Ezékiel próféta könyve
36. fejezet
1. vers
Te, embernek fia, prófétálj Izráel hegyei felől, és ezt mondd: Izráel hegyei, halljátok meg az Úr beszédét!
2. vers
Így szól az én Uram, az Úr, mivel az ellenség azt mondja rólatok: „Hahaha!” és: „Az ősi magaslatokat mi örököltük!”
3. vers
Ezért prófétálj, és mondd: Azt mondja az én Uram, az Úr: „Mivel mindenfelől pusztítanak benneteket, és azt kívánják, hogy a pogányok maradékának birtokává legyetek, s mivel a rágalmazó népek ajkára és nyelvére kerültetek,
4. vers
azért, Izráel hegyei, halljátok meg az én Uramnak, az Úrnak beszédét! Így szól az én Uram, az Úr a hegyeknek és halmoknak, a patakmedreknek és völgyeknek, az elpusztult romoknak és az elhagyott városoknak, amelyek a körülöttük élő pogányok maradékának zsákmányává és csúfságává lettek.
5. vers
Ezért azt mondja az én Uram, az Úr: Bizony, féltő szeretetem tüzében beszélek a pogányok maradékai és egész Edóm ellen, akik maguknak szerezték meg birtokul országomat egész szívük örömével és lelkük megvetésével, hogy azt néptelenné és zsákmánnyá tegyék.
6. vers
Ezért prófétálj Izráel földjéről, és mondd a hegyeknek és halmoknak, a patakmedreknek és a völgyeknek: Így szól az én Uram, az Úr: Íme, féltő szeretetemben és haragomban beszélek, mert a népek gyalázkodását viseltétek.
7. vers
Ezért azt mondja az én Uram, az Úr: Esküre emelem a kezemet! Bizony a népeknek, amelyek körülöttetek vannak, viselniük kell majd gyalázatukat.
8. vers
Rajtatok pedig, Izráel hegyei, ágak nőnek, és gyümölcsöt hoztok népemnek, Izráelnek, mert közel vannak ahhoz, hogy hazatérjenek.
9. vers
Mert én íme, hozzátok hajolok, és felétek fordulok, és megművelnek és bevetnek titeket.
10. vers
Megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel egész házát, és lakni fogják a városokat, és újjáépítik a romokat.
11. vers
Megsokasítom rajtatok az embereket és az állatokat, hogy sokasodjanak és szaporodjanak, s úgy lakjanak rajtatok, mint a régi időkben. Több jót kaptok tőlem, mint annak előtte, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
12. vers
Azt is megteszem, hogy emberek járjanak rajtatok: népem, Izráel. Birtokba vesznek, és örökségükké leszel, s nem lesztek többé gyermektelenné.
13. vers
Így szól az én Uram, az Úr: Mivel azt mondják nektek: „Emberevő vagy, és gyermektelenné teszed népedet”,
14. vers
ezért nem eszel többé embert, és népedet gyermektelenné nem teszed többé, azt mondja az én Uram, az Úr.
15. vers
Többé nem kell, hogy halld a népek gyalázkodását, s a népek szidalmazását sem kell viselned többé. Nem pusztítod ki többé a rajtad élő népeket – ezt mondja az én Uram, az Úr.
16. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
17. vers
Embernek fia! Amikor Izráel háza a saját földjén lakott, tisztátalanná tette azt életével és cselekedeteivel. Olyan volt életük előttem, mint a havibaj tisztátalansága.
18. vers
Akkor kiöntöttem rájuk haragomat a vér miatt, amelyet a földre ontottak, és tisztátalanná tették azt bálványaikkal.
19. vers
Ezért szétszélesztettem őket a népek közé, és szétszórtam az országokba, életük és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket.
20. vers
De amikor a népekhez érkeztek, tisztátalanná tették szent nevemet, amerre jártak, mert ezt mondták róluk: Az Úr népe ezek, és mégis ki kellett jönniük az ő földjéről!
21. vers
Ekkor megkönyörültem rajtuk szent nevemért, amelyet tisztátalanná tett Izráel háza a népek között, akik közé jutottak.
22. vers
Azért ezt mondd Izráel házának: Azt mondja az én Uram, az Úr: „Nem értetek cselekszem, Izráel háza, hanem az én szent nevemért, amelyet tisztátalanná tettetek a népek között, akik közé jutottatok.
23. vers
Megszentelem az én nagy nevemet, amely tisztátalanná lett a népek között, amelyet ti tettetek tisztátalanná közöttük. Majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr – ezt mondja az én Uram, az Úr –, amikor szemük láttára megmutatom rajtatok szentségemet.
24. vers
Kiviszlek benneteket a népek közül, összegyűjtelek titeket minden országból, és beviszlek benneteket a ti földetekre.
25. vers
Tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket.
26. vers
Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. Elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.
27. vers
Lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy rendelkezéseim szerint járjatok, törvényeimet megtartsátok és betöltsétek.
28. vers
Azon a földön fogtok lakni, amelyet atyáitoknak adtam, és az én népem lesztek, én pedig Istenetek leszek.
29. vers
Megszabadítalak titeket minden tisztátalanságotoktól, és előhívom a gabonát és megsokasítom, és nem bocsátok rátok éhínséget.
30. vers
Megsokasítom a fák gyümölcsét és a mező termését, hogy többé ne viseljétek az éhínség gyalázatát a népek között.
31. vers
Akkor megemlékeztek gonosz útjaitokról és cselekedeteitekről, amelyek nem voltak jók, és megutáljátok önmagatokat bűneitek és utálatosságaitok miatt.
32. vers
Nem tiértetek cselekszem – ezt mondja az én Uram, az Úr –, tudjátok meg! Szégyenüljetek meg, és piruljatok útjaitok miatt, Izráel háza!
33. vers
Azt mondja az én Uram, az Úr: Azon a napon, amelyen megtisztítalak benneteket minden bűnötöktől, azt cselekszem, hogy benépesítem a városokat, és újjáépülnek a romok.
34. vers
Megművelik a pusztává lett földet, amely mindeddig pusztán hevert az arra járók szeme láttára.
35. vers
Azt mondják majd: Ez a föld, amely elpusztult, olyanná lett, mint az Éden kertje! A rommá lett, elpusztult és lerombolt városokat újra megerősítették, és laknak bennük.
36. vers
Akkor megtudják a népek, akik körülöttetek megmaradtak, hogy én, az Úr építettem föl a lerombolt városokat, és én ültettem be a pusztaságot. Én, az Úr mondtam ezt, és meg is teszem.
37. vers
Így szól az én Uram, az Úr: Még abban is engedek Izráel háza kérésének, hogy ezt teszem: úgy megsokasítom az embereket, mint egy nyájat.
38. vers
Mint az áldozatra szentelt juhok, mint Jeruzsálem juhai az ünnepeken, úgy lesznek tele a rommá lett városok emberekből álló nyájjal, és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.”
Könyvek
