Ezékiel próféta könyve

chapter 33


Chapters:


verse #1

Azután így szólt hozzám az Úr szava:


verse #2

Embernek fia! Szólj néped fiaihoz, és ezt mondd nekik: Ha fegyvert bocsátok egy országra, és az ország népe választ maguk közül egy férfit, és őrállóvá teszi őt,


verse #3

az pedig amikor látja jönni a fegyvert az országra, megfújja a kürtöt, és meginti a népet,


verse #4

akkor, ha valaki hallja a kürtszót, de nem hajlik az intésre, s azután eljön a fegyver, és utoléri, vére a saját fejére száll.


verse #5

Hallotta a kürtszót, de nem hajlott az intésre, tehát vére fejére száll. Mert ha hajlott volna az intésre, megmenthette volna a lelkét.


verse #6

Ha pedig az őrálló látja jönni a fegyvert, de nem fújja meg a kürtöt, és a nép nem kap intést, akkor, ha eljön a fegyver, és utoléri közülük valakinek a lelkét, azt a saját bűne érte utol, de vérét az őrálló kezéből kérem számon.


verse #7

Téged, embernek fia, őrállóul adtalak Izráel házának, hogy ha szót hallasz a számból, intsd meg őket az én nevemben.


verse #8

Ha azt mondom a bűnösnek: „Te bűnös, halálnak halálával halsz meg”, és te nem szólsz, hogy visszatérítsd a gonoszt az ő útjáról, az a gonosz a saját bűne miatt hal meg, de a vérét a te kezedből kérem számon.


verse #9

De ha megintetted a gonoszt az ő útja miatt, hogy térjen meg róla, de az nem tért meg útjáról, akkor ő meghal a saját gonoszsága miatt, de te megmentetted a lelkedet.


verse #10

Te pedig, embernek fia, így szólj Izráel házához: Ezt mondjátok: „Bizony bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és elsorvadunk miattuk! Hogyan is élhetnénk túl ezt?”


verse #11

Mondd meg nekik: Élek én – ezt mondja az én Uram, az Úr –, hogy nem gyönyörködöm a gonosz halálában, hanem abban, hogy a gonosz megtérjen az útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útjaitokról! Miért halnátok meg, ó, Izráel háza?


verse #12

Te pedig, embernek fia, szólj néped fiaihoz: Az igazat nem menti meg igazsága azon a napon, amelyen vétkezik, és a gonosz sem esik el gonoszsága miatt azon a napon, amelyen megtér gonoszságából. Az igaz nem élhet az ő igazsága által azon a napon, amelyen vétkezik.


verse #13

Ha azt mondom az igaznak, hogy biztosan életben marad, de ő igazságában bizakodva gonoszságot cselekszik, akkor nem lesz emlékezete semmilyen igazságának, hanem meghal gonoszsága miatt, amelyet cselekedett.


verse #14

S ha azt mondom a gonosznak: „Biztosan meghalsz”, de ő megtér vétkéből, és a törvény szerint igazságot cselekszik;


verse #15

ha visszaadja a gonosz a zálogot, megtéríti a rabolt dolgokat, az élet rendelkezései szerint jár, és nem cselekszik gonoszságot, biztosan életben marad, és nem hal meg.


verse #16

Egyetlen vétke sem jön számításba, amellyel vétkezett. Törvény szerint és igazságot cselekedett, bizony élni fog!


verse #17

Néped fiai azt mondják: Nem egyenes az Úr útja! Holott az ő útjuk nem egyenes.


verse #18

Ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot cselekszik, meghal miatta.


verse #19

És ha a gonosz elfordul gonoszságától, és törvény szerint igazságot cselekszik, élni fog ezáltal.


verse #20

Azt mondjátok: Nem egyenes az Úr útja. Én mindegyikőtöket a maga útja szerint ítélem meg, Izráel háza.


verse #21

Fogságunk tizenkettedik esztendejé­ben, a tizedik hónapban, a hónap ötödik napján egy menekült jött hozzám Jeruzsálemből, és azt mondta: Bevették a várost!


verse #22

Az Úr keze rajtam volt a menekült érkezése előtti este, és reggel megnyitotta számat, mielőtt az hozzám érkezett. Megnyílt a szám, és nem voltam többé néma.


verse #23

Akkor így szólt hozzám az Úr szava:


verse #24

Embernek fia! Azok, akik a romok között laknak Izráel földjén, azt mondják: „Ábrahám egymaga volt, amikor örökségül kapta a földet, mi pedig sokan vagyunk, akik örökségül kaptuk ezt a földet.”


verse #25

Azért ezt mondd nekik: Azt mondja az én Uram, az Úr: „Véreset esztek, szemeteket a bálványaitokra emelitek, és vért ontotok, és ti akarjátok örökségül az országot?


verse #26

Fegyveretekben bíztok, utálatosságot cselekedtek, mindegyikőtök tisztátalanná teszi a felebarátja feleségét, és ti akarjátok örökségül az országot?”


verse #27

Ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az Úr: Élek én, hogy akik a romok között vannak, fegyvertől hullanak el, és aki a nyílt mezőn, azt a vadállatoknak adom eledelül, és akik az erődökben és a barlangokban vannak, dögvész miatt halnak meg.


verse #28

Pusztasággá és sivataggá teszem az országot, és megszűnik dölyfös ereje. Puszták lesznek Izráel hegyei, nem lesz, aki átmenjen rajtuk.


verse #29

Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor a földet pusztasággá és sivataggá teszem mindenféle utálatosságukért, amelyeket cselekedtek.


verse #30

Embernek fia! Rólad beszélgetnek néped fiai a falak mellett, a házak ajtajaiban, és az egyik így szól a másikhoz: Gyertek csak, hallgassátok: mi ez a beszéd, amely az Úrtól jön?


verse #31

És eljönnek hozzád, ahogyan a nép szokott összejönni, és odaül eléd az én népem. Hallgatják beszédedet, de nem cselekszik, hanem mint szerelmes éneket veszik azt ajkukra, szívük pedig nyereség után jár.


verse #32

Íme, te olyan vagy nekik, mint egy szerelmes énekes, akinek szép a hangja, és mint egy jó lantos: csak hallgatják beszédedet, de nem cselekszik azt.


verse #33

De ha majd beteljesedik, mert íme, beteljesedik – megtudják, hogy próféta volt közöttük.”

Chapters:


Books