Ezékiel próféta könyve
21. fejezet
1. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
2. vers
Embernek fia! Fordítsd arcodat Jeruzsálem felé, és szólj a szent helyek ellen, és prófétálj Izráel földje ellen!
3. vers
Mondd Izráel földjének: Így szól az Úr: „Íme, rád támadok, kivonom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled igazat és gonoszt.
4. vers
Azért, hogy kivágjak belőled igazat és gonoszt, kijön kardom a hüvelyéből minden test ellen déltől északig.
5. vers
Akkor majd megtudja minden test, hogy én, az Úr vontam ki kardomat hüvelyéből, és többé nem tér oda vissza.
6. vers
Te pedig, embernek fia, sóhajtozz! Derekad fájdalmában keserűen sóhajtozz a szemük láttára!
7. vers
Ha megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, ezt mondd: A hír miatt, amely ha ideér, megolvad minden szív, elerőtlenedik minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd elolvad, mint a víz. Íme, eljön és beteljesedik, azt mondja az én Uram, az Úr.”
8. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
9. vers
Embernek fia! Prófétálj, és mondd: Ezt mondta az Úr: „Mondd:
Kard, kard! Meg van élesítve,
ki is van fényesítve!
10. vers
Meg van élesítve, hogy öldököljön,
ki van fényesítve, hogy villogjon.
Hát örülhetünk-e fiam királyi pálcájának,
amikor megveti minden fa?*
11. vers
Azért kapta, hogy kifényesítse,
és megmarkolják.
Megélesítették azt a kardot,
és ki van fényesítve,
hogy az öldöklő kezébe adják.
12. vers
Kiálts és jajgass, embernek fia!
Mert bekövetkezik ez népemen
és Izráel minden fejedelmén,
hogy kardélre jutnak népemmel együtt,
ezért üss a combodra!
13. vers
Már megvolt a próbatétel.
De hát ha magát a királyi pálcát megvetették? />
Az sem lesz többé!
– ezt mondja az én Uram, az Úr.
14. vers
Te pedig, embernek fia, prófétálj,
és csapd össze tenyeredet,
mert kétszer, sőt háromszor sújt le a kard.
Öldöklő kard ez, nagy öldöklés kardja,
amely körüljárja őket
15. vers
azért, hogy elolvadjon a szív,
és sokan elhulljanak minden kapunál.
Öldöklő kardot fogtam,
amely villámlásra készült,
öldöklésre lett kifényesítve!*
16. vers
Vágj keményen jobbra,
azután térj balra, amerre csak éled fordul.
17. vers
Én is összecsapom tenyeremet,
és lecsillapodik haragom.
Én, az Úr szóltam.”
18. vers
Azután így szólt hozzám az Úr szava:
19. vers
Te, embernek fia, jelölj ki magadnak két utat, amelyen följön a babiloni király kardja! Egy országból jöjjön ki mind a kettő. Jelzőoszlopot is készíts, a városba vezető út kereszteződéséhez állítsd fel.
20. vers
Jelölj ki utat, hogy azon jöjjön a kard Rabbat-Ammón ellen, azután Júda ellen és a körülkerített Jeruzsálem ellen.
21. vers
Mert megáll a babiloni király az útkereszteződésnél, a két út elejénél jövendőt mondatni, hogy megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat.
22. vers
Jobbja felé, Jeruzsálem felé mutat a jövendölés, ezért faltörő kosokat állít föl, ordításra nyitja a száját, csatazajt hallat, faltörő kosokat állít föl a kapukkal szemben, töltést emeltet, és ostromműveket építtet.
23. vers
Ezt ők hiábavaló jövendölésnek tartják, esküvel is bizonygatják. De az Úr eszükbe juttatja bűnüket, és megfogja őket.
24. vers
Ezért ezt mondja az én Uram, az Úr: Mivel emlékezetben marad bűnötök, nyilvánvalókká lesznek gonoszságaitok, és kitűnik vétketek, hogy minden cselekedetetek gonosz – mivel ez emlékezetben marad, ti kézre kerültök.
25. vers
És te, elvetemedett gonosztevő, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején
26. vers
– így szól az én Uram, az Úr –: El a süveggel, le a koronával! Ez nem marad így. Legyen a magas alacsony és az alacsony magas!
27. vers
Rommá, rommá, rommá teszem! De ez sem lesz állandó, míg el nem jön az, akié az ítélkezés, és neki adom azt!
28. vers
Te pedig, embernek fia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja az én Uram, az Úr Ammón fiairól és gyalázkodásukról. Ezt mondd: „Kard, kard, amely ki van vonva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen és villogjon!
29. vers
Mivel felőled hiábavalóságot látnak, hazugságot jövendölnek neked, hogy odategyenek a megölt gonoszok nyakára, akiknek eljön a napjuk az utolsó bűntett idején,
30. vers
tedd vissza a hüvelyébe azt! Teremtésed helyén, származásod földjén ítéllek meg téged.
31. vers
Kiontom rád haragomat, fölindulásom tüzét fúvom rád, és goromba férfiak kezébe adlak, akik mesterek abban, hogy elveszítsenek.
32. vers
A tűz eledele leszel, véredet elnyeli a föld. Többé nem emlékeznek rád!” – én, az Úr szóltam.
Könyvek
