vers
Embernek fia! Kezdj siratóéneket Tírusz királyáról, és mondd neki: Így szól az én Uram, az Úr:
„Te voltál az arányosság pecsétgyűrűje, />
tele bölcsességgel, tökéletes szépségben.
13. vers
Édenben, Isten kertjében voltál,
mindenféle drágakővel borítva:
rubinnal, topázzal és jáspissal,
krizolittal, ónixszal és berillel, zafírral,
karbunkulussal és smaragddal.
Foglalataid és véseteid aranyból készültek />
azon a napon, amelyen megteremtettél.
14. vers
Fölkent oltalmazó kerúb voltál, />
és odaállítottalak téged,
hogy Isten szent hegyén legyél;
tüzes kövek közt jártál.
15. vers
Feddhetetlen voltál útjaidon
attól a naptól fogva, amelyen teremtettél,
míg gonoszság nem lett található benned.
16. vers
Kereskedelmed nagysága miatt
bensőd erőszakossággal telt meg,
és vétkeztél.
Azért levetettelek az Isten hegyéről,
és elkergettelek,
te oltalmazó kerúb a tüzes kövek közül.
17. vers
Szíved fölfuvalkodott szépséged miatt.
Fényességeddel megrontottad bölcsességedet.
Földre vetettelek a királyok előtt,
látványosságul adtalak nekik.
18. vers
Bűneid sokaságával,
hamis kereskedéseddel
tisztátalanná tetted szent helyeidet.
Azért tüzet hoztam ki bensődből,
és ez emésztett meg.
Hamuvá tettelek a földön
mindenki szeme láttára.
19. vers
Mindnyájan elborzadnak miattad,
akik ismertek a népek közt,
rémséges véget érsz,
és soha többé nem leszel!”
20. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
21. vers
Embernek fia! Vesd tekintetedet Szidónra, és prófétálj ellene!
22. vers
Ezt mondd: „Így szól az én Uram, az Úr:
Íme, ellened megyek, Szidón,
és megdicsőítem magamat rajtad.
Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr,
amikor ítéletet hozok,
és megszentelem magamat benne.
23. vers
Dögvészt bocsátok rá,
és vérontást utcáira,
hullanak benne a sebesültek,
mert fegyver tör rá mindenfelől,
hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr!
24. vers
Nem lesz többé Izráel házának szúró tövis és fájdalmat okozó tüske mindazok között, akik körülötte vannak, akik megvetik őt, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.
25. vers
Így szól az én Uram, az Úr: Amikor összegyűjtöm Izráel házát a népek közül, akik közé szétszóródtak, akkor megszentelem magamat bennük a népek szeme láttára, mert a maguk földjén fognak lakni, amelyet szolgámnak, Jákóbnak adtam.
26. vers
Biztonságban laknak ott, házakat építenek, és szőlőket ültetnek. Biztonságban lakhatnak, és amikor végrehajtom ítéletemet mindazokon, akik körülöttük vannak, és megvetették őket, akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük.”
Könyvek
