⚠️ Attention! This translation reflects the teachings of the Church of Jehovah’s Witnesses.

A királyok második könyve

chapter 3


Chapters:


verse #1

Jórám, Aháb fia pedig Josafátnak, Júda királyának a 18. évében lett Izrael királya Szamáriában, és 12 éven át uralkodott.


verse #2

Azt tette, amit Jehova rossznak tart, de nem olyan mértékben, mint az apja vagy az anyja, ugyanis eltávolította Baál szent oszlopát, amelyet az apja készített.


verse #3

Ám ugyanolyan bűnöket követett el, mint amilyenekkel Jeroboám, Nébát fia bűnbe vitte Izraelt. Nem hagyott fel azokkal.


verse #4

Mésa, Moáb királya pedig juhtenyésztő volt, és 100 000 bárányt meg 100 000 nyíratlan kost fizetett sarcként Izrael királyának.


verse #5

Amikor Aháb meghalt, Moáb királya fellázadt Izrael királya ellen.


verse #6

Jórám király ezért kiment azon a napon Szamáriából, és szemlét tartott egész Izrael felett.


verse #7

Üzenetet is küldött Josafátnak, Júda királyának ezekkel a szavakkal: „Moáb királya fellázadt ellenem. Eljössz velem harcolni Moáb ellen?” Erre ő így válaszolt: „Elmegyek veled, csakúgy, mint a népem és a lovaim.”


verse #8

Aztán ezt kérdezte: „Melyik úton menjünk fel?” „Az Edom pusztáján át vezető úton” – felelte.


verse #9

Izrael királya akkor elment Júda királyával és Edom királyával. Miután 7 napig haladtak kerülő útjukon, már nem volt víz a tábor és a velük levő háziállatok számára.


verse #10

Izrael királya így szólt: „Ó, de szörnyű! Jehova csak azért hívta össze ezt a három királyt, hogy Moáb legyőzze őket!”


verse #11

Josafát azonban így szólt: „Hát nincs itt Jehovának egy prófétája sem, aki által megkérdezhetnénk Jehovát?” Erre megszólalt Izrael királyának egyik szolgája: „De igen, Elizeus, Sáfát fia, aki Illés szolgája volt.”


verse #12

Josafát ekkor így szólt: „Tőle megtudjuk, mit mond Jehova.” Le is ment hozzá Izrael királya meg Josafát, valamint Edom királya.


verse #13

Elizeus így szólt Izrael királyához: „Miért hozzám jössz? Menj el apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz.” Izrael királya azonban ezt mondta neki: „Nem megyek, mert Jehova az, aki összehívta ezt a három királyt, hogy Moáb legyőzze őket.”


verse #14

Elizeus erre így szólt: „Ha nem lennék tekintettel Josafátra, Júda királyára, akkor rád se néznék, és figyelembe se vennélek. Olyan biztos ez, mint hogy él a seregek Jehovája, akit szolgálok!


verse #15

Most pedig hozzatok nekem egy hárfást.” És amint a hárfás zenélni kezdett, Jehova szelleme Elizeusra szállt.


verse #16

Így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Ássatok árkokat egymás mellé ebben a völgyben!


verse #17

Mert ezt mondja Jehova: ’Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a völgy vízzel. Inni fogtok belőle ti is, meg a háziállataitok, és más állataitok is.’«


verse #18

De Jehova ennél jóval többet is tesz, hiszen a segítségével még Moábot is legyőzitek.


verse #19

Pusztítsatok el minden megerősített várost és minden kiváló várost, vágjatok ki minden jó fát, tömjetek be minden vízforrást, és tegyetek tönkre minden jó földterületet kövekkel.”


verse #20

Reggel aztán, a reggeli gabonaáldozat bemutatásának idején egyszer csak víz jött Edom felől, és elöntötte a vidéket.


verse #21

A moábiták pedig mind meghallották, hogy a királyok harcba vonultak ellenük. Ezért összehívták mindazokat a férfiakat, akik már harcképesek voltak, majd elfoglalták állomáshelyüket a határon.


verse #22

Amikor kora reggel felkeltek, a nap ráragyogott a vízre, úgyhogy a moábiták a túloldalról vörösnek látták a vizet, mintha vér lett volna.


verse #23

Ezt mondták: „Ez vér! A királyok biztosan kardélre hányták egymást. Rajta, zsákmányra, ó, Moáb!”


verse #24

Amikor azonban beértek Izrael táborába, az izraeliták öldösni kezdték a moábitákat, úgyhogy azok megfutamodtak előlük. Az izraeliták behatoltak Moábba, és amint mentek, öldösték a moábitákat.


verse #25

A városokat romba döntötték, és minden jó földterületet teledobáltak kővel, mindenki odadobta a magáét. Minden vízforrást betömtek, és minden jó fát kivágtak. Végül már csak Kir-Haréset kőfalai maradtak meg. Azt a parittyások körülvették és lerombolták.


verse #26

Amikor Moáb királya látta, hogy elvesztette a csatát, maga mellé vett 700 karddal felfegyverzett férfit, hogy kitörjenek, és eljussanak Edom királyához, de nem tudtak.


verse #27

Így hát fogta az elsőszülött fiát, akinek majd uralkodni kellett volna utána, és felajánlotta égőáldozatként a falon. Ekkor nagyon megharagudtak Izraelre, úgyhogy az izraeliták elvonultak, és visszatértek az országukba.

Chapters:


Books