Ezékiel próféta könyve
capítulo 7
verso 1
Az Úr beszéde így szólt hozzám:
verso 2
Embernek fia – így szól az én Uram, az Úr –, vége van Izráel földjének! Eljött a vég a föld négy sarkára!
verso 3
Immár itt a vég rajtad! Rád bocsátom haragomat, útjaid szerint ítéllek meg, és meglakolsz minden utálatosságért.
verso 4
Nem szánakozik rajtad a szemem, és nem kíméllek, hanem útjaid szerint fizetek neked, mert utálatosságaid közöttetek vannak. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!
verso 5
Így szól az én Uram, az Úr: Íme, eljön, és veszedelem veszedelmet ér.*
verso 6
Jön a vég, eljön a vég! Ellened támad, íme, jön már!
verso 7
Eljön a végzet rátok, földnek lakói! Eljön az idő, közel a nap, amelyen rémület lesz a hegyeken, nem pedig víg éneklés.*
verso 8
Most már rövid időn belül kiöntöm rád izzó haragomat, és bevégzem rajtad fölindulásomat. Útjaid szerint ítéllek meg, és meglakolsz minden utálatosságodért.
verso 9
Nem szánakozik rajtad a szemem, és nem kíméllek, hanem útjaid szerint fizetek neked, mert utálatosságaid közöttetek vannak. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki lesújtok.
verso 10
Íme, itt a nap, íme, eljött! Kisarjadt a végzet, kivirágzott a vessző, kivirult a kevélység.
verso 11
Az erőszakosság a gonoszság vesszejévé nőtt föl, nem marad meg belőlük semmi: sem sokaságukból, sem gazdagságukból, sem előkelőikből!*
verso 12
Eljött az idő, elközelgett a nap! A vevő ne örüljön, az eladó ne szomorkodjék, mert harag jön az egész sokaságára.
verso 13
Az eladó nem veheti vissza többé az eladott jószágot, még ha élve maradna is, mert visszavonhatatlan a jövendölés, amely mindnyájuk ellen szól. Mert vétke miatt senki sem lehet hosszú életű.
verso 14
Kürtöljetek a kürttel, és készítsetek el mindent, ám senki sem lesz, aki harcba menjen, mert haragom mindnyájuk ellen feltámadt.
verso 15
Kívül fegyver, belül dögvész és éhínség. Aki a mezőn van, fegyvertől hal meg, aki a városban, azt éhínség és dögvész emészti meg.
verso 16
Ha lesznek is túlélők, akik megmenekülnek, olyanok lesznek, mint a völgyek galambjai a hegyeken: mindnyájan nyögnek, mindenki a maga vétke miatt.
verso 17
Minden kéz elerőtlenedik, és minden térd elnehezül, mint a víz.
verso 18
Zsákruhát öltenek magukra, és rettegés lepi el őket. Minden arcon szégyenpír lesz és mindnyájuk fején kopaszság.
verso 19
Ezüstjüket az utcára szórják, és aranyuk szennyé válik. Ezüstjük és aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr izzó haragjának napján. Lelküket nem lakathatják jól, és hasukat sem tölthetik meg vele, mert az csak vétekre csábította őket.
verso 20
A drága ékszereket kevélykedésre használták, és utálatos bálványképeket, undokságokat készítettek belőlük, ezért tettem azt szennyé számukra.
verso 21
Zsákmányul adom idegenek kezébe és prédául a föld hitetlenjeinek, hadd tegyék tisztátalanná.
verso 22
Elfordítom tőlük az arcomat, hadd tegyék tisztátalanná szent helyemet. Rombolók törnek be oda, és tisztátalanná teszik azt.
verso 23
Készítsd a láncot, mert a föld tele van vérontással, és a város tele van erőszakossággal.
verso 24
Elhozom a népek leggonoszabbjait, hadd foglalják el házaikat. Véget vetek a hatalmasok kevélységének, s tisztátalanná teszik a szent helyeket.
verso 25
Rettegés jön el, és békét keresnek, de nincs.
verso 26
Egyik romlás a másikat éri, és egyik hír után másik támad. Látást keresnek a prófétánál, de hiába. Eltávozik a törvény a paptól és a tanács a vénektől.
verso 27
A király gyászol, a fejedelem irtózatba öltözik, és a föld népének kezei megdermednek. Útjuk szerint cselekszem velük, a maguk ítélete szerint ítélem meg őket, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr!
Libros
