⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

A királyok második könyve

chapter 6


Chapters:


verse #1

A próféták fiai így szóltak Elizeushoz: „A hely, ahol veled lakunk, túl szűkös nekünk.


verse #2

Hadd menjünk el a Jordánhoz! Aztán hadd vegyen mindenki onnan egy farönköt, és készítsünk ott egy helyet, hogy ott lakjunk.” Ő így felelt: „Menjetek.”


verse #3

Az egyikük ezt mondta: „Gyere el, kérlek, tarts te is a szolgáiddal!” Erre Elizeus így szólt: „Elmegyek.”


verse #4

Velük ment hát, majd eljutottak a Jordánhoz, és vágni kezdték a fákat.


verse #5

Amint az egyik éppen vágta ki a fát, a fejsze feje beleesett a vízbe. Az felkiáltott: „Jaj, uram! Úgy adták kölcsön!”


verse #6

Az igaz Isten embere így szólt: „Hová esett?” Erre megmutatta neki a helyet. Ő akkor levágott egy darab fát, odadobta, és a fejsze feje úszni kezdett.


verse #7

Így szólt: „Emeld ki.” Erre az kinyújtotta a kezét, és kivette.


verse #8

Szíria királya pedig hadba szállt Izrael ellen. Tanácskozott a szolgáival, és ezt mondta: „Ezen és ezen a helyen fogok táborozni veletek.”


verse #9

Akkor az igaz Isten embere ezt üzente Izrael királyának: „Vigyázz, nehogy elvonulj ennél a helynél, mert ott jönnek le a szírek.”


verse #10

Izrael királya üzenetet küldött arra a helyre, amelyre az igaz Isten embere felhívta a figyelmét. Az többször is figyelmeztette a királyt, ő pedig mindannyiszor távol tartotta magát attól a helytől.


verse #11

Ez feldühítette Szíria királyát, úgyhogy összehívta a szolgáit, és ezt mondta nekik: „Mondjátok meg nekem, ki az közülünk, aki Izrael királyával van!”


verse #12

Akkor az egyik szolgája így szólt: „Egyikünk sem, uram, királyom! Az Izraelben levő Elizeus próféta mondja el Izrael királyának mindazt, amit te a hálószobádban beszélsz.”


verse #13

Erre ezt mondta: „Menjetek, derítsétek ki, hol van, hogy aztán odaküldjek embereket, és elfogják őt.” Később jelentették neki: „Dótánban van.”


verse #14

Ő azonnal lovakat, harci szekereket és nagy hadsereget küldött oda. Éjszaka odamentek, és körülvették a várost.


verse #15

Amikor az igaz Isten emberének szolgája korán felkelt, és kiment, látta, hogy hadsereg veszi körül a várost lovakkal és harci szekerekkel. A szolga rögtön így szólt hozzá: „Jaj, uram! Mit tegyünk?”


verse #16

De ő ezt mondta: „Ne félj, mert többen vannak mivelünk, mint ővelük.”


verse #17

Elizeus akkor imádkozni kezdett, és ezt mondta: „Ó, Jehova, kérlek, nyisd meg a szemét, hogy lásson!” Jehova azonnal megnyitotta a szolga szemét, úgyhogy látott: a hegyvidék tele volt tüzes harci szekerekkel és lovakkal Elizeus körül.


verse #18

Amikor a szírek lementek hozzá, Elizeus így imádkozott Jehovához: „Kérlek, sújtsd vaksággal ezt a nemzetet.” Ő pedig vaksággal sújtotta őket, ahogy Elizeus kérte.


verse #19

Elizeus ekkor ezt mondta nekik: „Ez nem az az út, és nem az a város. Kövessetek engem, hadd vezesselek el titeket ahhoz az emberhez, akit kerestek.” Ám ő Szamáriába vezette őket.


verse #20

Amikor megérkeztek Szamáriába, Elizeus így szólt: „Ó, Jehova, nyisd meg a szemüket, hogy lássanak!” Jehova tehát megnyitotta a szemüket, és látták, hogy Szamária közepén vannak.


verse #21

Amikor Izrael királya meglátta őket, így szólt Elizeushoz: „Megöljem őket, megöljem őket, uram?”


verse #22

De ő ezt mondta: „Ne öld meg őket! Megölöd-e azokat, akiket foglyul ejtesz kardoddal és íjaddal? Adj nekik kenyeret és vizet, hogy egyenek, igyanak, és visszatérjenek urukhoz.”


verse #23

Így hát nagy lakomát rendezett nekik. Ettek, ittak, aztán elküldte őket, hogy térjenek vissza urukhoz. A szírek rablócsapatai ezután már egyszer sem jöttek be Izrael földjére.


verse #24

Idővel Ben-Hadád, Szíria királya egybegyűjtötte egész seregét, felvonult, és ostrom alá vette Szamáriát.


verse #25

Nagy éhínség támadt Szamáriában, és addig ostromolták, míg egy szamárfej 80 ezüstöt ért, és egynegyed kab galambganéj 5 ezüstöt ért.


verse #26

Amikor Izrael királya elhaladt a fal tetején, egy asszony így kiáltott hozzá: „Segíts nekem, ó, uram, királyom!”


verse #27

Ő így szólt: „Ha Jehova nem segít neked, én honnan szerezzek neked segítséget? A szérűről? Netán a szőlő- vagy olajprésről?”


verse #28

A király ezután ezt kérdezte tőle: „Mi a panaszod?” Erre az így felelt: „Ez az asszony azt mondta nekem: »Add ide a fiadat, hogy megegyük ma, az én fiamat pedig megesszük holnap.«


verse #29

Megfőztük hát a fiamat, és megettük. Másnap aztán ezt mondtam neki: »Add ide a te fiadat, hogy megegyük!« De ő elrejtette a fiát.”


verse #30

Amint a király meghallotta az asszony szavait, megszaggatta a ruháit. Amikor elhaladt a fal tetején, a nép látta, hogy a ruhája alatt zsákruhát visel.


verse #31

Akkor így szólt: „Mérjen rám súlyos büntetést Isten, ha Elizeusnak, Sáfát fiának a feje ma rajta marad!”


verse #32

Elizeus a házában ült, és a vének is ott ültek vele. A király odaküldött maga előtt egy embert, de még mielőtt a követ megérkezett, Elizeus ezt mondta a véneknek: „Látjátok, hogy ez a gyilkos fajzat azért küld ide valakit, hogy a fejemet vegye? Ügyeljetek rá, hogy amikor ideér a követ, zárjátok be az ajtót, és nyomjátok az ajtót vele szemben. Nemde urának léptei hallatszanak mögötte?”


verse #33

Még beszélt velük, amikor a követ megérkezett hozzá, és a király így szólt: „Ezt a szerencsétlenséget Jehova hozta ránk! Miért várjak még Jehovára?”

Chapters:


Books