chapter 13
Júda királyának, Joásnak, Aházia fiának 23. évében Joakház, Jéhu fia lett Izrael királya Szamáriában, és 17 évig uralkodott.
Azt tette, amit Jehova rossznak tart, és továbbra is azokat a bűnöket gyakorolta, amelyekkel Jeroboám, Nébát fia bűnbe vitte Izraelt. Nem hagyott fel azokkal.
Ezért Jehova haragja fellángolt Izrael ellen, és azokban a napokban kiszolgáltatta őket Hazáelnek, Szíria királyának, valamint Ben-Hadádnak, Hazáel fiának.
Idővel Joakház Jehova kegyéért könyörgött, és Jehova meghallgatta őt, mert látta, hogy Szíria királya elnyomja Izraelt.
Jehova ezért megmentőt adott Izraelnek, hogy kiszabadítsa őket a szírek markából. Így az izraeliták az otthonaikban lakhattak, mint azelőtt.
(Ám nem hagytak fel Jeroboám házának bűnével, amellyel az bűnbe vitte Izraelt. Továbbra is azt gyakorolták, és a szent rúd ezután is ott állt Szamáriában.)
Joakháznak csak egy 50 lovasból, 10 szekérből és 10 000 gyalogosból álló hadserege maradt, mert Szíria királya elpusztította őket, és olyanná lettek, mint csépléskor a por.
Ami Joakház egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét és hatalmas tetteit, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
Idővel Joakház meghalt, és eltemették Szamáriában. A fia, Joás lett a király utána.
Júda királyának, Joásnak a 37. évében Joás, Joakház fia lett Izrael királya Szamáriában, és 16 évig uralkodott.
Azt tette, amit Jehova rossznak tart, és nem hagyott fel Jeroboámnak, Nébát fiának egyetlen bűnével sem, amellyel az bűnbe vitte Izraelt. Továbbra is azokat gyakorolta.
Ami Joás egyéb dolgait illeti, minden cselekedetét és hatalmas tetteit, és hogy miként harcolt Júda királya, Amácija ellen, le vannak írva az izraeli királyok idejéről szóló történelmi feljegyzések könyvében.
Végül Joás meghalt, és Jeroboám ült a trónjára. Joást pedig eltemették Szamáriában Izrael királyai mellé.
Amikor Elizeust olyan betegség sújtotta, amelybe később bele is halt, Izrael királya, Joás lement hozzá, és sírni kezdett, ezt mondva: „Uram, uram! Izrael szekere és lovasai!”
Elizeus így szólt hozzá: „Fogj egy íjat és nyilakat.” Ő erre íjat és nyilakat vett magához.
Akkor Elizeus ezt mondta Izrael királyának: „Tedd a kezedet az íjra.” Rátette hát a kezét, majd Elizeus is rátette a kezeit a király kezeire.
Azután így szólt: „Nyisd ki az ablakot kelet felé.” Kinyitotta. Elizeus ezt mondta: „Lőj!” Ő pedig lőtt. Most így szólt: „Jehova győztes nyila, a Szíria feletti győzelem nyila! Le fogod győzni Szíriát Aféknál, míg teljesen meg nem semmisíted őket.”
Azután így folytatta: „Fogd a nyilakat.” Joás megfogta őket. Elizeus akkor így szólt Izrael királyához: „Üsd a földet!” Ütötte is háromszor, de abbahagyta.
Erre az igaz Isten embere megharagudott rá, és ezt mondta: „Ötször vagy hatszor kellett volna ütnöd! Akkor legyőzted volna Szíriát, míg teljesen meg nem semmisíted. De így csak háromszor fogod legyőzni őket.”
Ezek után meghalt Elizeus, és eltemették. Moábita rablócsapatok pedig rendszeresen betörtek az országba az év elején.
Amint néhány ember egy férfit temetett, meglátta az egyik rablócsapatot. Gyorsan bedobták hát a férfi holttestét Elizeus sírhelyébe, és elfutottak. Amikor a férfi holtteste hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt, és talpra állt.
Hazáel, Szíria királya pedig elnyomta Izraelt Joakház napjaiban.
Jehova azonban jóindulatú és irgalmas volt hozzájuk, és törődött velük az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetsége miatt. Nem akarta elpusztítani őket, és nem vetette el őket a színe elől mind a mai napig.
Amikor Hazáel, Szíria királya meghalt, a fia, Ben-Hadád lett a király utána.
Joás, Joakház fia ezután visszavette Ben-Hadádtól, Hazáel fiától azokat a városokat, amelyeket az háborúban elvett az apjától, Joakháztól. Háromszor győzte le őt Joás, és visszaszerezte Izrael városait.