⚠️ Figyelem! Ez a fordítás a Jehova Tanúi Egyház tanítását tükrözi.
A királyok második könyve
7. fejezet
1. vers
Elizeus ekkor így szólt: „Figyeljetek Jehova szavára. Ezt mondja Jehova: »Holnap ilyenkor egy szea finomliszt egy sekelt ér, és két szea árpa is egy sekelt ér majd Szamária kapujában.«”
2. vers
Erre a segédtiszt, akiben a király megbízott, így válaszolt az igaz Isten emberének: „Még ha zsilipeket nyitna is meg Jehova az égben, vajon valóra válhat ez?” Ő viszont ezt mondta: „Meglátod majd, de nem eszel belőle.”
3. vers
Volt négy leprás a városkapu bejáratánál. Így szóltak egymáshoz: „Mit ülünk itt, míg meghalunk?
4. vers
Ha úgy döntünk, hogy bemegyünk a városba, amikor éhínség van a városban, ott fogunk meghalni. Ha meg itt ülünk, akkor is meghalunk. Gyerünk, menjünk át a szírek táborába! Ha életben hagynak minket, élni fogunk, ha pedig megölnek, hát meghalunk.”
5. vers
Elindultak tehát az esti sötétségben, és bementek a szírek táborába. Amikor eljutottak a szírek táborának széléhez, senki sem volt ott.
6. vers
Jehova ugyanis harci szekerek és lovak hangját, nagy hadsereg hangját hallatta a szírek táborával. Ezért ezt mondták egymásnak: „Figyeljetek! Izrael királya felbérelte a hettiták királyait és Egyiptom királyait, hogy ellenünk jöjjenek!”
7. vers
Azonnal útra keltek, és elmenekültek az esti sötétségben. Otthagyták a sátraikat, a lovaikat, a szamaraikat, meg az egész tábort, úgy, ahogy volt, és menekültek, hogy mentsék az életüket.
8. vers
Amikor a leprások eljutottak a tábor széléhez, bementek az egyik sátorba, és ettek, ittak. Elvittek onnan ezüstöt, aranyat meg ruhákat, majd elmentek, és elrejtették azokat. Ezután visszatértek, és bementek egy másik sátorba. Onnan is elvittek egyet s mást, majd elmentek, és elrejtették azokat.
9. vers
Végül ezt mondták egymásnak: „Nem helyes, amit teszünk. Másoknak is el kell mondanunk ezt a jó hírt. Ha tétovázunk, és hajnalig várunk, akkor rászolgálunk majd a büntetésre. Menjünk, és jelentsük ezt a király házában.”
10. vers
Elmentek hát, hívták a város kapuőreit, és jelentették nekik: „Bementünk a szírek táborába, de senki sem volt ott, egyetlen hang sem hallatszott. Csak a kikötött lovak és szamarak álltak ott, meg a sátrak, úgy, ahogy voltak.”
11. vers
A kapuőrök máris kiáltottak, és jelentették ezt a király házában levőknek.
12. vers
A király azonnal fölkelt éjjel, és így szólt a szolgáihoz: „Megmondom én nektek, mit tesznek velünk a szírek. Tudják, hogy éhesek vagyunk, ezért elhagyták a tábort, hogy elrejtőzzenek a mezőn, ezt mondva: »Majd kijönnek a városból, mi meg élve elfogjuk őket, és bemegyünk a városba.«”
13. vers
Ekkor megszólalt az egyik szolgája: „Kérlek, válassz ki néhány embert, és azok fogjanak ötöt a városban megmaradt lovak közül. Ugyanúgy fogják végezni ezek az emberek is, mint a többi izraelita, aki itt maradt, vagy aki már odaveszett. Küldjük ki őket, és meglátjuk!”
14. vers
Fogtak tehát két szekeret lovakkal, és a király kiküldte őket a szírek táborába, ezt mondva: „Menjetek, és nézzétek meg!”
15. vers
Követték őket egészen a Jordánig. Az úton pedig mindenhol ruhák és mindenféle eszközök hevertek, amelyeket a szírek eldobáltak, miközben pánikszerűen menekültek. A követek visszatértek, és beszámoltak erről a királynak.
16. vers
Akkor a nép kiment, és kifosztotta a szírek táborát. Így aztán egy szea finomliszt egy sekelt ért, és két szea árpa is egy sekelt ért, úgy, ahogy Jehova megmondta.
17. vers
A király pedig annak a segédtisztnek a gondjára bízta a kapu őrzését, akiben megbízott. De a nép halálra taposta őt a kapuban, ahogy az igaz Isten embere megmondta a királynak, amikor az lement hozzá.
18. vers
Pontosan az történt, amit az igaz Isten embere megmondott a királynak: „Holnap ilyenkor két szea árpa egy sekelt ér, és egy szea finomliszt is egy sekelt ér majd Szamária kapujában.”
19. vers
A segédtiszt azonban így válaszolt az igaz Isten emberének: „Még ha zsilipeket nyitna is meg Jehova az égben, vajon valóra válhat-e ilyesmi?” Elizeus viszont ezt mondta: „Meglátod majd, de nem eszel belőle.”
20. vers
Pontosan így járt, mivel a nép halálra taposta őt a kapuban.
Könyvek
