⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok második könyve
3. fejezet
1. vers
Jórám, Aháb fia pedig Josafátnak, Júda királyának a 18. évében lett Izrael királya Szamáriában, és 12 éven át uralkodott.
2. vers
Azt tette, amit Jehova rossznak tart, de nem olyan mértékben, mint az apja vagy az anyja, ugyanis eltávolította Baál szent oszlopát, amelyet az apja készített.
3. vers
Ám ugyanolyan bűnöket követett el, mint amilyenekkel Jeroboám, Nébát fia bűnbe vitte Izraelt. Nem hagyott fel azokkal.
4. vers
Mésa, Moáb királya pedig juhtenyésztő volt, és 100 000 bárányt meg 100 000 nyíratlan kost fizetett sarcként Izrael királyának.
5. vers
Amikor Aháb meghalt, Moáb királya fellázadt Izrael királya ellen.
6. vers
Jórám király ezért kiment azon a napon Szamáriából, és szemlét tartott egész Izrael felett.
7. vers
Üzenetet is küldött Josafátnak, Júda királyának ezekkel a szavakkal: „Moáb királya fellázadt ellenem. Eljössz velem harcolni Moáb ellen?” Erre ő így válaszolt: „Elmegyek veled, csakúgy, mint a népem és a lovaim.”
8. vers
Aztán ezt kérdezte: „Melyik úton menjünk fel?” „Az Edom pusztáján át vezető úton” – felelte.
9. vers
Izrael királya akkor elment Júda királyával és Edom királyával. Miután 7 napig haladtak kerülő útjukon, már nem volt víz a tábor és a velük levő háziállatok számára.
10. vers
Izrael királya így szólt: „Ó, de szörnyű! Jehova csak azért hívta össze ezt a három királyt, hogy Moáb legyőzze őket!”
11. vers
Josafát azonban így szólt: „Hát nincs itt Jehovának egy prófétája sem, aki által megkérdezhetnénk Jehovát?” Erre megszólalt Izrael királyának egyik szolgája: „De igen, Elizeus, Sáfát fia, aki Illés szolgája volt.”
12. vers
Josafát ekkor így szólt: „Tőle megtudjuk, mit mond Jehova.” Le is ment hozzá Izrael királya meg Josafát, valamint Edom királya.
13. vers
Elizeus így szólt Izrael királyához: „Miért hozzám jössz? Menj el apád prófétáihoz és anyád prófétáihoz.” Izrael királya azonban ezt mondta neki: „Nem megyek, mert Jehova az, aki összehívta ezt a három királyt, hogy Moáb legyőzze őket.”
14. vers
Elizeus erre így szólt: „Ha nem lennék tekintettel Josafátra, Júda királyára, akkor rád se néznék, és figyelembe se vennélek. Olyan biztos ez, mint hogy él a seregek Jehovája, akit szolgálok!
15. vers
Most pedig hozzatok nekem egy hárfást.” És amint a hárfás zenélni kezdett, Jehova szelleme Elizeusra szállt.
16. vers
Így szólt: „Ezt mondja Jehova: »Ássatok árkokat egymás mellé ebben a völgyben!
17. vers
Mert ezt mondja Jehova: ’Nem láttok szelet, nem láttok esőt, mégis megtelik ez a völgy vízzel. Inni fogtok belőle ti is, meg a háziállataitok, és más állataitok is.’«
18. vers
De Jehova ennél jóval többet is tesz, hiszen a segítségével még Moábot is legyőzitek.
19. vers
Pusztítsatok el minden megerősített várost és minden kiváló várost, vágjatok ki minden jó fát, tömjetek be minden vízforrást, és tegyetek tönkre minden jó földterületet kövekkel.”
20. vers
Reggel aztán, a reggeli gabonaáldozat bemutatásának idején egyszer csak víz jött Edom felől, és elöntötte a vidéket.
21. vers
A moábiták pedig mind meghallották, hogy a királyok harcba vonultak ellenük. Ezért összehívták mindazokat a férfiakat, akik már harcképesek voltak, majd elfoglalták állomáshelyüket a határon.
22. vers
Amikor kora reggel felkeltek, a nap ráragyogott a vízre, úgyhogy a moábiták a túloldalról vörösnek látták a vizet, mintha vér lett volna.
23. vers
Ezt mondták: „Ez vér! A királyok biztosan kardélre hányták egymást. Rajta, zsákmányra, ó, Moáb!”
24. vers
Amikor azonban beértek Izrael táborába, az izraeliták öldösni kezdték a moábitákat, úgyhogy azok megfutamodtak előlük. Az izraeliták behatoltak Moábba, és amint mentek, öldösték a moábitákat.
25. vers
A városokat romba döntötték, és minden jó földterületet teledobáltak kővel, mindenki odadobta a magáét. Minden vízforrást betömtek, és minden jó fát kivágtak. Végül már csak Kir-Haréset kőfalai maradtak meg. Azt a parittyások körülvették és lerombolták.
26. vers
Amikor Moáb királya látta, hogy elvesztette a csatát, maga mellé vett 700 karddal felfegyverzett férfit, hogy kitörjenek, és eljussanak Edom királyához, de nem tudtak.
27. vers
Így hát fogta az elsőszülött fiát, akinek majd uralkodni kellett volna utána, és felajánlotta égőáldozatként a falon. Ekkor nagyon megharagudtak Izraelre, úgyhogy az izraeliták elvonultak, és visszatértek az országukba.
Könyvek
