Ezékiel próféta könyve
33. fejezet
1. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
2. vers
Embernek fia! Szólj néped fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha fegyvert bocsátok egy országra, és az ország népe választ maguk közül egy férfit, és őrállóvá teszi őt,
3. vers
az pedig amikor látja jönni a fegyvert az országra, megfújja a kürtöt, és meginti a népet,
4. vers
akkor, ha valaki hallja a kürtszót, de nem hajlik az intésre, s azután eljön a fegyver, és utoléri, vére a saját fejére száll.
5. vers
Hallotta a kürtszót, de nem hajlott az intésre, tehát vére fejére száll. Mert ha hajlott volna az intésre, megmenthette volna a lelkét.
6. vers
Ha pedig az őrálló látja jönni a fegyvert, de nem fújja meg a kürtöt, és a nép nem kap intést, akkor, ha eljön a fegyver, és utoléri közülük valakinek a lelkét, azt a saját bűne érte utol, de vérét az őrálló kezéből kérem számon.
7. vers
Téged, embernek fia, őrállóul adtalak Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, intsd meg őket az én nevemben.
8. vers
Ha azt mondom a bűnösnek: „Te bűnös, halálnak halálával halsz meg”, és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a gonoszt az ő útjáról, az a gonosz a saját bűne miatt hal meg, de a vérét a te kezedből kérem számon.
9. vers
De ha megintetted a gonoszt az ő útja miatt, hogy térjen meg róla, de az nem tért meg útjáról, akkor ő meghal a saját gonoszsága miatt, de te megmentetted a lelkedet.
10. vers
Te pedig, embernek fia, így szólj Izráel házához: Ezt mondjátok: „Bizony bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és elsorvadunk miattuk! Hogyan is élhetnénk túl ezt?”
11. vers
Mondd meg nekik: Élek én – ezt mondja az én Uram, az Úr –, hogy nem gyönyörködöm a gonosz halálában, hanem abban, hogy a gonosz megtérjen az útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Miért halnátok meg, ó, Izráel háza?
12. vers
Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igazat nem menti meg igazsága azon a napon, amelyen vétkezik, és a gonosz sem esik el gonoszsága miatt azon a napon, amelyen megtér gonoszságából. Az igaz nem élhet az ő igazsága által azon a napon, amelyen vétkezik.
13. vers
Ha azt mondom az igaznak, hogy biztosan életben marad, de ő igazságában bizakodva gonoszságot cselekszik, akkor nem lesz emlékezete semmilyen igazságának, hanem meghal gonoszsága miatt, amelyet cselekedett.
14. vers
S ha azt mondom a gonosznak: „Biztosan meghalsz”, de ő megtér vétkéből, és a törvény szerint igazságot cselekszik;
15. vers
ha visszaadja a gonosz a zálogot, megtéríti a rabolt dolgokat, az élet rendelkezései szerint jár, és nem cselekszik gonoszságot, biztosan életben marad, és nem hal meg.
16. vers
Egyetlen vétke sem jön számításba, amellyel vétkezett. Törvény szerint és igazságot cselekedett, bizony élni fog!
17. vers
Néped fiai azt mondják: Nem egyenes az Úr útja! Holott az ő útjuk nem egyenes.
18. vers
Ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot cselekszik, meghal miatta.
19. vers
És ha a gonosz elfordul gonoszságától, és törvény szerint igazságot cselekszik, élni fog ezáltal.
20. vers
Azt mondjátok: Nem egyenes az Úr útja. Én mindegyikőtöket a maga útja szerint ítélem meg, Izráel háza.
21. vers
Fogságunk tizenkettedik esztendejében, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján egy menekült jött hozzám Jeruzsálemből, és azt mondta: Bevették a várost!
22. vers
Az Úr keze rajtam volt a menekült érkezése előtti este, és reggel megnyitotta számat, mielőtt az hozzám érkezett. Megnyílt a szám, és nem voltam többé néma.
23. vers
Akkor így szólt hozzám az Úr szava:
24. vers
Embernek fia! Azok, akik a romok között laknak Izráel földjén, azt mondják: „Ábrahám egymaga volt, amikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, akik örökségül kaptuk ezt a földet.”
25. vers
Azért ezt mondd nekik: Azt mondja az én Uram, az Úr: „Véreset esztek, szemeteket a bálványaitokra emelitek, és vért ontotok, és ti akarjátok örökségül az országot?
26. vers
Fegyveretekben bíztok, utálatosságot cselekedtek, mindegyikőtök tisztátalanná teszi a felebarátja feleségét, és ti akarjátok örökségül az országot?”
27. vers
Ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az Úr: Élek én, hogy akik a romok között vannak, fegyvertől hullanak el, és aki a nyílt mezőn, azt a vadállatoknak adom eledelül, és akik az erődökben és a barlangokban vannak, dögvész miatt halnak meg.
28. vers
Pusztasággá és sivataggá teszem az országot, és megszűnik dölyfös ereje. Puszták lesznek Izráel hegyei, nem lesz, aki átmenjen rajtuk.
29. vers
Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor a földet pusztasággá és sivataggá teszem mindenféle utálatosságukért, amelyeket cselekedtek.
30. vers
Embernek fia! Rólad beszélgetnek néped fiai a falak mellett, a házak ajtajaiban, és az egyik így szól a másikhoz: Gyertek csak, hallgassátok: mi ez a beszéd, amely az Úrtól jön?
31. vers
És eljönnek hozzád, ahogyan a nép szokott összejönni, és odaül eléd az én népem. Hallgatják beszédedet, de nem cselekszik, hanem mint szerelmes éneket veszik azt ajkukra, szívük pedig nyereség után jár.
32. vers
Íme, te olyan vagy nekik, mint egy szerelmes énekes, akinek szép a hangja, és mint egy jó lantos: csak hallgatják beszédedet, de nem cselekszik azt.
33. vers
De ha majd beteljesedik, mert íme, beteljesedik – megtudják, hogy próféta volt közöttük.”
Könyvek
