Ezékiel próféta könyve

capitolul 34


Capitole:


versetul 1

Azután így szólt hozzám az Úr szava:


versetul 2

Embernek fia! Prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj, és mondd meg nekik, a pásztoroknak: „Így szól az én Uram, az Úr: Jaj Izráel pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak?


versetul 3

A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat levágtátok, a nyájat nem legeltettétek.


versetul 4

A gyöngét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Az eltévelyedettet nem hoztátok vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk.


versetul 5

Szétszóródtak hát pásztor nélkül. Mindenféle mezei vad eledelévé lettek, és szétszóródtak.


versetul 6

A hegyeken és magas halmokon bolyongott a nyájam, szétszóródott az egész föld színén, és nem volt, aki utánuk nézzen, megkeresse őket.


versetul 7

Ezért, pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét!


versetul 8

Élek én – ezt mondja az én Uram, az Úr, mivel prédává lett a nyájam, és mindenféle mezei vad eledelévé lett a nyájam pásztor hiányában, pásztoraim pedig nem keresték nyájamat, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nyájamat pedig nem legeltették,


versetul 9

ezért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét!


versetul 10

Így szól az én Uram, az Úr: Íme, a pásztorok ellen megyek, számonkérem nyájamat a kezükből, és véget vetek pásztorságuknak. Önmagukat sem legeltetik többé a pásztorok, és kiragadom a szájukból juhaimat, hogy ne legyenek nekik eledelül.


versetul 11

Mert így szól az én Uram, az Úr: Íme, én magam keresem meg nyájamat, és magam gondoskodom róla.


versetul 12

Ahogyan a pásztor utánanéz nyájának, amikor ott áll elszéledt juhai között, úgy gondoskodom nyájamról, és kiszabadítom őket mindenhonnan, ahová szétszóródtak ama felhős és borús napon.


versetul 13

Kihozom őket a népek közül, egybegyűjtöm az országokból, azután hazaviszem őket földjükre. Izráel hegyein legeltetem őket, a völgyekben s az ország minden lakóhelyén.


versetul 14

Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magas hegyein lesz az akluk. Ott fekszenek jó akolban, és kövér legelőn legelnek Izráel hegyein.


versetul 15

Én magam legeltetem nyájamat, s én pihentetem meg őket – ezt mondja az én Uram, az Úr.


versetul 16

Az elveszettet megkeresem, az eltévelyedettet visszahozom, a sérültet bekötözöm, a beteget erősítem, a kövéret és erőset elveszítem. Úgy legeltetem őket, ahogyan kell.


versetul 17

Ami pedig titeket illet, juhaim – így szól az én Uram, az Úr, íme, ítéletet tartok bárány és bárány között, kosok és bakok közt.


versetul 18

Tán kevés az nektek, hogy a jó legelőn legeltek, hogy összetapossa lábatok azt, ami megmaradt legelőitekből? A tiszta vizet isszátok, de ami megmarad belőle, azt fölzavarja a lábatok?


versetul 19

Azt legeljék az én juhaim, amit lábatok összetaposott, és azt igyák, amit lábatokkal fölzavartatok?


versetul 20

Ezért így szól hozzájuk az én Uram, az Úr: Íme, ítéletet tartok kövér és sovány bárány között,


versetul 21

mert oldalaitokkal és vállaitokkal taszítotok félre, és szarvaitokkal ökleltek föl minden erőtlent, hogy messzire űzzétek őket.


versetul 22

De én megszabadítom juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet tartok bárány és bárány között.


versetul 23

Egyetlen pásztort állítok föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat, Dávidot. Ő legelteti őket, és ő lesz a pásztoruk.


versetul 24

Én pedig, az Úr, Istenük leszek, és szolgám, Dávid fejedelem lesz közöttük. Én, az Úr mondtam ezt.


versetul 25

Békeszövetséget kötök velük, és kipusztítom az országból a gonosz vadállatokat, hogy biztonságban lakhassanak a pusztában, és alhassanak az erdőkben.


versetul 26

Áldást adok rájuk magaslatom körül, és esőt adok nekik a megfelelő időben; áldott esők lesznek.


versetul 27

A mező fája megadja gyümölcsét, és a föld is megadja termését. Biztonságban laknak majd a földjükön, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor széttöröm jármukat, és kimentem őket azok kezéből, akiket szolgálni kényszerültek.


versetul 28

Nem lesznek többé prédául a népeknek, és a föld vadjai nem eszik meg őket. Biztonságban laknak, és nem lesz, aki fölijessze őket.


versetul 29

Nemes ültetvényt sarjasztok nekik, hogy többé ne eméssze őket éhínség az országban, s nem viselik többé a pogányok gyalázatát.


versetul 30

Akkor majd rájönnek, hogy én, az Úr, az ő Istenük velük vagyok, és ők, Izráel háza az én népem – ezt mondja az én Uram, az Úr.


versetul 31

Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok: emberek vagytok, én pedig Istenetek – ezt mondja az én Uram, az Úr.”

Capitole:


Cărți