Ezékiel próféta könyve
10. fejezet
1. vers
Azután láttam, hogy a boltozaton, amely a kerúbok feje fölött volt, egy trón látványa tűnt föl, mint valami zafírkő.
2. vers
Ekkor az Úr így szólt a gyolcsba öltözött férfinak: Menj be a kerekek közé, a kerúbok alá, és töltsd meg mindkét markodat égő parázzsal onnan a kerúbok közül, és szórd a városra! Be is ment a szemem láttára.
3. vers
A kerúbok a templomtól jobbra álltak, amikor a férfi bement, és felhő töltötte be a belső udvart.
4. vers
Akkor fölszállt az Úr dicsősége a kerúbról a templom küszöbénél, és a templom megtelt a felhővel, az udvar pedig betelt az Úr dicsőségének fényességével.
5. vers
A kerúbok szárnyainak hangja elhallatszott a külső udvarig, mint a mindenható Isten hangja, amikor beszél.
6. vers
Amikor azt parancsolta a gyolcsba öltözött férfinak: Végy tüzet a kerekek közül, a kerúbok közül – akkor az bement, és a kerék mellé állt.
7. vers
Az egyik kerúb kinyújtotta a kezét a tűz felé, mely a kerúbok között volt, vett belőle, és a gyolcsba öltözött férfi markába tette, aki elvette azt, és kiment.
8. vers
A kerúbok szárnyai alatt emberi kéz formája látszott.
9. vers
Láttam, hogy íme, négy kerék volt a kerúbok mellett. Egyik kerék az egyik kerúb mellett, a másik kerék a másik kerúb mellett, és olyanok voltak a kerekek, mintha drágakőből lennének.
10. vers
Mind a négynek ugyanolyan formája volt, mintha az egyik kerék a másik kerék közepében volna.
11. vers
Jártukban mind a négy oldaluk felé tudtak menni, nem fordultak meg menet közben, hanem amerre az első fordult, arra mentek, nem fordultak meg menet közben.
12. vers
Egész testük és hátuk, kezeik és szárnyaik meg a kerekek körös-körül tele voltak szemekkel, mind a négy kerekükön.
13. vers
Hallottam, hogy a kerekeket forgó kerekeknek nevezték a fülem hallatára.
14. vers
Négy arca volt mindegyiknek. Az első kerúbarc, a második emberarc, a harmadik oroszlánarc és a negyedik sasarc volt.
15. vers
És fölemelkedtek a kerúbok. Ez volt az az élőlény, amelyet a Kebár-folyó mellett láttam.
16. vers
Amikor a kerúbok jártak, a kerekek is jártak mellettük, amikor pedig a kerúbok fölemelték a szárnyaikat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek sem fordultak el, mellettük maradtak.
17. vers
Ha azok álltak, ezek is álltak, és ha azok fölemelkedtek, ezek is fölemelkedtek velük, mert az élőlény lelke volt bennük.
18. vers
Akkor elvonult az Úr dicsősége a templom küszöbétől, és a kerúbok fölött állt meg.
19. vers
A kerúbok pedig fölemelték szárnyaikat, a szemem láttára fölemelkedtek a földről, és kimentek, és a kerekek is mellettük voltak. Majd megálltak az Úr háza keleti kapujának bejáratánál, és Izráel Istenének dicsősége ott volt fölöttük.
20. vers
Ez az az élőlény, amelyet Izráel Istene alatt láttam a Kebár-folyó mellett, és fölismertem, hogy ők kerúbok.
21. vers
Négy arca volt mindegyiknek, és négy szárnya volt mindegyiknek, és szárnyaik alatt emberi kézhez hasonló volt.
22. vers
Arcuk formája ugyanolyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam. Alakjuk és ők maguk is ugyanolyanok voltak. Mindegyik az arca irányába haladt.
Könyvek
