chapter 25
Sedékiás uralkodásának 9. évében, a 10. hónap 10. napján eljött Nabukodonozor, Babilon királya egész haderejével Jeruzsálem ellen. Tábort ütött vele szemben, és ostromfalat épített körülötte,
a város pedig ostrom alatt állt Sedékiás király 11. évéig.
A 4. hónap 9. napjára súlyossá vált az éhínség a városban, és az ország népének nem volt élelme.
A város falát áttörték, és az összes katona elmenekült éjjel a kettős fal közötti kapun át, a király kertjének közelében, miközben a káldeusok körbevették a várost. A király pedig elment az Araba felé vezető úton.
De a káldeus sereg üldözőbe vette a királyt, és utolérték őt Jerikó kietlen síkságán, a csapatai pedig mind elhagyták és szétszéledtek.
Aztán elfogták a királyt, elvitték őt Babilon királyához Riblába, és ítéletet hoztak felette.
Sedékiás fiait legyilkolták a szeme láttára, Nabukodonozor pedig megvakította Sedékiást, rézbilincsbe verte, és elvitte Babilonba.
Az 5. hónap 7. napján, vagyis Nabukodonozor királynak, Babilon királyának a 19. évében, eljött Jeruzsálemhez Nebuzáradán, az őrség parancsnoka, Babilon királyának szolgája.
Felégette Jehova házát, a király házát és Jeruzsálem összes házát. Az előkelő emberek házát is mind felégette.
A Jeruzsálemet körülvevő falakat pedig lerombolta a káldeusok egész serege, mely az őrség parancsnokával volt.
Nebuzáradán, az őrség parancsnoka száműzetésbe hurcolta a városban megmaradt népet, az átpártolókat, akik Babilon királya mellé álltak, valamint a lakosság maradékát.
De az ország legszegényebb emberei közül otthagyott némelyeket vincellérnek és kényszermunkásnak.
A káldeusok darabokra törték Jehova házának rézoszlopait, valamint a réztengert és a szállítókocsikat, amelyek Jehova házában voltak, a rezet pedig elvitték Babilonba.
Elvitték a templomi szolgálatban használt vödröket, lapátokat, koppantókat, poharakat, és az összes rézeszközt is.
Az őrség parancsnoka elvitte a tűztartókat és a tálakat, amelyek valódi aranyból, illetve ezüstből voltak.
Ami a két oszlopot, a tengert és a szállítókocsikat illeti, amelyeket Salamon készített Jehova háza számára, lehetetlen volt meghatározni mindezen eszközök rezének súlyát.
Egy-egy oszlop 18 könyök magas volt, és a rajta levő oszlopfő rézből volt. Az oszlopfő 3 könyök magas volt, és az oszlopfőn körben elhelyezkedő hálóminta és a gránátalmák mind rézből voltak. A második oszlop és annak hálómintája is ilyen volt.
Az őrség parancsnoka elvitte Seráját, a főpapot, Sofóniást, a másodpapot, és a három kapuőrt is.
A városból elvitt egy udvari tisztviselőt, aki a katonák parancsnoka volt, a király 5 személyes tanácsadóját, akiket a városban találtak, ezenkívül a hadsereg vezérének titkárát, aki az ország népét sorozta, és 60 férfit a köznépből, akiket még a városban találtak.
Nebuzáradán, az őrség parancsnoka tehát fogta, és elvitte őket Babilon királyához Riblába.
Babilon királya pedig lesújtott rájuk, és megölte őket Riblában, Hamát földjén. Így ment Júda száműzetésbe a földjéről.
Babilon királya, Nabukodonozor kinevezte Gedáliát, Sáfán fiának, Ahikámnak a fiát a nép fölé, amelyet Júda földjén hátrahagyott.
Amikor a hadsereg vezérei és az embereik meghallották, hogy Babilon királya Gedáliát nevezte ki, azonnal elmentek Gedáliához Micpába. Ezek a következők voltak: Izmael, Netánia fia, Johanán, Kárea fia, Serája, a netófai Tánhumet fia, és Jaazánja, a maákátinak a fia, meg az embereik.
Gedália megesküdött nekik és az embereiknek, és így szólt hozzájuk: „Ne féljetek attól, hogy a káldeusok szolgái legyetek. Lakjatok az országban, és szolgáljátok Babilon királyát. Akkor jól lesz dolgotok.”
A 7. hónapban eljött Izmael, Elisáma fiának, Netániának a fia, aki a királyi családból való volt, és vele tartott 10 férfi is. Lesújtottak Gedáliára, és az meghalt, ugyanígy azokra a zsidókra és káldeusokra is, akik vele voltak Micpában.
Azután az egész nép, kicsitől fogva nagyig, beleértve a hadsereg vezéreit is, elmenekült Egyiptomba, mert félt a káldeusoktól.
Joákin, Júda királya száműzetésének a 37. évében, a 12. hónap 27. napján Babilon királya, Evil-Merodák a királlyá válásának évében szabadon engedte Joákint, Júda királyát a börtönből.
Kedvesen bánt vele, és magasabb rangra emelte, mint azokat a királyokat, akik ott voltak nála Babilonban.
Joákin le is vetette rabruháit, és rendszeresen a király asztalánál evett, élete minden napján.
A király gondoskodott a mindennapi élelmezéséről egész életén át.