Ezékiel próféta könyve

capitolul 24


Capitole:


versetul 1

Azután így szólt hozzám az Úr szava a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján:


versetul 2

Embernek fia! Írd föl magadnak e neves napot, éppen a mai napot. Babilon királya éppen ezen a napon jött Jeruzsálem ellen.


versetul 3

Mondj példabeszédet a pártütők házáról! Ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, az Úr:

„Tedd föl a fazekat, tedd föl,

és tölts bele vizet!


versetul 4

Tégy bele húsdarabokat,

csupa jó darabot,

combot és lapockát,

válogatott csontokkal rakd tele!


versetul 5

A nyáj színe-javából végy,

és rakj hasábfát a csontoknak a fazék alá!

Forrald erősen,

mígnem a csontok is megfőnek benne.


versetul 6

Mert így szól az én Uram, az Úr:

Jaj a vérontó városnak, e rozsdás fazéknak,

mert a rozsdája nem jön le róla!

Darabonként szedd ki,

ami benne van, válogatás nélkül!*


versetul 7

Mert ott van benne a vér,

csupasz sziklára ontotta ki,

nem a földre öntötte, hogy por fedje be.


versetul 8

Ez vitt rá, hogy haragra induljak,

és bosszút álljak:

kiontom a vérét a csupasz sziklára,

hogy ne lehessen betakarni.


versetul 9

Ezért így szól az én Uram, az Úr:

Jaj a vérontó városnak!

Én is nagy máglyát rakatok!


versetul 10

Bőven rakd a fát, gyújtsd meg a tüzet,

főzd meg jól a húst, forrald a lét,

a csontok is főjenek szét!


versetul 11

Állítsd üresen a parázsra,

hogy fölhevüljön és áttüzesedjen a rézfazék,

és megolvadjon benne tisztátalansága,

leégjen a rozsdája.


versetul 12

Kimerítette a fáradozás,

de nem ment le róla a sok rozsda,

tűzbe hát rozsdájával!*


versetul 13

Tisztátalanságod fajtalanság. Bár tisztogattalak, mégsem tisztultál meg, ezért nem is tisztulsz meg tisztátalanságodból, amíg le nem csillapodik ellened támadt haragom.


versetul 14

Én, az Úr szóltam. Eljön, és meg is cselekszem, nem engedek, nem szánakozom és nem könyörülök. Útjaid és cselekedeteid szerint ítélnek meg téged – ezt mondja az én Uram, az Úr.


versetul 15

Azután így szólt hozzám az Úr szava:


versetul 16

Embernek fia! Íme, elveszem tőled hirtelen halállal azt, aki szemednek kedves, de ne gyászolj, ne jajgass, és könnyed se hulljon!


versetul 17

Csöndesen sóhajtozz, de ne sirasd úgy, mint a halottakat szokás! Kösd föl fejdíszedet, vedd lábadra a sarudat, ne takard el a bajuszodat, és ne edd emberek kenyerét.”


versetul 18

Reggel beszéltem a néphez, és estére meghalt a feleségem. Másnap reggel a kapott utasítás szerint cselekedtem.


versetul 19

Ekkor a nép azt mondta nekem: Nem magyarázod meg nekünk, hogy mit jelent, amit cselekszel?


versetul 20

Azt válaszoltam nekik: Az Úr beszéde így szólt hozzám:


versetul 21

„Mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, az Úr: Íme, tisztátalanná teszem szent helyemet, a ti erősségetek büszkeségét, szemetek gyönyörűségét, lelketek kívánságát, és fiaitok és leányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, fegyvertől hullnak el.


versetul 22

Úgy cselekedtek, ahogyan én cselekedtem: nem takarjátok el bajuszotokat, és nem eszitek az emberek kenyerét.


versetul 23

Fejdíszetek a fejeteken, sarutok lábatokon lesz, nem gyászoltok és nem jajgattok, hanem elsorvadtok bűneitekben, és nyögve sóhajtotok egymáshoz.


versetul 24

Ezékiel pedig jelül lesz számotokra: ahogyan ő cselekedett, ti is egészen úgy cselekedtek. Amikor ez bekövetkezik, akkor megtudjátok, hogy én, az Úr, Úr vagyok.


versetul 25

És te, embernek fia, bizony, azon a napon, amikor elveszem tőlük erősségüket, ékességük örömét, szemük gyönyörűségét és lelkük kívánságát, fiaikat és leányaikat;


versetul 26

azon a napon eljön hozzád egy menekült, hogy hírt mondjon neked.


versetul 27

Azon a napon megnyílik a szád ott, a megmenekült előtt, szólsz, és többé nem maradsz néma. Jelül leszel nekik, és megtudják, hogy én vagyok az Úr.”

Capitole:


Cărți